Zene.sk

Switch to desktop Register Login

Címlap

Dysentery interjú - beszélgetés Varga Mariánnal

Alakulásunkkor a zenénk elég kezdetleges volt, ugyanez volt a szövegekkel is. Megpróbáltam elmondani a véleményemet a világról és a dolgokról, amik körülvettek bennünket a mindennapi életben, és ez a mai napig így van. A zenének, amit játszunk, az alapja mindenképpen death metal, persze keveredik benne egy csomó más stílus, ugyanis nem vagyunk szemellenzős lovak, ha zenérol van szó. Ugyanez vonatkozik a játékunkra.
- Te, mint a Dysentery egyetlen állandó tagja, kérlek, mesélj egy kicsit az utóbbi egy esztendőről.

Elég sok mindent kéne mesélnem, tehát nem is tudom, hol kezdjem. Mivel egyszer egy gitáros barátom azt mondta, hogy az érzéseim rám tartoznak, így csak a zenekar körüli dolgokról beszélnék. Már megszoktam, hogy a bandának hullámvölgyei vannak, amelyek általában 2 évente jönnek elő. Mivel a 2003-as és 2004-es év elég termékeny volt számunkra, így vártam hogy komplikációk fognak fellépni. Szerettem volna elkerülni, de nem lehet mindig szerencsénk. Emberi és zenei problémák miatt 2005 februárjában megváltunk Igortól, aki szólógitárosi posztot töltött be nálunk. Késob a dobosunk, Pityu is bejelentette, hogy távozik egészségügyi problémák miatt. Ez számomra azt jelentette, hogy az alapító tagok közül magam maradtam, és ami rosszabb, hogy megfelelő zenészek hiányában muszáj egy időre pihentetni a Dysentery-t. Továbbra is maradt a gyakorlás és a témák írása, de nem volt előttem komolyabb cél. Próbálkoztam különféle projecteket összehozni, ahol kiélhetem magam, ugyanis az évek során összegyűlt egy csomó ötletem, amiket nem volt szívem kidobni, viszont Dysentery név alatt meg nem akartam kihozni. Erre a célra is kerestem zenészeket, de sajnos itt Felvidéken ez úgy működik, hogy mindenki \"csak szájjal tud játszani\", mármint kidüllesztett mellel hirdetik, hogy ők \"zenészek\", de amikor bizonyítani kéne, vagy csak eljátszani valamit, akkor valamiből kifolyólag a többség felszívódik, a másik fele meg felsül. Koncertekre járkáltam, figyeltem a zenekarokat és a zenészeket, hogy honnan lehetne kicsípni az \"értelmesebbeket\". Aztán Nádszegen láttam a Groove Machine nevű formációt, és figyeltem fel a bőgősre. Elkezdtem infót gyűjteni a srácról, és végül felvettem vele a kapcsolatot. Ahogy beszélgettünk, mindketten rájöttünk, hogy vannak dolgok, amelyekben egyeznek az elképzeléseink. Megkértem őt, hogy nem vállalná-e el a bőgős pozíciót nálunk, ő pedig azt mondta, hogy egy próbálkozást megér. :) 2005 végén jelentkezett Pityu, hogy újból erősítené a sorainkat, aminek őszintén megörültem. Kevés dobos van, aki úgy tud ütni és azt tudja ütni, amit ő. Mivel nincs másodgitárosunk, és mindenképp szeretnék a gitározásra összpontosítani, ezért felkerestem egy srácot, akit még anno Pityu egyik zenekarába ajánlottak be, hogy erdékelné-e a dolog. Hármunk küzül ő az egyetlen, aki nem rendelkezik tapasztalattal \"zenekarosdi\" terén, de nem hinném hogy különösebb problémák lennének majd a jövőben a teljesítményével, ugyanis komolyan veszi a dolgát, zeneiskolai végzettséggel a háta mögött nem egy olyan emberről beszélünk, aki nulla hallással rendelkezik. Továbbá mellette szól az is, hogy 6 éves kora óta gitározik, tehát a számok struktúráját illetően feltehetően rendelkezik ötletekkel. Most már csak egyetlen akadály van előttünk: egy megfelelő próbatermet találni és rászabadítani a világra az új és egyben a felújított régi számokat is. :)


- Honnan és hogyan indult a Dysentery?

A Dysentery nevű förmedvény 2000. július 1-jén lett a világra szabadítva 3 ember (Maros - ének, Pityu - dob és Bernáth Pityu - gitár) által. Azért alapítottuk a bandát, mert elegünk volt abból, hogy semmi jó buli, sem számunkra emészhető zene nem volt a környéken (vagy csak mi nem tudtunk róla?!?). Akkoriban 16-17 évesen az volt a célunk, hogy minél durvább zenét játsszunk. Amikor visszanézzük a régi felvételeket, könnyezek a röhögéstől, de az utolsó hangig vállaljuk, mert a mi gyermekünk. :) Olyan ez mint a mágia. \"A\" pontból \"B\" pontba eljutni nem nagy dolog, viszont \"A\" pontból \"B\" pontba eljutni nem mindennapi módon, már mágia. Számunkra a \"nem mindennapi mód\" azt takarta, hogy minden szabadidőnket feláldozva próbáltunk, szoktuk a másikat és fejlődtünk mint zenészek és emberek. Akkor sem éreztük tehernek, hogy napi 8-9 órát próbáljunk nyáron a 40 fokos garázsban, és most is csinálnám szívesen. Bár tudom, hogy nem próbálunk olyan sokat, de anno belénk rögződött egy bizonyos tempó és hozzáállás, amit azt hiszem, csak a Föld fog kiszedni belőlünk. Pityuval bármilyen mélyről előhúzva is, max. 2-3 napon belül koncertképes állapotba tudjuk magunkat rakni. Persze ez nem 99%-os teljesítményt takarna, de még így is jobb lenne mint bármilyen, \"legendásan napokat, éveket próbáló\", anyuka-apuka által kreált gagyi banda. Többek között ezeknek a gagyi zenekaroknak is koszonhető a Dysentery születése, nagyobb részben ők adják az energiát. Az, hogy felállnak a színpadra zenének csak nehezen nevezhető valamivel, ötlettelen, mindehol látott/hallott/eljátszott tucat riffekkel, feldolgozásokkal és kb. 2 méterre repkednek a föld felett, mert nekik \"zenekaruk\" van és ők bizony \"zenészek\". Tudom, hogy elfogult vagyok, és azt is értem, hogy nem játszhat mindenki elborult zenét, de miért nem tudunk már egy kicsit az egyediségre is összpontosítani az eszetlen pózolás és a többi klisé mellett, kedves \"zenészek\"? Nem az én dolgom, hogy minősítsek, mert nem magam vagyok a közönség. Mindenki folytassa csak a saját dolgát és csinálja úgy, ahogy neki tetszik. Mi itt voltunk akkor is, amikor ezek a zenekarok többsége fagyit nyalva nézte még a TV macit és itt leszünk akkor is, amikor már a gyerekeiket fogják a suliba kisérgetni rövid hajjal. Hallotam valahol egy mondást, ami így szól: \"A jókra nem szokás emlékezni... A rosszakat nem szokás elfelejteni..\" Nekünk ez a célunk. Inkább ne tudják, hogy kik vagyunk és mit csinálunk, merüljünk időről időre a felejtés homályába (ami természetesen nem tart sokáig), nem pedig az, hogy állandóan röhögjenek és mutogassanak azért, mert bénázunk. Hobbiból csináljuk és komolyan. Szeretnénk átadni azoknak az embereknek valamit, akik bizalamat szavaztak nekünk és azoknak is, akik csak fognak, továbbá azoknak, akik támogatnak minket és mellettünk állnak. Ők a legfontosabbak számunkra. Ami pedig elengedhetetlen, az a zene. Mindig és mindenáron fejlődni, mint ember és mint zenész.


- Valójában mit képvisel a zenekar? Mi a mondanivalótok?

Alakulásunkkor a zenénk elég kezdetleges volt, ugyanez volt a szövegekkel is. Megpróbáltam elmondani a véleményemet a világról és a dolgokról, amik körülvettek bennünket a mindennapi életben, és ez a mai napig így van. A zenének, amit játszunk, az alapja mindenképpen death metal, persze keveredik benne egy csomó más stílus, ugyanis nem vagyunk szemellenzős lovak, ha zenérol van szó. Ugyanez vonatkozik a játékunkra. Pityu például sosem dobol el egy számot ugyanúgy. A számok 70%-ban van egy alap dolog amin sosem vagy csak ritkán változtat, viszont a maradék 30 % számára improvizáció. Talán ő az egyetlen, aki élőben is próbál ki új dolgokat. :) Továbbá nem okvetlenül ragaszkodnék a death metal jelzőhoz, inkább extrém metal az, amit csinálunk. Nem látom értelmét a stílusok boncolgatásának. Persze a kezdetekkor minden zenekar \"besoroltatik\", kérdés hogy elfogadja-e azt. Mi elfogadtuk, ugyanis ez az a zene, amit hallgatunk és amiben jól érezzuk magunkat.


- Ki a kompetens a szövegek és a zene terén?

A számok alapját az esetek 90%-ban mi hozzuk Pityuval, a többiek pedig elmondják a véleményüket, hogy szerintük mit kéne máshogy, vagy esetleg a már meglevő alapokba mit építenének bele. Nálunk működik a demokrácia, ha a többiek megszavazzák a dolgot, és a változtatás tényleg kihozza a szám egyes részeit, akkor természetesen el van fogadva. Mivel mindeki fejlődik idővel (legalábbis a többség), ezért próbálunk időről időre valami különleges megoldásokkal előállni. Ezzel is egy bizonyos szintet állítani magunknak, amit később megfejelhetünk. Szeretnénk kevésbé ismert megoldásokat, hangokat, ritmusokat megismertetni az emberekkel és ezzel inspirálni másokat is arra, hogy ne féljenek mást is játszani mint az E-F-G vagy D-E-C kombinációk vállból való csak és kizárólag lefelé pengetését, vagy a dobon a 2/4-es ütem monoton püfögtetését. Továbbá örülnénk annak is, ha a Dysentery név hallatán ne csak mi ugorjunk be (Pityu & Maros) az embereknek, hanem a zenekar többi tagja is, mivel ők is az egység részét képézik és szeretném, ha majd az új tagok is kivénnék a részüket a számok írásából, hiszen több szem többet lát, vagyis jelen esetben több fül többet hall. :)


- Próbák? Zajlanak?

Sajnos még nem, ugyanis a régi próbahelyünket vissza kellett szolgáltatni az unokatestvéremnek, aki hazajött Kanadából. Viszont minden rosszban van valami jó, ugyanis Kanadában van stúdiójuk, meghallgatta a CD-t, és azt mondta, hogy a következő anyagnál szívesen besegít a producerkedésben. Keressük a megfelelő helyet, amit a földig rombolhatnánk megint, de egyelőre sikertelenül.


- Mik a tervek a jövőre nézve? Várható album?

Szeretnénk átpofozni kicsit a régi számokat, továbbá készen van két új szám is, és egy rakás ötlettel rendelkezem. Meglátjuk, mivel rukkolnak elő az új tagok és Pityu pluszban. :)
Az új anyag címe már megvan, már csak a dalok hiányoznak róla. A legfőbb cél pedig minél többet koncertezni és megvillantani magunkat minden lehetséges helyen.


- Milyen visszhangja volt az előző lemeznek?

Az In Memoriam Aeternam című anyagból első körben 100 darabot készítettünk, mondván hogy ennyi éppen elég lesz. Most pedig ott tartunk, hogy 400 darab ment el belőle, a netről is lehúzta kb. 200 ember, ami azt hiszem nem rossz átlag ahhoz képest, hogy senki nem tudta azelőtt, hogy kik vagyunk. Ha ezt a két számot összeadjuk, kb. 600 példánnyal van dolgunk. Persze ezt még nyugodtan megszorozhatjuk 3-mal, mert hát le is másolták a lemezt, és így már egy egész szép szám jön ki. Egy csomó helyen pozitív kritikával fogadtak minket, Magyarországon, Szlovákiában és Európa többi részén, ahova küldtünk az anyagból. Egy szerb magazin CD mellékletére pedig felkerült a Strange Childhood és a Broken Code of Life című számunk is. Azt hiszem ilyen fiatal arcoknak és főleg ilyen fiatal kezdő bandának ez már elég elismerés, ami arra ösztönöz, hogy teljes erőbedobással folytassuk azt, amiben hiszünk és amit szeretünk.


- És végezetül: hol lehet utolérni a zenekart?

Varga Marian
Neratovické nám. 2146/10
929 01 Dunajská Streda,
tel.: +421 905 265-140
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.\">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
http://www.diaksziget.com/dysentery