Címlap

Expired Passport: Kreatika

Kategória: Recenziók Közzétéve: 2006. december 01. péntek, 20:57 Írta: Tóth Tibor Találatok: 2558

Tehát adott volt négy tehetséges ember, akiknek egy-két demófelvétel és jó pár fellépés után végre lehetőségük nyílt felvenni első hivatalos lemezüket, melynek a Kreatika címet adták. Hogy milyen lett a lemez? A zenére leginkább a retro és modern elemekkel kevert hard rock jellemző, de a srácok nem féltek kicsit kirándulni a jazz, a blues és a világzene felé sem. Amikor meghallottam, hogy az egész felvételt egy amatőr házi stúdióban készítették el, kissé megijedtem. „Akkor vajon milyen lehet a hangzása?” – gondoltam magamban, végül azonban nagyon kellemesen csalódtam.

Minden hangszer gyönyörűen kihallatszik, az ének is úgy szól, ahogy annak szólnia kell, csupán itt-ott nem lehet teljesen érteni egy-egy szót, de hát ez a házi stúdió átka. Nevezzük csak nevén a dolgot: ROCK N’ ROLL! Egy méregdrága óradíjért dolgozó, profi stúdióban nyilván még jobb lett volna a végeredmény, de azt kell mondjam, a Kreatika hangzása cseppet sem lett rossz. Pont ez a karcos, nyers hangzás tudja kihozni a zenekarból azt a varázslatos valamit, ami miatt majd később is, akárhány lemez kiadása után is méltán lehetnek majd büszkék első „kisfiukra”.

A lemezen tíz szerzemény és egy bónuszdal, a Szombati Új Szó Blues hallható. Ez utóbbi nagyon hangulatos, akusztikus blues nóta, melyben két vendég is közreműködik: gitáron Lengyel „Hosszú” István, szájharmonikán pedig Erich „Boboš” Procházka játszik. A szövege amolyan „Hé bébi!”-típusú, klasszikus blues téma köré épül. Egyébként az összes dal nagyon alaposan összerakott munkának tűnik, az egész hanganyagon érezhető, hogy sokat dolgoztak rajta.

A Kreatikának van egy nagyon előnyös és nagyon szerethető oldala, ami sajnos csak elég kevés bandánál figyelhető meg: nincsenek töltelékszámok. Az albumot nyitó Kosovo első hangjától kezdve a bónuszdal utolsó akkordjáig úgy érezhetjük, hogy egy zenei utat járunk be, és sehol sem állunk meg téblábolni. Nagyon sokrétű és módfelett színes a Kreatika zenei palettája. A keményebb és „odacsapósabb” hard rock daloktól kezdve (Ezer közül egy, Az álmodott madár, Lassítsd le a Földet) a finomabb hangvételű szerzeményeken át (Újra távol minden, A vad folyó, Mint az álom) a kissé elvontabb témákig (Nem hívtalak) rengeteg minden megtalálható rajta. Az imént említetteken kívül hallhatunk még egy gyönyörűen megzenésített Radnóti-verset is (Gyökér), és egy ironikus hangvételű, az idétlen divatirányzatokat gúnyoló, rendkívül dallamos szerzeményt is (A kórral jár).

Lacza Gergely dobtémái nagyon ütősek, dalszövegei egytől egyig egészségesek, értelmes tartalommal rendelkeznek, mégsem agyonkomplikáltak. Egy-két hallgatás után már lehet is őket dalolgatni, persze csak ha valaki meg mer próbálkozni Wurster Misi rendkívüli énekdallamaival. A számok mindegyikében megtalálhatjuk Vajda András kidolgozott, zseniális és gyönyörű gitárszólóit (egyébként a dallamok többségéért is ő a felelős), és persze Strieženec Matyi basszusjátékáról sem feledkezhetünk meg. Helyenként eszeveszetten zseniális dolgokat művel a hangszerével. A szédítően jó „végtermékhez” az egyes dalokban feltűnő vendégek (vokál, fuvola) is sokat hozzáadtak, nélkülük a Kreatika nem lett volna ilyen szépen csiszolt fekete gyémánt.

A lemez magánkiadása óta kissé megváltozott a felállás. Előbb Wurster Misi, nem sokkal később pedig Strieženec Matyi is kiszállt az Expired Passportból, de szerencsére nagyszerű zenészek érkeztek a helyükre: Vajda László gitáros-énekes és Szabó László basszusgitáros. Ezt a felállást már csak erősíteni tudta Vanya Barbara énekesnő, aki idén nyáron érkezett a bandába. Fantasztikus, angyali (vagy inkább ördögi?) hangjával sorra kápráztatja el a nézőseregeket.