Beszélgetés a Ghymes két vezetőjével, Szarka Tamással és Szarka Gyulával

Sok éve láttalak benneteket legutóbb Pozsonyban, mégpedig a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében, ahol nektek klubotok is volt akkoriban, és a magyar törzsrajongókon kívül rengeteg szlovák fiatal is megfordult ott, s mindig zsúfolásig megtelt a helyiség. Azt követően volt itt a Szlovák Rádió Hangversenytermében egy nagyszabású koncertetek, amely szintén nagyon jól sikerült, de ez a mai talán még sikeresebb volt. Mégis, elvesztíheti-e az ember a táborát vagy a hallgatóságát olyan helyen, ahol már régen lépett fel?

Gyula: Nem hiszem, szerintem nem így alakulnak ezek a dolgok. Véleményem szerint ennek több oka lehet. Függ a reklám minőségétől és mennyiségétől, továbbá attól is, hogy milyen időpontban van meghirdetve a koncert. Én azt gondolom, hogy nem lett kisebb közönségünk itt Pozsonyban. Az tény, hogy ritkán, talán 2-3 évenkét játszunk itt, sőt, mostanság Szlovákiában sajnos amúgy is keveset lépünk fel, de én mégis azt gondolom, hogy ez a koncert magáért beszél, hiszen az utolsó két dalt állva tapsolta végig a közönség, és aki ott volt, az láthatóan nagyon jól érezte magát.

Beszélj magatokról egy kicsit. A zenekaron belül is változások történtek, igaz, nem a legutolsó időszakban, de én úgy érzékelem, hogy ez egyáltalán nem rontott semmit a zenekar hangzásvilágán, sem pedig a népszerűségén.

Gyula: Hogy milyen hangszereken játszunk, nem lényeges, mindig az a fontos, ami megszólal az adott hangszeren, a zene ugyanis nem hangszerfüggő. Nyilvánvalóan fontos a hangszerelés is, de a lényeg az, hogy milyen dalok születnek. A zenekar jövőre 25 esztendős lesz, tehát komoly múlttal rendelkezik már. Sokan megfordultak benne, viszont mi úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi formáció a legjobb, mert nagyon jól szól a zenekar, és ennek örülünk. Tehetséges, jó zenészekkel játszunk együtt, és ez számunkra megnyugtató dolog. Az utóbbi évek során valóban történt egy s más. Rengeteg díjat kaptunk, nagyon sok koncertünk volt, megjelent lemezeink palettája is igencsak színesedik, a legutóbbi karácsonyi albumunk például két hét alatt aranylemez lett, de az előző, meg az azt megelőzők már a platináig is eljutottak, és hát ez nagy boldogság számunkra. Amire pedig a közeljövőben készülünk és szintén fontos esemény az életünkben, az a nagyszabású karácsonyi koncertünk lesz Budapesten, a Papp László Sportarénában. Eddig a Kongresszusi Központban voltak a karácsonyi fellépéseink, de azt hála Istennek kinőttük. Idén úgy gondoltuk, hogy nem 2-3 kisebb, hanem egy igazi nagy koncertet adunk, sok vendéggel, meglepetéssel. Persze az is nagyon fontos, hogy itt is játsszunk, ezt a pozsonyi koncertet követően még Galántán is lesz egy megjelenésünk december 14-én. A karácsonyi időszak nagyon sűrű, rengeteg fellépéssel, készüléssel, próbával jár, és ezt nem panaszkodásból mondom, hanem éppen ellenkezőleg, örülünk, hogy így alakulnak a dolgaink.

A mostani fellépéseteket a Szlovák Rádió élő adásban közvetítette. Ilyen alkalmakkor nem szoktatok esetleg utánanézni, hogyan is sikerült az élő közvetítés?

Tamás: Bevallom, nem igazán hallgatjuk meg utólag ezeket a felvételeket, kivétel ez alól az, amit egyszer a varsói rádióban játszottunk szintén egyenes adásban, no, azt kíváncsiságból „megfüleltük“, de mivel borzasztóan elfoglalt zenekar vagyunk, ezért lemezeink is akadnak olyanok, amelyeket már évek óta nem hallgattunk.

A varsói rádió műsorába hogyan kerültetek?

Tamás: Úgy öt-hat esztendeje meghívtak bennünket egy élő egyenes adásba, aminek hallatán nagyon szép visszajelzéseket kaptunk. Sőt, megtudtuk, hogy amikor játszottunk, a lengyelek félreálltak a sztrádán, és hívogattak a rádióba, hogy ez micsoda, és azért ilyen reflekciókból már le tudjuk vonni a tanulságot. Persze, ha mondjuk egy ilyen fellépésen jelen van 200 vagy 300 ember, mi elsősorban nekik játszunk, és aztán úgyis „lejön“ a rádión keresztül (vagy nem „jön le“), de ez a kör itt mindenképpen bezárul, értem ezalatt a zenekart és a hallgatóságot. Tovább mi nem lépünk, nem is léphetünk, hiszen nem tudunk játszani még plusz az éterben is. Ezt a „kört“ kell a rádiónak megkapnia, s ha a közönség ezt jól lereagálja, akkor valószínűleg a rádiókészülékekből is kisugárzik mindez. A pozsonyi fellépésen sem vártuk, hogy az utolsó számot és a ráadást már állva tapsolják végig.

Hiába, a végén kezdtek belejönni, és várták, hátha több ráadás is lesz...

Tamás: A listánkon még szerepeltek dalok, de az az igazság, hogy az erőnk a koncert végére teljesen elfogyott. Itt megjegyzem, el is kell, hogy fogyjon, ez ugyanis azt jelzi, hogy mindent kiadtunk magunkból, ők meg ezt taps formájában adták vissza. Egyébként nekünk ünnep Pozsonyban játszani, mivel mostanában ritkán tesszük be ide a lábunkat. Az is külön öröm, ha magyarok és szlovákok vegyesen alkotják a közönséget, mivel magyarul énekelhetünk szlovákoknak, és így ők is tapasztalhatják, milyen egy olyan zenekart hallgatni és nézni, amelyik egyébként itt él, de Szlovákiában keveset játszik, és a szakma Magyarország legjobb zenekarának kiáltotta ki. Az Artisjus szerint két éve a Ghymes adta a legjobb koncertet Magyarországon, és hogy mi ezt meg tudjuk mutatni az itteni közönségnek is, ez fontos, és jó nekünk.

A budapesti fellépés, gondolom, hatalmas erőtétel.

Tamás: Több, mint százan leszünk a színpadon. 75 tagú tánckarral és egy nagy gyermekkórussal dolgozunk, és természetesen vendégeink is lesznek. Pápai Erika felelős az irodalomért, és azon kívül, hogy először megyünk oda, ahová csak a legnagyobbak Magyarországon, a koncert érdekessége az összefüggő előadásmód. Tehát úgy tervezzük, hogy az összefüggő muzsika alapjául szolgál majd egy passiónak, amely tulajdonképen a szálláskereső Mária története. Ez egy ökumenikus koncert, és szerintem mindenkinek egyformán szépen szól, mert a számkivetett Mária az anya, aki egyébként ugye az Újat hordozza, és majd világrahozza. Ezzel az új jövevénnyel, az újjászületett Évvel, a jövőnkkel kopogtat a szegény embernél, kopogtat a gazdag embernél, kopogtat a bölcsnél, az ostobánál, de senki nem engedi be. Így aztán az istállóba kerül, és az Új mégis megszületik. Erről is szól a történet. Valahogy úgy érzem, manapság el is satnyult, pedig gyönyörű, és ezt zenésítjük, „táncosítjuk“ meg mi majd, élő betlehemmel december 26-án, este fél nyolckor a Papp László Sportarénában, melyre Szlovákiából is sok szeretettel várunk mindenkit!


Forrás: PRESStige