Basszusgitárvásár - újra szerelmes vagyok. Egy LTD (ESP) B255-NG basszusgitár vásárlása utáni hangszerelemzés.

Minden amatőr, zenélni próbáló emberke életében – talán többször is - eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, kinőtte a jelenlegi hangszerét, az már akadályozza a további fejlődésben, nem inspirálja többé. Nekem ez a pillanat életemben harmadszor múlt hét pénteken a dunaszerdahelyi NFG klubban jött el, amikor is kipróbáltam Erni barátom basszusgitárját.
A hangszerpróbát követően négy nap, pár óra idegeskedés és a folyószámlám lenullázása után már egy új bőgő boldog tulajdonosának mondhattam magam, egy B-255-ös LTD modellel lettem gazdagabb. A Muziker-ből szervált modell teljes neve ESP B255-NG, amiről a kevésbé tapasztaltaknak is lejön, hogy az LTD szoros kapcsolatban áll az ESP-vel (az NG jelzés a színkódra utal).
Tudni illik a bőgőről, hogy mivel az ára nem egy kategória az amerikai Fender Jazz Bass-szel, ezért a fája és maga a gitár sem olyan. Igaz, nem tujafából van, de más az erőssége: az elektronika.
Kettő passzív EMG (40-HZ) szedő és egy aktív ESP elektronika található benne. Ez az első aktív elektronikájú bőgőm, de meg kell hogy mondjam, meg vagyok elégedve. Régebben eszembe se jutott volna ilyesmit venni, de gondoltam, kipróbálom, és nem csalódtam.
Amire az „olcsóbb” öthúros basszusgitároknál vigyázni kell, az a H húr hangja. Sok esetben (mint az előző gitáromnál is) a szedő már nem teljesen vette a legalacsonyabb frekvenciákat, D-től lejjebb már csak tompán brummogott. E modell esetében erről természetesen szó sincs. Bár magának a bőgőnek bekötve, nullás korrekcióval kicsit keményebb hangja van (inkább metálra), de ez a három aktív EQ-potméterrel könnyen korrigálható.
Az egész testen végighúzódó nyak és az aktív ekvalízer annyival tisztábbá, konkrétabbá teszi a basszusgitár hangját, hogy ilyet az eddigi passzív gitáromból halandó elő nem varázsolt volna. A testen átfutó nyak annyit tesz, hogy nem bekötve is érzem a medencecsontomon, amit játszok, annyira erősen rezonál.
A hardware mind ESP, a kis kütyük egytől egyig platina színben pompáznak, összhangban a gitár természetes fa alapszínével. A hangolók nagyon pontosak, egy óvodás is be tudná hangolni a gitárt ilyenekkel, és ami fontos, hogy pár nap után sem kell állítani rajta.
Eddigi összegzés: a gitár szép, még szebb, mint a katalógusbeli képeken, és a hangja is felülmúlta a várakozásaim (hát még mi lesz, ha új húrokat rakok rá), az áráról nem is beszélve.
Ami viszont a legjobban megfogott, az maga a fogása. Bal kéz: öthúroshoz képest nem túl széles nyaka és kis mélysége számomra ideális, a nyak hátsó felülete jól lekezelt, amit nem mondhatok el pár Yamaha modellről. Jobb kéz: a keskeny nyakból adódó rövid húrtáv volt számomra a legmegfogóbb a gitárban, e nélkül nem tudnék rajta rendesen játszani (ahogy gondot okoz pl. a Fendereken való játék).
Egyszóval: mintha a kezemre formálták volna ezt a hangszert, 19 és félezer szlovák koronáért a számomra megfelelőbb új gitárt ember nem tudott volna ajánlani. Azt hiszem, beleszerettem...

Dunaszerdahely. Szerdán megszűnt a tízéves NFG klub, így ma elmarad a tervezett Big Man Band lemezbemutató koncertje. Az alternatív szórakozási lehetőséget biztosító ifjúsági klub működtetőinek egy hetük van arra, hogy kihurcolkodjanak a kultúrházból.

Végre megjöttek a legújabb DIY (do it yourself, csináld magad) hangsugárzóim \"motorjai\". A hangszórók a norvég SEAS (\"szeasz\"-nak kell ejteni, ezt konkrétan egy norvég zenetudóstól kérdeztem meg múltkor a vonaton, gondoltam nem gyakran kerülök hasonló szituációba, ezért gyorsan a PRIMARE (szintén skandináv Hi-Fi cég) nevének helyes ejtéséről is informálódtam; a PRIMARE helyesen ejtve \"prímare\", hosszú í-vel és rövid, szinte elharapott e-vel a végén. Azt hiszem, ennyi elég is lesz a skandináv fonetika rovatba) cuccai. Az új jövevények kicsomagolása után először a mid-woofer-t (mélyközepet) vettem szemügyre. Finom öntött kosár, impregnált papír membrán, inverz membránszél, fáziskúp, 91 dB érzékenység, szóval minden, mi szem-szájnak ingere egy hangfalbuzi számára. A magassugárzó (tweeter) finoman kidolgozott műanyag előlapos, komoly méretű mágnesű, ami viszont szinte pornográf erejű látványként lepett meg, hogy a kis membránszél teljes szélességében látszik, a membrán szövése pedig sejtelmesen csillog az íróasztalomon, ahogy rávilágítok a z Ikeás Jössenmörgen lámpával (aminek a trafóját Hi-Fi kezdeteimnél - mivel csak ilyen trafó éppen ez volt otthon - non-destruktív átalakítások nélkül (ugyanolyan konnektor van rajta mint a valamikori standard hangszóró kivezetés - ASCII-ban jelzem \" Io \") az RFT erősítőből kibrakkolt (ezt a szót a szüleim akkor használták először, amikor meglátták az atomjaira szétszedett első elektronikus ketyerét a szőnyegen, ahogy éppen a csavarhúzóval igyekszem az utolsó és egyben teljes szétszedést és pillanatnyi kis nirvánát garantáló csavart kicsavarni: \"Szégyelld magad, te kibrakkoltad a karácsonyra kapott távírányítósautót?!\" Gyerekkorom folyamán rendkívül frekventáltan használták irányomban hasonló mondatokat, destrukcióban és szétszedésben olyan gyakorlatra tettem szert, hogy a T.P. haveromnál tartott privát 2 személyes kiégett PC-táp kibelező versenyben 2 csavarnyi időelőnnyel nyertem (igaz T.P. esetében a kibelezett alkatrészek későbbi felhasználhatósági aránya jóval magasabb volt.) MM hangszedővel használható előerősítő táplálására használtam. Ekkor még csak ismerkedtem a lemezjátszóval, az ismeretség természetesen nem maradt nyom nélkül). Szóval itt nyáladzok a norvég hangszóróimra, melyek további életük folyamán majd míves fa (MDF) páholyukba (sírjukba) kerülnek, és én ezt a kézzel fogható konkrét produktumot csöves erősítővel kombinálva, zenellgatásból történő öromszerzés (amely absztrakt, utánozhatatlan de kellemes és súlyos függőséget okoz) céljából fogom használatba venni.



www.hangfalbuzi.freeblog.hu


A cikket írta: furious