Címlap

Ági 50, a dupla jubileum

Kategória: Interjúk Közzétéve: 2006. december 02. szombat, 16:15 Írta: Tóth Tibor Találatok: 1970

- A minap egyik ismerősöm, aki a nyolcvanas években volt huszonéves, azt mondta, ha meghallja a Kontroll Csoport nevét, elsőként nem is a zene, hanem a zenei cenzúra ugrik be neki. Számomra ez furcsa.

- Ez az összefüggés teljesen helyénvaló. A kommunista diktatúra a nyolcvanas évek elején már lazult, ennek ellenére agyoncenzúrázott időszaka volt a magyar kultúrának. Ismerőse észrevétele, ma már csak mint emlék érdekes, de nem feledhető.

- Meddig bíztak abban, hogy nagylemezük jelenhet meg?

- Az igazat megvallva, sosem bíztunk ebben, egy percig sem. A dalok szövegét a koncertek előtt rendszeresen le kellett adnunk oda, ahol épp felléptünk, és az illetékesek időnként letiltották a koncertünket. Próbálkoztunk a Lemezgyárnál: kértek egy demót, de tudtuk, hogy nem lesz belőle semmi. Nem ért meglepetésként, amikor szövegváltoztatásokat akartak kicsikarni belőlünk. Mi erre nem voltunk hajlandóak, úgyhogy a történet ezzel véget is ért. Mégis több tízezer példányban „jelentek meg” kazettáink, a koncertekről készülő felvételeket odaadtuk a rajongóknak, ment a másolás. Egy fillért sem kerestünk rajta.

- A mai kor emberének ez is furcsa lehet: volt egy mozgalom, amely összetartott sok zenészt, miközben pénzt ebből nem igazán láttak.

- Bár a koncertekből csurrant-csöppent valamennyi, az underground egy politikai és művészeti küldetés volt, vállalás a közösség érdekében. Sosem merült fel bennünk, hogy ebből éljünk meg, maga az ügy tartotta össze a csoportokat. Igen, volt egy fontos ügyünk: kiálltunk a színpadra, és olyasmit fogalmaztunk meg, amit az emberek életükben először hallottak a nyilvánosság előtt. Amit saját maguknak sem mertek megfogalmazni. Ez nem buli volt, dehogy, ez harc volt. Harc a diktatúra ellen – még akkor is, ha művészi lelkesedés volt a motorja.

- Emlékszem, a rendszerváltás után az egyik multinacionális lemezcég magyarországi leányvállalatának (EMI-Quint) vezetője ki akarta adni az önök betiltott dalait. Az a személy, aki a Hungaroton munkatársaként betiltotta…

- Ez nevetséges kezdeményezés volt Wilpert Imre részéről. Visszautasítottuk, nyilvánvaló volt, hogy ebbe nem megyünk bele. A Bahia 1991-ben jelentette meg az első hivatalos hanghordozónkat, aztán szép sorban még néhányat, és gyakorlatilag az összes underground együttest bevállalta a mozgalomból kinőtt utódzenekarokkal együtt. A rendszerváltást követően kiadhatóvá vált minden, az emberek örültek nekik, egy darabig vásárolgatták, aztán megint elkezdődött, vagyis inkább folytatódott a másolási hullám. Egzisztenciálisan ez nem változtatott a helyzetünkön, a Kontroll Csoport ezután sem vált üzleti vállalkozássá. S mivel 1983-ban megszűnt, csak egy emlék maradt, amit a mai napig a Bahia lemezkiadó gondoz.

- A dalaikat mostanság kik hallgatják? A nyolcvanas évek fiataljai?

- A mai fiatalok közül is sokan felfedezik. A zene érdekes maradványa a nyolcvanas évtizednek, olyan, mintha találnánk egy mamutot megfagyva, és az föléledne. A jó szöveg pedig az örökkévalóságnak szól. 2006-ban elővettük a dalainkat, hogy előadjuk az ötvenedik születésnapom és az 1956-os forradalom évfordulója kapcsán.

- A dalok mondanivalója mennyire aktuális manapság?

- Azok az események, amelyek az utóbbi hetekben történtek nálunk, új jelentést adtak a szövegeinknek. Bár sejtettük, de most be is bizonyosodott, hogy ezek a dalok nyomban megelevenednek, amint helyzet van. És most helyzet volt.

- Mire számíthatunk a két szlovákiai fellépésen: Dunaszerdahelyen és Érsekújvárott?

- Jön egy zenekar, amely mesél a múltról. Arról a múltról, amely erőt adhat a jelen emberének. A koncertlátogatók energiát kapnak a nyolcvanas évekből, és meríthetnek belőle a jövőt illetően.

- A Kontroll Csoport ismét öszszeállt. Mi lesz a koncertek után?

- Nem a Kontroll Csoport állt össze, mert az együttesben Müller Péter és Kistamás László is benne volt, s ők most nincsenek velünk. A koncerteket Ági 50 címmel hirdettük meg, hogy ne csapjuk be az embereket. Igaz, az eredeti zenekar játszik, az eredeti énekesnővel, és a két hiányzó tag szellemét is megidézzük. Azt terveztük, hogy erre a két évfordulóra hívjuk életre a formációt, és ötven koncertet adunk. Még a felénél sem járunk, úgyhogy addig biztos folytatjuk. Majd kiderül, hogy az emberek akarnak-e tőlünk többet is, vagy megelégednek ennyivel.

- Megkérdezhetem, miből él napjainkban? Azt tudjuk, hogy írogat.

- Valóban, főleg írok, állandó szerzője vagyok egy irodalmi portálnak, és több sajtóorgánummal működöm együtt. Ebből sem lehet jól megélni, de meggyőződésem, az embernek nem az a legfontosabb feladata, hogy azzal foglalkozzon: miből éljen minél jobban. Pontosabban az enyém biztosan nem az. Sok helyről szedegetem össze azt a pénzt, amelyből már – mondjuk úgy – tisztességesen meg lehet élni. És szabad vagyok, ez a legfontosabb.