Címlap
Rock-Stone: Mi az irány?
Kategória: Recenziók Közzétéve: 2007. június 15. péntek, 12:14 Írta: Tóth Tibor Találatok: 2390
A bátorkeszi Rock-Stone zenekar negyedik demó CD-jének recenziója.
A bátorkeszi Rock-Stone zenekar idén állt elő legújabb, negyedik demó CD-jével, melynek a Mi az irány? címet adták. A zenekart 2001-ben alapította a dobos, Tulo, az ő kérésére lépett be az énekes-gitáros, Bizsu. A zenekar hatéves működése alatt elég sokszor cserélődtek a tagok, ahány CD, annyi felállás. A mostani trió (Ampival, a basszusgitárossal kiegészülve) tavaly állt össze. A Rock-Stone zenéjében egyszerre lelhetők fel a klaszszikus hard rock, a dirty rock és a blues jegyei, ezek keverednek kisebb-nagyobb arányban, hol ez, hol az dominál dalaikban: ha egyetlen jelzőt akarnánk használni, talán a dirty blues-rock lenne a legtalálóbb.
Aktuális hanghordozójuk hét dalt tartalmaz, minden hangszert a Moonset-Paladis stúdióban rögzítettek, s a keverés is itt történt. Már első hallásra is feltűnt, hogy a zenekar fejlődött legutóbbi, A rock szól című CD-je óta, és be kell valljam, kellemesen csalódtam munkájuk idei gyümölcsében. Az első két dal (Mi az irány?, Haláltánc) még nem annyira fogott meg, viszont a harmadik (Elégedetlen) már valóban beindítja a lemezt. A soron következő negyedik tétel (Őrült érzés) talán a legjobban sikerült, ez színtiszta, lazulós blues-rock, az ötödik dal (Ég velem) gitártémája pedig igazán fogós, itt egyedül a szövegben találtam egy-két kivetnivalót. Ezt követi a szintén ötletes Eljön az idő, a záró Senki vagyok viszont már gyengébbnek mondható a többinél. Záró dalnak tökéletes, de afféle félig-meddig töltelékszámhatást éreztet.
A hangzás olyan, amilyennek lennie kell: sikerült igazán „tökösre” hangolni a lemezt. Talán a szólóknál lehetett volna még vastagabb gitárhangzást kihozni, de ez legyen vele a legnagyobb probléma. A dobtémák nagyon jók, érezni rajtuk, hogy Tulo nem hiába nyerte el 2006-ban kétszer is a legjobb dobosnak járó elismerést. A basszusgitár szinte csak aláfestése a zenének: pont annyit játszik, amennyit kell, abban viszont nincs kivetnivaló. A gitárszólók ízesek, van bennük érzés, de néhol még túl egyformának tűnnek. Az ének is sokat fejlődött, bár sok helyen eléggé erőltetett, elég fésületlen. A szövegekkel általában nincs gond, a témák mind tökéletesen megfelelnek erre a műfajra. Igaz, felfedeztem néhány kínrímet, nehézkes sort is, ezeken még csiszolni kéne.
Végtére is jó ez a lemez. A Rock-Stone a maga műfajában egy hangulatos, ügyes zenekar, és ami a legfontosabb: érezhetően fejlődőképes. A Mi az irány? már többször is végigpörgött a lejátszómban, és bár nem kimondottan az én stílusom, korántsem volt kínszenvedés összeismerkedni vele. A műfaj kedvelőinek ajánlom a CD-t, a kisebb hibákkal együtt, és bízom benne, hogy a zenekar ezeket idővel kijavítja, kinövi. Kíváncsian várom a következő hanghordozójukat!
Bíró Szabolcs
Új Szó, 2007. június 11.
Az oldalon letölthető két szám az albumról:
Rock Stone - Eljön az idő
Rock Stone - Mi az irány?
Aktuális hanghordozójuk hét dalt tartalmaz, minden hangszert a Moonset-Paladis stúdióban rögzítettek, s a keverés is itt történt. Már első hallásra is feltűnt, hogy a zenekar fejlődött legutóbbi, A rock szól című CD-je óta, és be kell valljam, kellemesen csalódtam munkájuk idei gyümölcsében. Az első két dal (Mi az irány?, Haláltánc) még nem annyira fogott meg, viszont a harmadik (Elégedetlen) már valóban beindítja a lemezt. A soron következő negyedik tétel (Őrült érzés) talán a legjobban sikerült, ez színtiszta, lazulós blues-rock, az ötödik dal (Ég velem) gitártémája pedig igazán fogós, itt egyedül a szövegben találtam egy-két kivetnivalót. Ezt követi a szintén ötletes Eljön az idő, a záró Senki vagyok viszont már gyengébbnek mondható a többinél. Záró dalnak tökéletes, de afféle félig-meddig töltelékszámhatást éreztet.
A hangzás olyan, amilyennek lennie kell: sikerült igazán „tökösre” hangolni a lemezt. Talán a szólóknál lehetett volna még vastagabb gitárhangzást kihozni, de ez legyen vele a legnagyobb probléma. A dobtémák nagyon jók, érezni rajtuk, hogy Tulo nem hiába nyerte el 2006-ban kétszer is a legjobb dobosnak járó elismerést. A basszusgitár szinte csak aláfestése a zenének: pont annyit játszik, amennyit kell, abban viszont nincs kivetnivaló. A gitárszólók ízesek, van bennük érzés, de néhol még túl egyformának tűnnek. Az ének is sokat fejlődött, bár sok helyen eléggé erőltetett, elég fésületlen. A szövegekkel általában nincs gond, a témák mind tökéletesen megfelelnek erre a műfajra. Igaz, felfedeztem néhány kínrímet, nehézkes sort is, ezeken még csiszolni kéne.
Végtére is jó ez a lemez. A Rock-Stone a maga műfajában egy hangulatos, ügyes zenekar, és ami a legfontosabb: érezhetően fejlődőképes. A Mi az irány? már többször is végigpörgött a lejátszómban, és bár nem kimondottan az én stílusom, korántsem volt kínszenvedés összeismerkedni vele. A műfaj kedvelőinek ajánlom a CD-t, a kisebb hibákkal együtt, és bízom benne, hogy a zenekar ezeket idővel kijavítja, kinövi. Kíváncsian várom a következő hanghordozójukat!
Bíró Szabolcs
Új Szó, 2007. június 11.
Az oldalon letölthető két szám az albumról:
Rock Stone - Eljön az idő
Rock Stone - Mi az irány?