Egy új hang a színtéren: Ardea. Törzshelyük a dunaszerdahelyi NFG klub, zenéjük műfaja egyfajta világzene és környéke. Héger István zenekarvezetővel beszélgetett Strieženec Sándor.
Mikorra tehetők az Ardea alakulásának kezdetei?Az Ardea zenekar története valamikor 2004 táján indult. Két pozsonyeperjesi tanár néni (a csajok) egy közös éneklés alkalmával ráébredt, hogy gyönyörűen összecseng a hangjuk, és elkezdtek együttműködni. Gyermekjátékok, népdalok, gyerekműsorok és így tovább. Egy idő után ez már nem elégítette ki zenei vágyaikat, hát keresgélni kezdtek. Hamar ráakadtak Činčura János gitárosra, és immár trióként megnyerték a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny énekelt vers kategóriáját. Mi már akkor több mint tíz éve működtünk együtt Jánossal különböző kísérleti zenei projekteken, a klub is már beindult, így János felvetette, nem mutathatnák-e meg magukat a dunaszerdahelyieknek. De hogy még fűszeresebb legyen, megkért, hogy kísérjem őket perkán. Ezzel egy következő szakasz kezdődött, én megragadtam a zenekarban, székhelyünket áttették az NFG-be. Azután koncertezések Pozsonytól Kassáig, külföldön Magyarország és Szerbia. Közben lassan kialakult az igény a hangzás bővítésére, és a zenekarhoz Bartal Gábor billentyűs csatlakozott. 2007-ben már kevesebb volt a fellépés, inkább a lemez anyagára összpontosított a zenekar. Próbák két vendégzenésszel, Miro Polák basszus, Szeiff Attila dobok. Kalapozás, kisebbségi pályázat a kulturális minisztériumnál, és lassan összeáll a kép.
Nemrég napvilágot látott az első Ardea-album...A lemezt nem igazán tartjuk egymás között a valóban elsőnek, inkább csak egy bemutatkozónak, hat audio track és két koncertvideó található rajta. Mikor már biztos lett a lemez, szerveztünk egy nagy bemutatókoncertet Szerdahelyen a kultúrház mozitermében (állati jó hangcucc Budapestről, négykamerás videofelvétel, a zene ott élőben sávonként rögzítve stb.). A lemezre volt tisztán öt napunk a stúdióban, ennyire futotta. Meg mi is futottunk öt napot, és itt szeretném kiemelni, hogy ez nem lett volna, ha nincs a FADER stúdió hihetetlen profizmusa, konkrétan Scheer MAX Viktor, Farkas Csongor és nem utolsósorban Varga Krisztián.
Valamit a terveitekről...Sokat játszani. A másik tervünk, hogy szeretnénk nagyon sok pénzt összekalapozni, és megcsinálni a második, az igazi első lemezt és kiadni a koncert DVD-t.
Kik alkotják az Ardea tagságát?Mórocz Denisa és Boros Erika kórusénekléssel foglalkozik az idők kezdetétől. Denisa kórusvezetőként is dolgozott, több aranykoszorús minősítést begyűjtött karvezetőként. Činčura János a régió ismert gitárosa. Konzin végzett Pozsonyban, és ott is tanít egy zenesuliban. Számtalan zenei produkcióban szerepelt, dolgozott már. Még a konzervatórium alatt elkészítette első stúdióanyagát. Magányos harcos, leginkább egyedül alkot, multiinstrumentalista. Egy igazi magának való művésztípus. Jómagam, Héger István, vagyis Hadzsi, nos, én vagyok az igazi kakukktojás. Zeneileg képzetlen, noha zeneiskolában végeztem klarinéton. János mellett szerettem meg a perkázást és tanulgattam valami alapokat, rám ragadt a dolog. Meg félig-meddig, a klubból is adódóan afféle szervező és technikus lettem a zenekarban. Bartal Gábor ma már a kőbányai Póka Egon-féle magániskola diákja Budapesten. Fiatal fiú, nagy dolgokat a múltjáról nem mondhatok (a RAF-II utolsó lemezén billentyűzött). Jelenleg több zenei formációban nyomul; az itteni közönség a JØNVUKK zenekarban ismerhette meg őt. (A JØNVUKK szintén egy NFG-s formáció, hip-hop elemek ötvözve kis dzsesszel és miegymással.) Egyik vendégünk a lemezen Miro Polák basszusgitáros. Régebben a dunaszerdahelyi Dioptrik zenekarban nyomta, most a Coverall formáció oszlopos embere. Szeiff Attila szintén a fiatal feltörekvő tehetségek egyike. Puskakezű dobos, perkázik, szájdobol. Sok formációban megfordult már, jelenleg a Coverall, a JØNVUKK és a Sick nevű csapatokban üti-veri.
Január 30-án az Ardea bemutatkozik a pozsonyi Deja vu klubban. Milyen műsorra számíthatnak az érdeklődők?Az együttes zenéje több érből táplálkozik. Meghatározó szerepet játszik benne a két énekhang, fölfedezhetjük benne a Kárpát-medencében élő népek hagyományos zenei világát, a keleti kultúrák misztikumát, dzsessz- és szvingelemeket, és valamit belőlünk. A fellengzős szöveget hagyva, ez hallgatós zene. Kirakunk egy sereg mécsest, és lazulás. Nagyon minimál perkák, csak szinte szívdobogásként, bő akusztikus gitár, kitartott szinti akkordok... aztán egyszer csak Balkán, 7/8, csattogtatás. Mindent egybevetve, a kedves koncertlátogató egy kellemes utazáson vehet részt, kiszakadva a mindennapok rohanó szürkeségéből.
Strieženec Sándor
Új Szó, 2008. január 28.