2007 októberében lesz öt éve, hogy megkezdte működését a pozsonyi Deja Vu klub - beszélgetés Strieženec Sándorral, a klub vezetőjével.

Októberben lesz öt éve, hogy megkezdte működését a pozsonyi Deja Vu klub. Az leszögezhető, hogy az egyik legaktívabban működő hazai magyar ifjúsági klubról van szó. A jubileum kapcsán beszélgetek a klub ötletgazdájával s egyben a Deja Vu együttes vezetőjével, Strieženec Sándorral.


- Miért, s milyen körülmények közt vágtál bele a klub megszervezésébe?

- Kettös cél vezérelt. Egyrészt összehozni egy jó hangulatú találkahehyet a környékbeli fiataloknak, másrészt viszont – önző módon – fellépési lehetőséget akartam biztosítani a Deja Vu zenekarnak, amely már 2 éve működött, s mivel dzsesszt és blues-t játszott, viszonylag kevés fellépési lehetőség kínálkozott számára.

- Vissza tudsz emlékezni az első bulikra?

- Maradéktalanul, annál is inkább, mivel pontos listát vezetek a klubestekről. Az indulásnál összeszövetkeztem a diákhálózatos fiatalokkal, közösen indítottuk a Hlava XXII. kávézóban, ez azóta is a törzshelyünk. Az első klubesten Erich Boboš Procházka volt a vendég, majd Grendel Lajos, A. Nagy László is ellátogatott hozzánk. Már kezdettől fogva teret adtunk az amatőr zenekaroknak is. Nagy és pozitív vátozást hozott a klub életébe, amikor a Magyar Köztársaság Pozsonyi Intézete is beszállt társszervezőnek. Az első magyarországi vendég Gerendás Péter volt, őt egyébként a jubileum kapcsán ismét meg szeretném hívni. Ha ideírnám az összes neves vendéget, akik megfordultak nálunk, szép lista kerekedne. Csak mutatóba: Varga Miklós, Sziámi Müller Péter, Vikidál Gyula, Hajós András, Takács Tamás, Vágó István, Hernádi Judit, Soma, Verebes István, Kaszás Attila, Peter Lipa, Pavol Hammel, Szidi Tobias, Kassai Csongor stb.

- Van valami, amit nem sikerült megvalósítani?

- Igen, sajnos van. Amikor a klubot elindítottam, szerettem volna több beszélgetést „beiktatni” művészekkel, közéleti emberekkel, akár sportolókkal. Ez nem igazán sikerült, mert a közönség „nem igen veszi a lapot”, amit nagyon sajnálok. De még nem adom fel…

- Mi újság a Deja vu háza táján? Hogy telt a nyár?

- Köszönöm, jól vagyunk. Nyáron három fesztiválon szerepeltünk, s elmondhatom, hogy sikerrel. Felléptünk a bazini Cibulák nevű rendezvényen, ez egy nagyszabású multi-kulturális fesztivál. Barátaink, a Big Man Band tagjai meghívtak a Megyerock elnevezésű, valóban hangulatos seregszemlére. Szerepeltünk a Szigeten is, a Duna TV sátrában léptünk fel, s nagy örömünkre megtelt a nézőtér, pedig vagy 150 méterrel odébb a nagyszínpadon éppen Pink csillogott…

- Mi várható a hamarosan induló évadban a Deja Vu klub házatáján?

- Továbra is jó az együttműködésünk a Magyar Intézettel. Krasztev Péter igazgató „másodállásban” a klub menedzsere is egyben, aki kapcsolatait is kihasználva segíti ügyünket. Szeptember 26-án indulunk, a vendég Somló Tamás, akivel közösen is zenélünk. Igéretünk van Lovasi Andrástól is a Kispál és a Borzból. Szeretnénk vendégül látni Rák Vikit a Susedia nevü népszerü sorozatból, egyelőre még nem találtunk szabad termínust, mivel sűrűn szerepel. De ami késik, nem múlik… A hazai zenés amatőr színjátszást is támogatjuk, a közeljövőben a nagymegyeri Poloska Színház mutat be részleteket a Képzelt riport egy rockfesztiválról c. előadásukból.
Azt tudni kell, hogy a Deja Vu klub nyitott rendezvény, tehát mindenkit sok szeretettel várunk.

- Köszönöm szépen a beszélgetést!

A szlovák politika magyarellenességgel akarja ellensúlyozni, hogy december 21-én megszűnik a két ország közti határ - véli Szarka Tamás. A felvidéki Ghymes együttes zeneszerző-szövegírója szerint a kulturális autonómia a határnyitásnak köszönhetően mindenképp megvalósul. Ahogy a karácsonyra új lemezzel jelentkező zenekar másik régi vágya is: decemberben a Budapest Sportarénában adhatnak koncertet. A Heti Válasz interjúja:

- Héjavarázs című lemezükön három éve szlovák nyelvű dalok is szerepeltek: gesztusnak szánták. A magyar-szlovák viszony alakulását elnézve aligha volt értelme.

- A napi politikára nemigen van befolyása egy-egy ilyen lemezre rejtett gesztusnak, más szempontból viszont nagyon is megérte. A dolog előzménye ugyanis az volt, hogy többen, szlovákok, azért mentek el Pozsonyba magyart tanulni, mert kíváncsiak voltak rá, mit is éneklünk. A gesztus tehát tőlük indult, mi pedig egyszerűen viszonoztuk a szeretetet. Nem volt ebben semmi politika, szó sem volt róla, hogy a szlovák-magyar diplomáciai kapcsolatok előmozdításán kívántunk volna munkálkodni.

- Nem is állítjuk, hogy az önök lelkén szárad, mindenesetre utóbbiakról nekünk valahogy nem a szeretet szó ugrik be.

- Nekem sem. Az azonban, ami a felső politikai szinteken zajlik Szlovákiában, elkülönül attól, ami az országot magát jellemzi. Négymillió szlovák között azért akad rengeteg értelmes - és olyan, aki szeret minket. Mi velük igyekszünk törődni. Ha ott vannak a koncertjeinken, felkonferáljuk a dalokat szlovákul is. Portugáliában meg portugálul. A közönséget meg kell becsülni, s ennek szép hagyománya is van a könnyűzenében. Emlékszem például, milyen sokat jelentett nekem, amikor Freddie Mercury elénekelte a Tavaszi szél vizet áraszt népdalt a Népstadionban, \'86-ban.

- Ott lehetett?

- Dehogy. Később, egy szabadtéri moziban láttam valahol Csehország mélyén: ott katonáskodtam. Abban a környezetben erőt, büszkeséget adott, hogy a világsztár az én anyanyelvemen az én népdalomat énekelte. Más szempontból is fontos volt az a dal. Igaz, ma is akadnak még, akik szerint \"ciki\", vagy egyenesen \"gáz\" magyar népdalt énekelni, de ezekre azóta nyugodtan legyinthetünk: a Queen énekesének nem volt ciki, bocs.

- Ha van is, aki szerint gáz, önöknek inkább szerencséjük volt a népi vonallal: a kilencvenes években divattá lett a világzene, amit addig is játszottak.

- Eszünk ágában sem volt világzenét játszani. Azt sem tudtuk, mi fán terem. Annyi történt, hogy egyszer csak elkezdtünk zenéket írni. Én meg ezeket ráhangszereltem azokra a hangszerekre, amelyek a zenekarban éppen voltak. Hiába írtam volna harangokra, ha egyszer nem volt a bandában harangozó. Ha lett volna, arra írtam volna. De mivel az egész úgy indult, hogy autentikus erdélyi zenét játszunk hobbiszinten, ez eléggé meghatározta, milyen hangszerek vannak az együttesben.

- Talán a zenei gyökerek, talán a Ghymes név miatt, de sokan még ma is erdélyinek gondolják önöket. Zavarja?

- Inkább mulatságos. Azt mutatja, mennyien nem ismerik Szlovákiát. Nyitrától tizenegynéhány kilométerre van Gímes. Volt ebben a faluban egy tábor - a nyitrai magyar főiskolások tartották maguknak minden évben. Nagyon szerettük. Alakult egy tánckar is, de nem volt zenekara. Lett. A tánckar persze szétesett gyorsan, mi meg azóta is vagyunk, s hogy ne felejtsük el, honnan indultunk, felvettük a falu - tehát nem az erdélyi Gyimes - nevét, archaikus írásmóddal.

- Meg szarvasmotívumos logóval. A világzene nemzetközi sikerének köszönhetik, hogy a kilencvenes években nem kerültek bele a \"magyarkodó\" vagy a \"jobbos zenekar\" skatulyába?

- Meg annak, hogy nagyon odafigyeltünk: ne bocsátkozzunk napi politikai csatákba. Egyes kollégák rendszeresen odafekszenek a politikusok alá. Lelkük rajta. Mi meg nem alattuk, hanem mellettük képzeltük el a tevékenységünket. A skatulyázási vágy viszont Magyarországon olyan erős, hogy ha akartuk, ha nem, az utóbbi években szépen elkönyveltek minket jobbra. Egyszerűen azért, mert külhoni magyarok vagyunk.

- Érte ezért önöket hátrány - vagy éppenséggel előny?

- Táncháztalálkozón kellett föllépnünk Budapesten. A szervező hölgy megkérdezte, honnan jöttünk. Megmondtuk. \"Szegények\" - csupán ennyi volt a válasz. Na, akkor határoztam el: nem szeretném azt az utat járni, hogy átjövünk, fölmegyünk a színpadra, bemondjuk: magyarok vagyunk odaátról, várjuk érte a tapsot, a pénzt meg a fejsimogatást. Van, aki ezt teszi. Mi viszont zenészek vagyunk, én magam pedig íróember: ez az én teljesítményem, nem a magyarság. Utóbbi olyan természetes, mint hogy levegőt veszek. Csak én tudok örülni a levegőnek - az anyaországiakkal ellentétben. Budapesten hiába magyarázom, milyen csodálatos, hogy magyarul van kiírva: hentes. Szerintem tehát ez volt a helyes út. Ha ma elmondom, hogy Szlovákiában a háború után genocídium történt, vagy azt, hogy a rendelőben a szlovák doktor néni még ma is rászól a négyéves gyerekre, hogy miért nem tud szlovákul - húsz-huszonöt éves zenészmúlttal, telt házakkal, platinalemezzel a hátunk mögött már senki sem vetheti a szememre, hogy magyarkodásból akarok népszerűséget kovácsolni.

- Inkább karácsonyi dalokat tartalmazó lemezzel karácsonyra. Biztosra mennek.

- A lényeg nem ez, hanem hogy a zenének ösztönszerűnek kell lennie. A muzsika ugyanis alapösztön. Hallgassuk meg a rigókat! Ők sem számolgatják, hogy a célközönség mire vágyik, ahogy a siratót éneklő asszony sem. Amikor megtapasztaljuk a halált, először jön a sokk, majd a sírás, aztán máris az ének. A Ghymes is ösztönösen működik. Talán ezért vagyunk sikeresek. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis lehet sikeres az ösztönös és a minőségi is.

- Mindig a Ghymesről beszél, holott az nem más, mint ön és Szarka Gyula - folyton cserélődő zenészekkel. Szeretnek főnökök lenni?

- Szó sincs róla, hogy valamiféle lelki igényünk lenne a főnökségre. A felelősség nem méznyalás. Jóval nyugodtabb álmot biztosít, ha megmondják, mit csináljon az ember. Csakhogy mi írjuk a dalokat - a dalszerzés életelemünk, nem tudnánk róla lemondani. Zenét, szöveget írni pedig nem demokratikus műfaj. Nem lehet úgy, hogy leültök öten, és mindenki ír egy sort - próbáljuk csak elképzelni, ahogy József Attila és csapata írja A hetediket. Vagy Bartók és teamje a Kékszakállút. Nonszensz.

- A két dudás jól megfér a csárdában?

- Hogyne. A Ghymesbe csak azokat a zenéket visszük be, amelyek illenek a zenekar stílusához. Írunk persze másmilyeneket is, de egyikünk sem telepszik rá a zenekarra: ezeket szólólemezként jelentetjük meg. Szó sincs versengésről. Vagy azért kellene szomorkodnom, mert Gyula eggyel több szólólemezt jegyez?

- Véletlenül sem. Főleg, hogy ön meg azzal dicsekedhet: Törőcsik Mari az ön verseit mondja az új lemezen.

- Erre büszkék vagyunk. Rengeteg felkérésre mond nemet hetente, mégis elvállalta, így végül a Mendikán minden dal előtt őt lehet hallani. Hogy óvtak minket tőle, hogy így kell vele vigyázni, meg úgy nehéz ember! Pedig szó sincs róla. Annyit mondott: nem bírja a tehetségteleneket. Lehet, hogy ezért tartják az érintettek nehéz embernek. A tehetségtelenséget viszont én is nehezen viselem.

- És az anyaországi állapotokat hogyan viseli?

- Vegyesen. Egyrészt, amikor eljövünk Budapestre játszani, rengeteg szeretetet kapunk. Az érem másik oldala már nem ilyen fényes. Egyes nagyon öreg fáknak a kérge él csupán, a közepük halott. Sajnos mintha a magyar nyelvterületre is kihatna ez a természeti jelenség. Az anyaország már nem az a csoda, ami gyerekkorunkban volt.

- December 5. óta ez különösen érthető. Épp három éve volt. Múlik azért a sértettség?

- Nem akkor éreztem sértettséget, amikor kiderült, hogy nem volt elegendő szavazat. Számítottam rá. Az sem lepett meg, hogy kik agitáltak a nemek mellett. Az sértett, hogy feltették a kérdést. Kiállítottak minket egy piactérre, nyakunkban a \"határon túli\" táblával, és azt kérdezgették: na, kell nekünk ez az ember? Megalázó volt. Miért kellett utcára vinni azt a kérdést, amelyről a románok és a szlovákok is szépen csöndben, a parlamentben képesek voltak dönteni? Ma viszont már nem december 5. a fontos. Hanem december 21. Azon a szép, közeli napon elbúcsúzunk régi jó barátainktól, a határőröktől. Negyvenhárom éves vagyok. Amióta az eszemet tudom, várom ezt a napot. Nemrég finom tudakozódásra vetemedtem: bennem volt még a reflexszerű gyomorgörcs, de összeszedtem minden bátorságom, és megkérdeztem a határőrtől, lesz-e valamilyen búcsúbuli. Mosolyogva mondta, hogy igen, nem lett anyázás a vége. Szerencsére. A magyarellenes hangulatkeltés viszont, az, ahogyan a szlovák politika viselkedik, egyértelműen a közelgő határnyitásnak tulajdonítható.

- Hol is az összefüggés?

- A természetes szálak most újra fognak szövődni. Összenő ugye, ami összetartozik, s a kulturális autonómia, tetszik, nem tetszik, megvalósul. Ha valaki például Magyarországra kívánja járatni a gyerekét iskolába, könnyedén megteheti. Az újjáéledő kapcsolat viszont oda-vissza hat: magyarellenességükkel épp ezt akarják megnehezíteni, ellensúlyozni felső szlovák körök. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Kárpátalján élő vagy a délvidéki magyaroknak még ennyire sem rózsás a helyzetük. Mégis: számunkra az idei decemberrel régi, nagy álmok válnak valóra. Egyrészt játszhatunk a BS-ben. S végre eltűnik a határ is.


Stumpf András (Heti Válasz)
Forrás: bumm.sk

A III. Műszak internetes újság interjúja Juryval, a Konflikt vezetőjével

• Idén vagytok 20 évesek, amihez gratulálunk! Mivel ünnepeltek?
• Először is szeretném üdvözölni a III. MŰSZAK olvasóit és minden punk-rockert, rockert Magyarországon! Köszönjük szépen a gratulációt! Igen annak ellenére, hogy még mindig nagyon fiatalosan nézünk ki, bizony az idénünnepeljük már a 20. szülinapunkat. Egész évben ebben a szellemben koncertezünk, de októberben egy nagy 21 bulis cseh-szlovák turnéra megyünk egy baráti cseh punkbandával a Totální Nasazení zenekarral, akik szintén most ünneplik fennállásuk 20. jubileumát.
  
• Nyilván ilyenkor az ember összegzi az elmúlt időszak eredményeit. Mik voltak a Konflikt fontosabb állomásai?
• Hát nehéz ezt összegezni, mert annyi minden történt velünk az évek során és a sok alkohol miatt már nem sok mindenre emlékszünk! 2008-ban kiadtunk egy DVD-t Konfliktology címen, amiben majdnem minden fontos dolog megtalálható, ami ez idő alatt történt velünk. Ha gyorsan akarnám összegezni, akkor: 20 év, 1100 koncert Európa szerte több mint 20 világsztárral (punk, metal, ska, rock bandákkal), albumok, klippek, bakelit lemez, videokazetta, DVD, válogatás lemezeken való szereplés világ szerte, rádió ill. TV szereplések, valami díj, 18 zenész és nagyon sok élmény (pia, nők, rock´n´roll)! Azt hiszem, el tudod képzelni...
• Utolsó lemezetek, a Sapere Aude aranylemez lett Szlovákiában, ami elég meglepő eredmény lehet egy punkbandától, illetve megnyerte a szlovák grammy-t is. Hogy sikerült ezeket az eredményeket elérni? Milyen nálatok a zenei élet?
• Igen a Sapere Aude szerencsére nagyon jól sikerült és az internetes letöltések ellenére 5000 db elfogyott belőle, ami nálunk már platina lemez (3500 az arany). Meg kell mondanom, hogy a kiadótól ennek ellenére nem kaptuk meg ezeket a lemezeket, de nem is érdekel minket a \"kitüntetés\", nem ezért csináljuk, lényeg hogy minél több helyre elkerüljön a zenénk és minél több embert szólítsunk meg vele. A szlovák grammyt, meg a zenei kritikusok ítélték oda nekünk érte a hard/heavy/punk kategóriában, amiről fogalmunk se volt, hogy jelöltettek minket. Soha nem versenyeztünk sehol, ezért nagy meglepetés volt a számunkra, mikor felhívtak minket, hogy megnyertük ezt a díjat. Nem foglalkoztunk soha ilyen díjakkal, de azért egy kicsit jól esett, hogy a kommersz szférából is felfigyeltek ránk és elismerték a kemény munkánkat.
• A szlovák média mennyire támogat Titeket és a hasonló zenekarokat?
• Ezidáig nem nagyon foglalkozott a média a punk zenekarokkal. Meg kellet nyerni ezt a díjat valakinek, meg egy TV zenei műsorában megdönteni a nézettségi rekordot (amit addig a kommersz nyálas zenekarok tartottak), hogy jobban odafigyeljenek az underground bandákra is, hogy az egyszerű emberek nem csak rádiós fost hallgatnak, hanem igenis nagy közönsége van a punk, metal, HC, ska bandáknak is. Addig csak a regionális TV-k foglalkoztak ilyen bandákkal. Médiatámogatásról a mai napig nem beszélhetünk. Szlovákiában nincs MTV, nincs VIVA, nincs rock TV, műsor vagy rock rádió! A klipeket nagyon ritkán adja le valaki, általában a regionális TV-k, rádiók szintén elvétve. Marad a kemény koncertezés! Szerencsére mi már állandó bandái vagyunk a legnagyobb rock fesztiválok nagyszínpadjainak a nagy rajongótáborunknak köszönhetően.
• Gyakran jártok MO-ra is, legutóbb a Pannónia Fesztiválon és a Rockmaratonon játszottatok. Jól sikerültek? Megnéztétek az Exploitedet, illetve más koncerteket?
• Igen az idén Magyarországon csak 3 fesztiválon játszottunk a Pannónián a Rockmaratonon és a Hegyalja fesztiválon. Nagyon jó hangulatú koncertek voltak. Az első kettőn szinte minden évben játszunk, szóval haza járunk, ezért is teltsátrasok a bulik. Tokajban először játszottunk, de ott is nagyon fasza volt. Az Exploitedet nem láttuk, mert előző napon játszottak, de mi régi ismerősök vagyunk, ugyanis több országban 5-ször játszottunk már együtt. Rob, a basszeros nagy Konflikt és Whisky fun! Az idén még egy bulit nyomunk Pesten, karácsonykor a Dürerben a Punkkarácsonyon.
• A magyar zenekarokkal jóban vagytok?
• Természetesen! Azt hiszem, hogy minden ismert magyar punk és metal bandával nagyon jóban vagyunk. Felesleges neveket írni, mert majdnem mindenkit ideírhatnánk.
• Mi a helyzet az általad megálmodott Punk Island fesztivállal? 2008-ban szerveztétek meg utoljára, ha jól tudom. Várható még folytatás?
• A Punk Island 7 évig működött és sajnos 2008 volt az utolsó. Lejárt a faluval a szerződésünk és már nem hosszabították meg. Semelyik környékbeli falu nem egyezett bele abba, hogy a fesztivált átköltöztessük hozzájuk. Nagyon szép és jó volt, de sajnos ennyi, nincs tovább!
• Idén Németország, Csehország és Szlovénia mellett még Kolumbiába is mentek. Mesélj ezekről a bulikról, kérlek!
• Évi 80-90 koncertet játszunk, amiből kb. 40 szlovák, 30 cseh és a maradék 10-20 más ország, szóval Magyarország, Németország, Ausztria, néha egy-két szlovén, olasz, svájci stb. koncert. Kolumbiába (úgy, mint Angliába) speciális meghívásra megyünk. Ezek a koncertek nagyon komoly szervezést és időt igényelnek. Úgy ez nem megy, hogy beülök a kis Ford K-mba, azán Győrben felveszem a Vigit és egy óra múlva már a Balatonon részegeskedünk! Ugye a modern technika rossz oldala, hogy mindenki felégeti az albumodat, és nem adsz el egy db CD-t se, így nem térül meg még az 1/10-e se a stúdióköltségnek, de a jó oldala, meg hogy az interneten az egész világ számára elérhető lesz a zenéd. Néha adsz 1-2 interjút pl. Dél -Amerikában és lám-lám,egyszer csak nagy rajongótáborod van Kolumbiában és meghívnak 2 fellépésre. Én punk dinoszaurusz vagyok és sosem szerettem a számítógépeket, de el kell ismernem, hogy ez a szaros internet jó valamire! Na így kerültünk Kolumbiába, aztán meglátjuk, hogy haza kerülünk-e?!
• Mindig szlovákul énekeltek vagy megvannak angolul is a szövegek?
• Csakis szlovákul énekelünk, ezért is meglepő, hogy Kolumbiában is ilyen közkedveltek lettünk, mert ugye ők azt se tudják, hol van Szlovákia, Lengyelország vagy Magyarország. Ahogy mondták, lényeg hogy Európa, és nem az USA! Mindig szlovákul énekeltünk mindenhol, és a magyarlakta területeken magyarul, németlaktán németül konferálom a számokat, a csehek, lengyelek, szlovénok, szerbek ugye majdnem mindent értenek szlovákul, keletre nem járunk sűrűn (pedig én még kötelezően tanultam az oroszt), a többi országokban meg lesünk a népre mint borjú az új kapura, mert angolból idióta vagyok! De amikor a húrok közé baszunk, akkor már nem kell kommentár!
• Gondolom, már formálódik az új Konflikt lemez, mit lehet tudni róla?
• Az új lemezről csak annyit, hogy keményen dolgozunk rajta, nagyon sok rétegű lesz, minden szám más-más hangulatú - stílusú lesz (lehet hogy még rétegesebb mint a Sapere Aude). Karácsonyra - reméljük - meg fog jelenni, és minden CD-hez csomagolunk 2db WC papírt, mert ha valaki meghallja, aki nincs hozzászokva a punk, metal zenéhez, össze-vissza fogja magát szarni tőle! Reméljük! Ha csak a következő hónapban nem kezdek el hiphoppot hallgatni... Kiadunk egy verseskötetet és indulunk a többi köcsög rap-essel a járási szavalóversenyen! Persze csak viccelek, mert ez ugye nem történhet meg, ugyanis 10 másodperc hip-hop után kipattogok és elkap a szarás (ez komoly)! Normálisan befosok a hip-hoptól, nem viccelek!
• Milyen egyéb terveitek vannak?
• További tervek nincsenek! Zörgünk további 20 évig minden hétvégén! Üdv mindenkinek, éljetek toleranciában, látjuk egymást a Konflikt bulikon! Stay punk! Jury
• Oké!