A beígért beszámoló, kicsit ugyan megkésve...
2009. július 5-én még Rockmaraton-szűz voltam. Az elhatározás, hogy részt veszek a fesztiválon, azon a napon dőlt el, amelyen hivatalossá tették az infót, miszerint a külföldről érkező látogatóknak ingyenes a belépés, csupán személyazonosságukat kell igazolni. Így tehát volt két hetem, hogy szétszervezzem az agyam, mivel 390 km távolságban lévő fesztiválra még nem mentem egyedül. Embereket nagy nehezen sikerült összeszedni, haditervkészítés (lerohanjuk a Malomvölgyet), pakolászás stb. Ami ilyenkor kell. Hétfőn, hajnali 6:00-kor találkozás az éjjelnappali bolt előtt, majd 6:38-kor "göcsézés" Komárnoba. Ott történt egy kis futás (felpakolva, mindenkinél minimum 3 hátitáska, sátor, hálózsák), hogy elérjük nem dohányzó személyvonatunkat, melyről Budapest-Kelenföldön szálltunk át, bár azt közben megemlíteném, hogy 30 perc várakozási idő alatt sikerült megtudnom egy csövestől, hogy Reykjavík az bizony az Olasz-Magyar határon található.;)
Felszálltunk az Intercityre, ahol utunk java részét töltöttük. Alvás, ivás, kínlódás után megérkeztünk Pécsre, ahol nem tudtuk, mi merre, a fesztiválbusz meg valamikor 15:00-kor indult. Azaz 2 és fél órát kellett volna várnunk. Végül egy kedves hölgynek jutott eszébe a Taxi, amit ha szétdobunk, 100 forinttal fizetünk többet, s jóval kényelesebb. Utazás a végtelenbe: 8 km a Malömvölgy, mint kiderült utólag, hivatalosan már nem is Pécsett voltunk, hanem Kökényben.
Sátorállítás, melegítés, ismerkedés, szokásos fesztivál-hangulatátvétel, majd szívemnek oly kedves hétfői HammerWorld színpad fellépői a Konflikt, GBH, HétköznaPI CSAlódások (végül Toxic sátorban kötöttek ki az esőnek köszönhetően), UK Subs (áthelyezve a rockerek.hu színpadra, szintén az időjárás miatt). Mondhatom, emiatt a hétfői nap miatt már érdemes volt elmenni, megtenni az utat. Az én napom volt, csakúgy, mint a kedd.
Ezúttal nem a nagyszínpad körül nyüzsögtem, sokkal inkább a rockerek.hu keltette fel érdeklődésemet, ahol is minden igényemet kielégítve Tirpunk, Rózsaszín Pittbull, Kovbojok és Prosectura koncerten bulizhattam. Sokan kritizálták, de számomra mind a négy produkció rendben volt, aki pedig csalódott, annak az igényei valahol a csillagos egekben járnak. Paraszt voltam viszont, amikor az Amon Amarth-ot kihagytam, egy jó kis alvásra cserélve, de ki voltam merülve, s ezúttal ennek köze sincs a részegséghez! Sőt, azt is kiemelném, hogy a fesztivál jelentős ideje alatt ásványvizet fogyasztottam, szervezetem, de főleg pénztárcám kímélésének érdekében.
A szerdai nap volt számomra a leggyengébb, ami említhető, az a Moby Dick, ami alatt történt egy kis incidens: a security-s megharapott egy pogózó emberkét (vigyázz, a szekus harap!). Korpiklaani volt a nap fénypontja, ugyanis ezen kívül Ossian és Kalapács nem vonzott, s a kisebb fellépők között sem találtam magamnak valót. Viszont a finn betyárok kitettek magukért, s így élőben is elnyerték tetszésemet. Néhol nem volt tökéletesen kivehető az a folkos dallam, nem tudom, nem voltak-e részegek fellépés közben, ugyanis azutáni napokban bármikor találkoztam a tagokkal, romboltak és teljesen készek voltak a szesztől. Azért őket jó volt látni/hallani.
Csütörtöki fellépők szintén gyengék voltak számomra, bár Rómeó Vérzik szokásos bulit csapott, még jól is éreztem magam. Zorallról pedig elhúztam gyorsan a náthásba, mert ki nem állhatom azt a zenekart! Végül még jóval a Dalriada kezdése előtt vissza is értem, melyben akkorát csalódtam, hogy az hihetetlen. Nyíltan kimondom: élőben szarok! Valamikor 2004-ben Echo of Dalriada néven megismerve őket, még a Demo albumon is jobban szóltak, mint itt. Az énekes csajnak nincs hangja (minden túlzás nélkül), inkább egy ventillátor-fej hatással próbálja kompenzálni a dolgot. Akin látszott, hogy kitett magáért, az a gitáros/gyakran énekes srác. Mindenesetre az általam összes ismert, eddig kiadott albumokról elhangzó számok egyáltalán nem úgy szóltak, ahogy azt vártam, pedig nagy rajongójuk voltam. Nem kaptam tőlük semmit! Ez a produkció nem nagyszínpadra való lett volna, rockerek.hu sátorba jobban passzolt volna. A My Dying Bride-ot meg sem vártam, nem stílusom az imádságos mötál. Erről véleményt sem tudok mondani, ismerősök véleménye szerint: "másra számítottunk, szar volt..."
Péntek, mely utolsó alkalom volt, hogy pozitív érzésekkel zárjam a fesztivált, ugyanis szombati napon már indultunk haza, kihagyva a klasszikus "öreg" bandákat. De hát ez van. A nagyszínpad körül nyüzsögtem ismét, Mystery Gangben nem csalódva. Nekem sokkal jobban tetszett a produkciójuk, mint a Devil Street 13-é, bár ez nem negatív kritikának számít tőlem. Azért hasonlítom hozzájuk, mert más rockabilly bandához még nem volt élőben szerencsém (eddig). Egészen felpezsdített az a zene, viszont az utána következő Kiscsillag nyugodtan lepotyoghatott volna a színpadról. Lovasival együtt! Így hát már kissé bánatosan kerestem egyéb elfoglaltságokat a túlélés érdekében. A következő, 30Y nevű formációval már volt szerencsém évekkel ezelőtt ismerkedni. Nem vártam tőlük semmit, és nem is kaptam, egy ideig hallgattam, de a tini-alter zenén és a hangulatingadozó, klisékkel teletűzdelt szövegeken kívül mást nem tudtak nyújtani. Utolsó reményem a Tankcsapda volt, amitől végleg semmit nem vártam, de! Megtört a jég! Kifejezetten tetszett, hogy előhúzták a régi számaikat, melyeken élőben még nem is hallhattam. Pedig voltam már koncertjükön párszor. Nem volt túlmajomkodva, zeneileg észrevehetően mindhárman beleadtak minden tőlük telhetőt, tehát kifejezetten élveztem a Tankcsapda koncertet. Bár azért ha az első sorban lettem volna és Lukács vagányságból pont engem köp le, megpróbáltam volna hozzávágni egy sört.
Ezzel lezárult szervezetem (fülem, szemem, agyam) 5 nap zenei anyagának teljes bevitele. Zenei produkció számomra egy tízes skálán 7/10. Ami nagyon jó arány ennyi fellépőhöz képest, bár ezzel még nem értem beszámolóm végére, ugyanis említést szeretnék tenni azokról a dolgokról, amelyek azon kívül történtek, hogy esténként próbáltam magamba szívni a zenei kultúrát.
A fesztivál nagyon jól volt megszervezve, jó helyen, jó kialakításokkal, minden megközelíthető volt. Az árak ugyan barátságtalanok voltak, de hát ekkora fesztiválnál még elenyésző, csak ugye aki nem vastag bukszával ment oda, az nem is dobálózhatott! A toi-toi wc-k relatíve higiénikusak voltak, azt hiszem, minden nap legalább egyszer ürítették őket. A sör borzasztó volt, 0.4 literes, és 320-ért drága. Az arc-vadász nevű játék szuper volt, csak éppen nálam nem jött be, mert engem háromszor megtaláltak a fesztiválon, akit meg én kaptam, lelépett kedden, így kereshettem egész héten. A kulturális része is ott volt a fesztiválnak. Vagy ha túlzás ennek nevezni, akkor legyen "szabadidő eltöltésére alkalmas sátor", nevezetesen Menedék-sátor. Ahova minden nap többször is visszajártam, ugyanis számtalan lehetőséggel kecsegtetett. Ha fel szeretted volna tölteni a telefonod, pihenni/aludni szerettél volna, beszélgetni, ismerkedni, játszani (kártya, jenga, ezer fajta társasjáték), kávét/teát inni, különféle könyveket olvasni stb-stb., akkor itt minden gond nélkül megtehetted. Mindezt ingyen, bár azért becsületkasszaként működött egy ládikó, ahova én is dobtam csekély 200 forintot az ott kapott kedvességért cserébe.
Ezenkívül a napok koránkelésekkel (6-7 óra) kezdődtek, és általános tisztálkodásokat elvégezve 8:00-tól már a Toxic sátorban mesevetítés volt (két mesét láttam is). Közben akár csocsózni is lehetett. Miután a vetítésnek vége szakadt, a Toxic sátorban kezdetét vette az ún. Local Heroes tehetségkutató, ahol egészen addig léptek fel zenekarok, míg a rockerek.hu színpadon nem kezdtek el játszani az ismertebb fellépők. Számomra ugyan kivétel nélkül ismeretlen bandák mutatták be tehetségüket, de azért rengeteget megnéztem. Már csak kíváncsiságból is. Bevallom, akadt néhány szörnyű is, de volt, akinek még nagy jövőt jósolok. Túlnyomó többségben azért tetszettek. A karaoke is egy általam idáig nem tapasztalt stílusban zajlott. Akarom mondani, jók voltak az énekesek. Túl jók. Ez volt a furcsa. Mindenki mindenkinek az ismerőse volt, így olyan nem került a színpadra, aki bénázott volna, vagy vicc tárgya lett volna. Ez csak azért zavar, mert ennek pont ez lenne a lényege. Bár lehet, hogy ott más a szokás. Mindenesetre sokszor nagyon is minőségi produkciót hallottunk. A benti dolgokról még annyit, hogy a társaság nagyon jó volt, mindenkit, akit megismertem, örömmel látnék újra bármelyik koncerten, fesztiválon, s köszönöm egytől egyig mindenkinek a kedves hozzáállást, önzetlen tetteket, különösen sátorszomszédainknak! Végezetül bűn lenne kihagyni a malomvölgyi arborétum szépségét, a néha hosszúnak tűnő sétákat az erdőben, környékén, és a kocsmát, Casanovát.
Mindent egybevetve számomra egy 10/10-es fesztiválnak minősíthető akciót tudhatok magam mögött, mely még sokáig a szívem mélyén lesz. Megérte az összes spórolt pénzt elkölteni rá (még ha belépőt nem is kellett fizetni), megérte leutazni Szlovákiából, megért mindent, azt is, hogy a nyáron emiatt fogok úgy élni, hogy maximum már csak egy koncert jöhet számításba.
Örülök, hogy ott lehettem, jövőre találkozunk, Pécs (Kökény?), Rockmaraton!

Horváth Zsolt (Lucy, Dexter)