Néhány héttel ezelőtt a vonaton ismerkedtem meg egy kedves, barátságos, Szlovákiában élő magyar fiatalemberrel, akivel néhány perc elteltével megtaláltuk beszélgetésünk közös témáját- a zenét. Elmesélte, hogyan is jutottak el arra a szintre, ahol jelenleg tartják számon őket a zene színes és széles palettáján, de szólt az együttessel kapcsolatos egyéb tudnivalókról is.
John Boytosh-t, a The Beatheads együttes vezetőjét arra kértem, hogy e- mail útján virtuálisan is ismételjük meg ezt a beszélgetést.

Néhány héttel ezelőtt a vonaton ismerkedtem meg egy kedves, barátságos, Szlovákiában élő magyar fiatalemberrel, akivel néhány perc elteltével megtaláltuk beszélgetésünk közös témáját- a zenét. Elmesélte, hogyan is jutottak el arra a szintre, ahol jelenleg tartják számon őket a zene színes és széles palettáján, de szólt az együttessel kapcsolatos egyéb tudnivalókról is.
John Boytosh-t, a The Beatheads együttes vezetőjét arra kértem, hogy e- mail útján virtuálisan is ismételjük meg ezt a beszélgetést.


Az együttes bemutatása...
Mikor alakult az együttes... és milyen körülmények között?

Az együttesünk neve: The BeatHeads. Ez egy „power trio” típusú formáció. Szlovákiában élünk. Az én nevem: John Boytos (ének, gitár és zenekarvezető). Jó barátaim és társaim pedig: Rob Konczi (basszusgitár, ének) és Sab Gurkey (dobok, ének).


Már az első évfolyam- azaz 2002 óta- osztálytársak voltunk a gimnáziumban, de a zenekar ötletével csak egy évvel később- 2003. novemberében- álltam elő. A srácok helyeselték indítványomat.
Az iskola igazgatója adott nekünk ütött- kopott hangszereket, amiket édesapámmal rendbehoztunk- szinte kifogástalan állapotba. Sok Beatles-t és mindenféle régi számot hallgattunk. Rengeteget gyakoroltunk. Rob zeneiskolában zongora szakon végzett, tehát könnyen átállt basszusgitárra. Sab pedig önmagától, autodidakta módon tanult dobolni. Én naponta hat órát pengettem a gitáromat és nem igen törődtem semmi mással. A mai napig is igyekszem a lehető legtöbb időt hangszeremen gyakorolva tölteni, és a jövőben is ezt szeretném. Énekleckéket a nagyapám adott esténként, valamint neki köszönhetem a zeneelméleti alapjaim is. Minden ezen felüli pedig hosszú délutánok és éjszakák munkájának eredménye.
Nagyjából így kezdődött. Erről rengeteget tudnék mesélni… a legfontosabb, hogy rendkívül sokat gyakoroltunk, állandóan együtt voltunk és ennek- reméljük, hogy mások szerint is- látszik az eredménye.

Honnan az együttes neve?

A „The BeatHeads” nevet én találtam ki még a kezdetek kezdetén. Magyarra fordítva „A RitmusFejek”. A lényeg, a motiváló tényező az volt, hogy benne legyen a „beat”. Sokan azt hiszik, hogy kedvenc együttesünk a Beatles hatása volt a névválasztás. Részben ez igaz is, bár a mi zenénk jó néhány dologban különbözik a „nagy négyes” muzsikájától.

Milyen műfajba sorolható a zenétek? Miért?

Tulajdonképpen ha saját dalainkat adjuk elő, akkor az a mi stílusunk. Az átvett számok pedig eredeti verzióban szólnak, mégis más feeling-et kap az egész, ha mi játsszuk. Szeretjük és nagy hatással van ránk a blues, rock, beat, rock & roll, bop & cool, rhythm & blues, funk és még idesorolhatnám a rock jó néhány módosulatát is. Ez az oka annak, hogy stílusunknak saját nevet adtunk. HAWAII-FUNKY-BEAT-ROCK.


Mesélj egy kicsit zenei repertoárotokról és saját dalaitokról!

Repertoárunk kb. 70 dalból áll. Az átvett dalokat kedvenc előadóinktól játsszuk melyek: The Beatles, The Rolling Stones, Elvis Presley, Badfinger és Jimi Hendrix. Van még néhány, de ők a legkiemelkedőbbek! Eddig 27 saját szerzemény van zenei palettánkon. Remélem, eljön majd az idő, amikor már csak a saját dalainkat adjuk elő a közönségnek.
A szerzők: Rob Konczi és jómagam, és ha jól tudom, 2008-ban Sab Gurkey is előrukkol majd egy-két dallal. Írunk külön-külön és együtt is, és itt fontos megjegyeznem, hogy csak angol nyelven „működünk”. A szerzeményeink főként szeretetről, szerelemről, megértésről… és ami a legfontosabb, bár az előzőek nélkül nem jöhet létre, a békéről szólnak.

Hol léptetek fel eddig?

Három év alatt kb. 40 koncertünk volt. Nem sok, de ha azt is számításba vesszük, hogy az elején nem voltunk még olyan színvonalon, mint pl. a 2007-es év folyamán, akkor kielégítő ez a fellépés- szám. Miután 2007. június 2-án első helyezettek lettünk a Balassagyarmaton megrendezett Voice City tehetségkutató versenyen, végre jöttek nagyobb, komolyabb fellépések is, mint a szintén balassagyarmati Sörfesztivál, a váci Világi Vigalom, a Párkányi Vásár, a Kemence Fesztivál… és megemlítem még a balassagyarmati Szeptembrióst is. Szintén elmondható rólunk, hogy sok- sok klubban, bárban és kocsmában is játszottunk.
Említésre méltó még a salgóbányai Rocktáborban való részvételünk is, ahol az Edda gitárosa- Alapi István rendkívül hasznos gitárleckéket adott. A 2007-es nyár végén pedig Rob és én az IGNITE együttessel jártuk be egész Európát, igaz csak roadie-ként, bár öröm volt a magyar származású énekessel Téglás Zolival együtt dolgozni.


Tervezitek-e új hanghordozó kiadását?

Három lemezünk van eddig, amit az apám által épített stúdióban vettünk fel. Természetesen szeretnénk ha ezek a lemezek majd hivatalosan, valódi kiadó által is megjelennének. Addig is, sajnos magas költséggel előállított, saját gyártású lemezeinkhez lehet hozzájutni, főként koncertjeinken vagy megrendelés útján alacsony áron.

Mennyire nehéz ezen a pályán érvényesülnötök?

Erre csak annyit tudok mondani, hogy nehéz. Szerintem mindenki megérti. Ha az ember nem milliomos gyerekeként kezdi, nagyon hosszú és göröngyös út áll előtte. Túl sok a korrupció, és az ún. saját érdek ebben a bizniszben. Mindenki félti a maga helyét, és a „kisebb” megsegítéséhez szinte senkinek sem fűlik a foga.


Tervek és célok a jövőre nézve?

Terv a szokásos; rengeteget gyakorolni, fontos az önmegvalósítás- zenekari szinten. Célunk pedig, hogy híresek legyünk!

Üzenet vagy bármilyen megjegyzésetek az olvasók felé, ami kimaradt?

Először is köszönöm a kérdéseket, öröm volt őket megválaszolni! Másodszor köszönet mindenkinek aki ezt az interjút olvasta! Harmadszor, ugyanis három a magyar igazság, látogassa meg mindenki internetes oldalunkat a következő címen: www.thebeatheads.com
Amennyiben valaki még ráadást is szeretne, akkor a jövőben jöjjön el egy fergeteges The BeatHeads koncertre!

Köszönet a fotókért John Boytosh- nak, a The BeatHeads együttes vezetőjének.


Dancs István
Forrás: www.helyilapok.com