Kategória: Egyéb Közzétéve: 2006. február 09. csütörtök, 18:14 Írta: Tóth Tibor Találatok: 1770
Embernevelő erejét a lélek oly mély rétegeiben fejti ki, ahol a szó már kevés. A felemelő, lélekerősítő, örömszerző, megnyugtató vagy éppen lelkesítő zene igaz emberi érzelmek átélésével képes lélekben gazdag, nemes ízlésű, szépre, jóra fogékony személyiség kiművelésére. Gondoljunk arra, hogy amikor az Örömódát hallgatjuk, úgy érezzük: az abszolút jóval találkozunk. A zenében találkozik a szép a jóval.
Az ének és a zene a jellem fejlesztésének eszköze. Például a kórusban éneklés fegyelmet, állásszilárdságot, a másikért, a közösségért vállalt felelősséget követel a diákoktól. Az együtt éneklés közösen átélt öröme, az együtt megtapasztalt szépség pedig olyan élmény, amelyet alig lehet máshoz hasonlítani.
Zenész helyett orvos?
Nagyon fontos, hogy a gyermek (és a felnőtt) számára magától értődő legyen, hogy érzelmeinek dallal, zenével is kifejezést ad. A zenetanulás sok szempontból kiváló iskolája a jellemnek. Jó néhány éve egy kedves barátom elhozta hozzám a gyermekét. A fiatalember kiváló, nemzetközileg is ismert zenész volt. Egy tavasszal kiderült, hogy betegség miatt el kell búcsúznia a művészi karriertől. Úgy döntöttek: legyen orvos. Tehát fizikát kell tanulnia az egyetemi felvételi vizsgára. Rendben van, mondtam, természetesen erre majd a következő tanév végén van esély, hiszen csak akkor lesznek a felvételi vizsgák. De azért csak kezdje el a fizika tanulását. Három hét múlva az élen volt. Kétségtelenül tehetséges fiatalember, de az eredmény így is hihetetlennek tűnt.
A rendszerességben rejlik a titok
Tanár úr, mondta a fiú, egyszerű dolog ez. Eddig naponta tizenkét órát hegedültem, most csak napi nyolc órán keresztül fizikázom. Mások hetente nem tanultak két-három órát. Amikor azt mondjuk, hogy tanítsuk meg tanítványainkat? Tanulni, arra is gondoljunk, hogy az önfegyelmüket, az akaraterejüket is fejleszteni kell!
Markó Emil
Új Szó, 2006. február 9.