Zene.sk

Switch to desktop Register Login

Címlap

Rock-Stone: Mi az irány?

A bátorkeszi Rock-Stone zenekar negyedik demó CD-jének recenziója.
A bátorkeszi Rock-Stone zenekar idén állt elő legújabb, negyedik demó CD-jével, melynek a Mi az irány? címet adták. A zenekart 2001-ben alapította a dobos, Tulo, az ő kérésére lépett be az énekes-gitáros, Bizsu. A zenekar hatéves működése alatt elég sokszor cserélődtek a tagok, ahány CD, annyi felállás. A mostani trió (Ampival, a basszusgitárossal kiegészülve) tavaly állt össze. A Rock-Stone zenéjében egyszerre lelhetők fel a klaszszikus hard rock, a dirty rock és a blues jegyei, ezek keverednek kisebb-nagyobb arányban, hol ez, hol az dominál dalaikban: ha egyetlen jelzőt akarnánk használni, talán a dirty blues-rock lenne a legtalálóbb.
Aktuális hanghordozójuk hét dalt tartalmaz, minden hangszert a Moonset-Paladis stúdióban rögzítettek, s a keverés is itt történt. Már első hallásra is feltűnt, hogy a zenekar fejlődött legutóbbi, A rock szól című CD-je óta, és be kell valljam, kellemesen csalódtam munkájuk idei gyümölcsében. Az első két dal (Mi az irány?, Haláltánc) még nem annyira fogott meg, viszont a harmadik (Elégedetlen) már valóban beindítja a lemezt. A soron következő negyedik tétel (Őrült érzés) talán a legjobban sikerült, ez színtiszta, lazulós blues-rock, az ötödik dal (Ég velem) gitártémája pedig igazán fogós, itt egyedül a szövegben találtam egy-két kivetnivalót. Ezt követi a szintén ötletes Eljön az idő, a záró Senki vagyok viszont már gyengébbnek mondható a többinél. Záró dalnak tökéletes, de afféle félig-meddig töltelékszámhatást éreztet.
A hangzás olyan, amilyennek lennie kell: sikerült igazán „tökösre” hangolni a lemezt. Talán a szólóknál lehetett volna még vastagabb gitárhangzást kihozni, de ez legyen vele a legnagyobb probléma. A dobtémák nagyon jók, érezni rajtuk, hogy Tulo nem hiába nyerte el 2006-ban kétszer is a legjobb dobosnak járó elismerést. A basszusgitár szinte csak aláfestése a zenének: pont annyit játszik, amennyit kell, abban viszont nincs kivetnivaló. A gitárszólók ízesek, van bennük érzés, de néhol még túl egyformának tűnnek. Az ének is sokat fejlődött, bár sok helyen eléggé erőltetett, elég fésületlen. A szövegekkel általában nincs gond, a témák mind tökéletesen megfelelnek erre a műfajra. Igaz, felfedeztem néhány kínrímet, nehézkes sort is, ezeken még csiszolni kéne.
Végtére is jó ez a lemez. A Rock-Stone a maga műfajában egy hangulatos, ügyes zenekar, és ami a legfontosabb: érezhetően fejlődőképes. A Mi az irány? már többször is végigpörgött a lejátszómban, és bár nem kimondottan az én stílusom, korántsem volt kínszenvedés összeismerkedni vele. A műfaj kedvelőinek ajánlom a CD-t, a kisebb hibákkal együtt, és bízom benne, hogy a zenekar ezeket idővel kijavítja, kinövi. Kíváncsian várom a következő hanghordozójukat!



Bíró Szabolcs
Új Szó, 2007. június 11.



Az oldalon letölthető két szám az albumról:

Rock Stone - Eljön az idő
Rock Stone - Mi az irány?

Utolsó frissítés: 2007. június 15. péntek, 12:14

Találatok: 2043

Eye Beyond Sight: Dies Ad Quem

Eye Beyond Sight: Dies Ad Quem
Kiadó: Eye Beyond Sight (szerzői magánkiadás)
Megjelenés: 2007, szeptember
Kategória: hard/heavy
A szlovákiai magyar, pontosabban somorjai illetőségű Eye Beyond Sight több év közös zenélés, koncertezés után idén végre megjelentette első albumát, mely egy új korszak kezdetét jelenti számukra: ezt világosan kinyilvánították a lemez latin nyelvű címében is.
A banda egyébként még 2003-ban alakult, akkor még Snake Eat\'s Rabbit néven. A szokásos tagcserék, egyéb problémák után 2005-ben jött az új énekes, a máig is itt tevékenykedő Patonyi Tamás, ekkor keresztelték át magukat Eye Beyond Sight-tá.
Nem kimondottan jellemző rájuk egy bizonyos műfaj: stílusukban megtalálhatók a death metal, a hardcore és a thrash metal elemei is, sőt, egyik dalukba még egy kis reggae-t is becsempésztek.
Első demójukat 2006-ban készítették, három dallal, majd folyamatos és megfeszített munka után, 2007-ben vonultak stúdióba, hogy elkészítsék első nagylemezüket is.
Az igazán harapós hangzásért Sopronba utaztak, ahol az MD stúdióban rögzítették a tizenegy dalt, méghozzá nem is akárki segítségével: a legendás Moby Dick énekes-gitárosa, Schmiedl \"Smici\" Tamás volt a hangmérnökük.
Ez tökéletesen be is jött nekik: amikor először hallottam az albumot, egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy egy felvidéki amatőr zenekar dörren így meg. Messze felülmúlták az elvárásaimat!
A nyitó dal intrója mintha egy indián szertartásra kalauzolna el bennünket, figyelünk is, hogy mi ez, aztán hirtelen bedörren a „Regeneration”, és onnantól nincs megállás: ötletes riffek, élvezetes basszusjáték, nagyon ütős dob, állandó zúzás, a hangfalak meg mintha felzabálnák közben az étert, legalábbis megpróbálkoznak vele…

\"Az

A három leginkább említésre méltó darab a \"Chains\", az \"Around Us\", illetve az albumot záró \"Lorenzo\'s oil\", mely a maga módján magában hordozza az azonos című film minden fájdalmát és szenvedését.
Egyébként a legjobb az egészben, hogy sehol sem bukkan fel az, ami a profi zenekaroknál gyakran felmerülő negatívum: nincsenek töltelékszámok. Érezni lehet, hogy a fiúk sokat dolgoztak, alaposan kitettek magukért, és csak teljes egészében kész dalokat játszottak fel a lemezre.
A metal műfajok rajongóinak kimondottan ajánlott hallgatnivaló ez a lemez: biztos vagyok benne, hogy sokan üdítő vérfrissítésként fogják megélni a banda hivatalos bemutatkozását. Akik meg esetleg nem látnának benne semmi újdonságot, még azok is tombolhatnak rá egy igazán jót…

Bővebb információ a bandáról: www.eyebeyondsight.szm.sk

Az együttes tagjai:
Patonyi Tamás - ének
Sill \"Doki\" Attila - gitár, ének
Machala \"Macsek\" Zoltán - gitár
Tóth \"Kepasz\" György - basszusgitár
Varga Bálint - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Regeneration
2. Money
3. Chains
4. Prayer for Better Days
5. Kill to Play
6. Around Us
7. Winter Comes
8. Go on Surviving
9. Lesson
10. It\'s Time
11. Lorenzo\'s Oil

Diszkográfia:
Demo (2006)
Dies Ad Quem (2007)


Bíró Szabolcs, 2007. november 05.
Forrás: ekultura.hu

Utolsó frissítés: 2007. november 06. kedd, 15:14

Találatok: 2050

Zenés ajándékkosár az aprónépnek

\"GhymesTíz év után új gyermeklemezzel jelentkezett a Ghymes együttes - árad belőle a pozitív energia.
Vajon megmenthetőek-e az ártatlan gyermeklelkek és gyermekfülek az O-Zone, a Scooter vagy éppen a Matyi és a Hegedűs zenéjétől? Vajon van-e érdeme felvenni a harcot a kereskedelmi rádiók, az ovidiszkók, a Hupikék törpikék és a dancehallban nyomuló gyereksztárok ellen? Mivel porontyainkat nem járathatjuk füldugóval suliba és oviba, legalább odahaza próbálkozzunk enyhíteni az ízléskárosodást, illetve késleltetni azt, ami legtöbb esetben úgyis be fog következni: a popipar maga alá gyűri szegénykéket, mi pedig vásárolhatjuk nekik az újabbnál újabb zenei árucikkeket.
\"Ghymes

A Ghymes együttes nemrég új gyereklemezt jelentetett meg Csak a világ végire címmel. Ez örömteli hír, hiszen nekik tulajdonképpen nem a kiskorú, hanem a felnőtt korosztály \"megmentése\" a dolguk. Ráadásul a CD-t év végéig valamennyi felvidéki magyar óvodába el akarják küldeni, ha jól emlékszem, összesen 270 helyre, ami manapság valóban önzetlen gesztus. A Ghymesről azt is tudni kell, hogy tíz évvel ezelőtti, Bennünk van a kutyavér című gyereklemezüket a magyar oktatási minisztérium hivatalos pedagógiai segédanyaggá minősítette. Remélem, ezzel sok szülőt sikerült kíváncsivá tennem, így hát lássuk a medvét!

Jó ötlet volt közismert gyermekdalokat és mondókákat vagy a legkisebbeknek is ismerős szólásokat beiktatni a számok szövegébe, mert így a kicsik már néhány perc múltán közel érezhetik magukhoz a lemezt. Az emésztést segíti a gyermekkórus szerepeltetése is, amely hol felelget az énekesnek, hol pedig bekapcsolódik a refrénbe, éneklésre serkentve a hallgatót. Van teljes egészében epikus szám is, a „Róka és a varnyú” tanulságos meséje, sok bújtatott szólóval, hogy a gyerek a hangszerekre is felfigyeljen, és van vaskos népi humor is a „Kedves angyalom”-ban. Ezek tulajdonképpen ismert zenepedagógiai fogások, a lemez más miatt különleges.

Sok hasonló vállalkozással ellentétben ugyanis ebből az anyagból nem spórolták ki a „melót”, azaz a stúdióban végig komolyan vették az apró hallgatót. A hangszerelés alapos, és tele van ötletekkel, a dallamok egyszerűek, ám nem „lebutítottak”, az egyes számokat szépen felépítették, és nem feledkeztek el a lírai hangulatokról sem. Nem a világzenei kísérletezés, hanem a népzenei vonal dominál, ha úgy tetszik, rég hallottunk ilyen folkos anyagot a Ghymestől. A kimunkáltság szerencsére nem megy az atmoszféra rovására, a lemez úgy hangzik, mintha élőben vették volna fel gyermekkórusostul, hangszerszólóstul. Árad belőle a pozitív energia, ezért olyan egészen apró gyerkőcök is élvezni fogják, akik még nem értik az egész szöveget. A magyarul nem tudók pedig azt fogják hinni, „felnőtt” népzenét hallanak. Példa erre szlovák kollégám, aki csak harminc perc elteltével kérdezte meg, vajon miért énekelnek gyerekek is ezen a sodró népzenei albumon?...

Juhász Katalin
Új Szó, 2005. október 22.

Utolsó frissítés: 2005. október 23. vasárnap, 19:22

Találatok: 1786