Az 5. SZMAZE Utazó Cirkusz (2007. május 5., Nagycétény) beszámolója
Már előző éjjel sejteni lehetett, hogy az égiekkel hadilábon állunk majd, de azt nem tudhattuk, hogy a legrosszabb időjárást fogjuk ki. Sajnos így történt, amit a kb. 40 fizető vendég ténye is alátámaszt, s így egy \"zenész muzsikál zenésznek\" fedőnevű magánbuliban érezhettük magunkat, bár valljuk be, nem ez az első ilyen eset szűkebb pátriánkban. Jó húzásnak bizonyult a koncert előtt összecsődíteni egy rövidke megbeszélésre a zenekarok képviselőit, mivel így lehetőség nyílt az ismerkedésre és a közös cuccok használásának tisztázására. A későbbiek folyamán nem is lett probléma, hogy ki min játszik, minden gördülékenyen ment. A közönségre még mindig hiába vártunk, de nem volt mese, hét óra után pár perccel el kellett kezdeni az akciót, hiszen akik úgyse jönnek el, azokra nem várhatunk hiába...
Elsőként a Gixer csapott a húrokba. A megújúlt banda (énekesnő távozása, új szólógitáros) egyre összeforrottabbnak tűnik, minden hangszeres igyekszik a lehető legtöbbet nyújtani a színpadon. Annak idején Reny is jól beleillett a csapatba, de végképp nincs hiányérzetem a távozása miatt. Lőrincz Gábor így frontemberré lépett elő, és meg kell mondani, néhány hónap alatt is sokat izmosodott a hangja, a magasak pedig egyre jobban mennek, jó lesz ez! A szőke hajú új gitáros is jókat teker, és a két éves zenekarnak már csak a saját számok hiányoznak. A cover nóták összeállítását amúgy is sablonosnak ítélem meg, bár gyakorlásnak mindenképpen jó, mivel van köztük pár igazán igényes darab is. Mivel a Gixer megalakulása előtt a bandából többen még csak nem is fogtak hangszert a kezükben, tényleg figyelemreméltó teljesítmény, hogy két esztendő alatt meddig jutottak. Nagyon kíváncsi vagyok a saját nótákra, amelyeknek a szerény és szimpatikus bandatagok véleményére rácáfolva szerintem már nagyon is itt van az idejük!
Őket követte az alá\' szolgálya. Személyes érintettség okán csak annyit szeretnék írni, hogy ez volt a formáció negyedik koncertje (ebből a második komolyabb), és a sok hiba ellenére úgy érzem, hogy koncertről koncertre mindig egy kicsivel jobban teljesítünk és lassacskán kezdünk összeszokni.
Utánunk a Last Blues Band következett. (A zenekar magját már 12 esztendeje ismerem, még a KGB-s érából, a barátság azóta is tart, bár sajnos az utóbbi években nem volt lehetőségünk annyit találkozni.) Azóta természetesen már elcsíptem őket itt-ott, de a teljes műsorukat csak most volt szerencsém látni (ezt szégyenlem is). Tibi szuggesztív és ironikus előadásmódját már korábbról ismertem, de azóta még bohókásabb és egyben letisztultabb lett. A hazai zenei színtéren azon kevesek egyike, aki tudja, mit akar. De ez az egész zenekarra jellemző. A saját nótákon kívül a KGB-s időkből is hallhattunk \"csallóközi örökzöldeket\", és persze akadt néhány feldolgozás is. Minden szerzemény emlékezetes volt, de a sajátokon kívül nekem két kakukktojás, a Purple Rain és a Vörös Tigris tetszett a legjobban. Prince klasszikusának becsempészése merész húzás volt, de bejött! Az alig ismert régi Edda-nóta \"lasztblúzbendesített\" változata meg telitalálat. Tibin kívül a többiek is lelkesen teljesítettek, a vokalistának (akinek jó hangja van, de még jobb lenne, ha saját magát adná, és nem szeretne mások stílusában énekelni; bár ezzel a későbbiekben szerintem nem lesz probléma, hiszen még fiatal) pedig így megkésve kívánok boldog születésnapot!
A Last Blues Band-et kis szerelés után a budapesti Alhana váltotta. Már az első akkordok után hallottam, hogy élőben sokkal jobbak, mint a stúdiófelvételeken, itt igazán sütött a produkció, még ha nem is a zsánerem, amit művelnek. Zsizsu tündéri jelenség, aki vonzza a tekinteteket, és nagyon lejött a színpadról az a szívvel-lélekkel való játszás, ami mifelénk hiányzik a csapatokból. Nem zavarta őket az sem, hogy maroknyi a nézősereg, szépen megköszönték a lehetőséget. Bár ezt minden zenekar megtette ezen az estén, ami nagyon örvendetes tény.
Nagyon kíváncsi voltam a Live Mirror koncertjére, hiszen a teljes repetroárt élőben még nem hallottam, és az új énekesnő hangja már a stúdiófelvétel hallgatásakor is meggyőzött. Élőben pedig méginkább. Tisztán hozott mindent, és a színpadi mozgása, gesztikulációi folytán is igazi fronteberré nőtte ki magát. Igaz, a koncert elején még nélkülöznünk kellett őt, mivel a Live Mirror tradicionálisan instrumentális blokkal indít.
Engem leginkább a dalszerző gitáros, Roman, továbbá a kiváló dinamikai érzékkel rendelkező dobos, Levente és persze nem utolsósorban az énekesnő, Kriszta profi teljesítménye fogott meg, de az egész zenekar összefogottnak tűnik, szép megszólalással. Talán egy kicsit vigyázni kellene az ismétlődő zenei betétekre (nekem soknak tűnt) és egy kicsikét tágabbá tenni a stílustárat és a hangszerelést, de tényleg csak egy picikét, hogy ne essen szét. Summa summárum a produkcióhoz csak gratulálni lehet.
Az 5. SZMAZE Utazó Cirkuszt a révkomáromi Kerecsen zárta. A trió felállás ellenére nagyon energikus és telt volt a hangzás, cseppet sem lehetett érezni, hogy üres a muzsika. \"Vézsé\" szinte mindent betöltött, egy percre nem hagyta elcsendesedni hangszerét, amit meg kell hagyni, remekül és egyedi módon kezel. Mondjuk számomra néha már egy kicsit sok is, ami kijött a zöld hathúrosból, de ez csak az én szubjektív meglátásom, ne tessék vele egyetérteni. Az énekhangja is sokkal jobb volt, mint a tavalyi tehetségkutatón, de azért azon van még mit csiszolni. Stockar, azaz Gábor fiatal kora ellenére nagyon jól és technikásan püföli a bőröket, Leventével egyetemben szerintem az egyik legjobb felvidéki magyar dobossá nőtte ki magát az elmúlt néhány esztendőben. Hangya pedig akármilyen állapotban képes hozni a biztos alapokat, ráadásul a cucca szépen is szólt.
Úgy érzem, ezen a záporverte estén mindenki nagyon nagyot teljesített, és sajnálhatja az, aki nem jött el. Köszönet a zenekaroknak az emlékezetes koncertekért és a nagyon korrekt hozzáállásért, köszönet az első osztályú és nagyon készséges hangosításnak (DV Audio) és persze annak a néhány emberkének is nagy köszönet, aki a zord időjárás ellenére kilátogatott a helyszínre!