Itt Londonban minden más. Az emberek nem gondolkodnak azon, hogy azt a mocskos Les Pault meg tudom-e venni akkor is, ha nem adom el a kocsit... Ebből kifolyólag teljesen máshogy állnak hozzá a hangszervásárláshoz. Az angoloknak az fontos, hogy jól szóljon, tessen nekik, meg valahogy inspirálja őket, a márkanév csak másodlagos. Persze azért mindenkinek jó hangszere van.
Találtunk egy utcát, ahol pl. csak hangszerüzletek vannak. Van ott kb. 9 gitárüzlet (elekromos, akusztikus, vintage), dobüzletek, basszusgitárüzlet, billentyűüzlet, hangtechnikai bolt, vagyis minden. Mivel gitáros vagyok, főleg a gitárokat néztem. Hihetelen mennyiségben és fajtában vannak jelen, kezdve a leghíresebb hand made daraboktól egészen a Stagg-ig. Vicces volt, hogy két 1500 fontos Rickenbaker között 65 fontos Stagg feszített, de ezen itt senki sem gondolkodik. És azon sem, ha egy méregdrága gitárt a kezedbe fogsz és beleszúrod egy szintén méregdrága erősítőbe. Sikerült kipróbálnom egy 2800 font értékű Martin akusztikus gitárt. Érdekes volt, mert ilyet eddig csak újságban láttam. Ezen kívül rengeteg hihetetlen öreg, kopott, zúzott érték van errefelé. Egymás mellett sorakoznak a 70-es évekbeli Fenderek, Gibsonok és egyebek. Szintén érdekes volt egy olyan üzletet is látni, ahol csak effektpedálok voltak. Persze volt ott minden, csurgott is a nyálam. Ami viszont nagyon jó, hogy egy itt dolgozó ember a havi fizetéséből vesz egy komoly gitárt, meg egy erősítőt. Gyertek Londonba, nézzetek körül ti is! Megéri!