Zene.sk

Switch to desktop Register Login

Címlap

Pozsonyban járt az Edda - Beszélgetés Pataky Attilával

2005. november 16-án, az Őszi Pozsonyi Diáknapok rendhagyó magyarbulijának sztárvendége volt az Edda. A beszélgetés a koncert előtt készült a zenekar alapítójával, Pataky Attilával.

- Idén ünneplitek a 25 éves jubileumotokat. Ez a jubileum mennyiben teszi számotokra mássá a zenekart és a bandát körülvevő atmoszférát, változtat-e valamit? Hogyan ünnepeltek, van-e valami plusz?
- Sziasztok, üdvözlet mindenkinek! Először is megköszönöm immáron ma este is - mint ezen a nyáron minden előadáson - a Jóistennek azt, hogy lehetünk, létezhetünk, játszhatunk, és ebben a formában élhetem az életem, vagyis az Edda művek énekese és szövegírója lehetek. Én azt hiszem, hogy ez az este is az élő zene, az élő rockzene ünnepe lesz, mert számomra minden este az, már csak amiatt is, hogy Európa négy legjobb rockzenészével játszhatok együtt, és ez óriási élmény. A huszonöt évről pedig csak annyit, hogy szerintem a kor nem érdem, csak állapot, mivel én találkoztam már aggastyánnak tűnő húsz-huszonkét éves sráccal, lánnyal, és urambocsá´ elég gügye nyolcvan vagy száz éves emberrel is. Azért azt elmondhatom, hogy a mi esetünkben sikerült ezt az időszakot tartalommal kitölteni, ha mással nem, akkor nagylemezekkel, amiből huszonhét darab van jelenleg a birtokunkban, és én már sutyiban írogatom a következőt. (nevetés) Épp ma beszélgettem a srácokkal arról, hogy hány új nótám van már, hogy hol jár az agyam, és ezen a nyáron mi nyolcvanvalahány előadást játszottunk, tehát fergeteges formában vagyunk, ami remélem, ma este is érződni fog. Szeretünk és tudunk zenélni, ami azt jelenti, hogy bármelyik dal címét ha felkiabálják, és úgy érzem, hogy az éppen odaillene, akkor meg tudom állítani a bulit, el tudjuk játszani. Ez a pillanat varázsa a rockzenében, és ezt csak azért mondom el, mert ma a média simlis világában az ilyesmi nem divat, de mi szeretünk és tudunk játszani.
\"Pataky

- Az idén is jártatok már Szlovákiában, minek köszönhetjük, hogy mostanában ilyen gyakran látogattok hozzánk?
- A lelkes szervezőknek, mivel ez nem rajtam múlik. Én oda megyek, ahova hívnak, meg ahova a menedzsmentünk elintézi, itt a diákok hozták létre a ma esti varázslatot, ezért aztán rendesen odapakolunk majd! (nevetés) Ez azt jelenti, hogy nincs időhöz kötve semmi, én imádok zenélni, és köszönöm a Jóistennek, hogy ma este itt felléphetek ezen a színpadon, mert ahonnan én indultam, ott állig ért a szegénység, úgyhogy minden buli egy öröm, egy ünnep, pláne ebben a vad világban, ami kint recseg-ropog, én pedig tehetem úgy a dolgom, hogy éppen nem kerékbilincset kell felraknom egy autóra, hanem zenélek, és mosolyt meg örömet szerezhetek. Talán így is lehetne a világ sorsát intézni, de jelenleg a világ vezetői, a politikusok nem efelé tendálnak, meg hát a pénz diktatúrája sem efelé tolja a világ szekerét.

- A kerékbilincset netán azért említetted, mert ma este picit meggyűlt a dolgotok a pozsonyi rendőrséggel?
- A rendőrséggel remélem nem, két ember volt csupán, de én rájuk sem haragszom, gondolom, tették a dolgukat, éppen ott állt az autó... Ugyan az volt kiírva, hogy 16 órától már oda lehet állni, de szerintük meg nem lehetett, de ezzel nem sokat pepecseltünk, mert aránylag gyorsan megoldottuk a problémát. Nincs nekem semmi bajom senkivel, ha békénhagynak.

- Először jársz Pozsonyban, vagy voltál már itt?
- Voltam már itt, persze, jó néhány évvel ezelőtt. Az egy extra dolog volt, mert a Dáridóval jártam erre, és csak később tudtam meg, hogy a száztagú cigányzenekar is ott lesz, de az volt a furcsaság, hogy a színpadra csak hatvan zenész fért fel, a többiek meg oldalt, a hangfalak, és a színpadok alatt húzták, de becsületesen muzsikáltak. Nem is emlékszem már pontosan, milyen volt az a buli, de buli volt az is.

- Nem bántad meg a dáridós pályafutásodat így utólag?
- Egész biztosan nem. Miért bántam volna meg? Kinyílt az olló, még többen megismertek, még többen megszerettek engem azáltal. Nagyon sokszor láttam utána olyat, hogy 50-60-70 éves ősz hajú párocskák eljöttek az Eddára is, hogy megnézzék, milyen lehet Pataky, amikor rockzenét énekel. És ezen kívül is büszke vagyok rá, mert olyan magyarnóta-énekesektől kaptam elismerést, akiknek tényleg adok a véleményére, ráadásul imádok mulatni, ma is. A családdal is, ha mondjuk szülinap van, kicsit beborozunk meg miegymás, akkor lehet, hogy az Elhagyom a várost is eléneklem a családnak, de hogy magyarnótákat énekelünk, az tuti. Tehát nincsen ebben semmi különleges, én magyar vagyok, nem tudom, mondtam-e? (nevetés) Imádok magyarnótára mulatni. Na most, hogy ország-világ megtudta és megdöbbent, hát istenem... Érdekes, hogy nálunk ez is olyan döbbenetes, ha ugyanezt mondjuk Pavarotti csinálja, és elmegy rockzenészekkel énekelni, én eddig az opera világából még sehonnan sem hallottam felhördülést, hogy \"de nohát, most micsoda gyalázat történt!\". Nincs ebben semmi rossz. Ennyi. Csak hogy tudom azt is, méghozzá jól. (mosolyog)

- Ha nemcsak az Edda 25 évét vesszük, hanem tulajdonképpen az egész pályafutásodat és az egész életedet, akkor elégedett embernek tartod magad?
- Nem vagyok egy feladós típus, az biztos, úgyhogy igyekszem megküzdeni a boldogságért, mert nem mindig adja magát könnyen, és ezzel úgy vagyok mint bárki más, tehát előfordulhat, hogy ma még kerek a világ, de holnap reggel két rossz hír jön a családból (bár inkább ne jöjjön), vagy bármi más, mert akkor azonnal rohanni kell és tenni a dolgot, tehát élem én is a hétköznapokat mint bárki más, de alapjában véve pozitív beállítottságú és gondolkodású ember vagyok, alapvetően hiszek a jövendőmben, és szerencsés pasi vagyok, mert én tudom, hogy a Jóisten velem van születésem óta, csak volt, amikor nem annyira vettem észre meg nem annyira figyeltem oda rá, de ma már igen, tehát jól megvagyunk együtt. Járom az utam, teszem a dolgom, hol jól, hol rosszul, szeretek, ölelek, iszok, eszem, és próbálom a fiamat valami jobb világra nevelni.

- Milyen az új album, az Isten az úton fogadtatása, és neked mi a véleményed róla?
- Először is elmondanám, hogy megjelent, és már aranylemez, hála a Jóistenkének, és többek szerint életünk egyik legjobb albuma. Zenei anyagát tekintve visszatekint a régi időkre, szövegvilágát tekintve pedig a nemzeti rock irányába kanyarodtunk, aminek, úgy érzem, most jött el igazán az ideje. Fontos ezt mondani, hiszen egy olyan műanyag világ vesz körül bennünket, ahol igyekeznek elparentálni a nemzetek dolgát meg magukat a nemzeteket is, csak az a céljuk, hogy valami massza legyen, de én akkor arról énekelek, hogy honnan jöttünk, miért vagyunk itt és merre tartunk.

- Ennek azért volt előszele, pl. ´88-ban készült egy olyan nótátok, melynek a Térdre a nép előtt címet adtátok. Ezek szerint mindig foglalkoztatott ez a téma, ugye?
- Abszolút. Már az első lemez óta, hiszen van sok ilyen dalom, pl. a tizedik albumon A híd című nóta is ilyen, ahol azt éneklem, hogy \"nem akarok híd lenni, ország, ország akarok lenni, nemzet, nemzet akarok lenni\", tehát majdnem minden lemezen elénekeltem legalább egy olyan típusú dalomat, amely egyfajta kor- és kórkép, hogyha mondjuk ötven vagy száz év múlva meghallgatják, akkor azt mondják majd, hogy ennek a pasinak volt valami véleménye az őt körülvevő világról. Tehát én ezt a vonulatot már a korábbi lemezekbe is beleraktam, csak most az Örökség album óta ráerősítettem egy kicsikét, mert most van itt ennek nagyon az ideje. Nem jó felé tart a világ, és ezen minden eszközzel meg kell próbálni segíteni.

- A jelenlegi kórkép szerinted hogyan orvosolható, és a fiatalok mit tehetnek azért, hogy ezt jobbá tegyék?
- Mindenkinek tennie kell a saját dolgát lelke szerint, és akkor – annak ellenére, hogy ez most nem úgy látszik, - le fog tisztulni, és bárhogy is szétszakítanak minket, úgyis túléljük. Most csak egy példát mondok: 150 évig itt voltak a törökök. Mi maradt utánuk? Néhány minaret meg kb. húsz szó. Na, most akkor elképzelhetitek, hogy ebből a negyven évből, ami körülvett bennünket, mi marad? És mi marad ebből a mostani pénz diktálta őrületből? Semmi! Mi maradunk! És kész! És ez óriási, hatalmas szakrális erő. Lehet széttépni az országot, gyalázni a magyart, kínozni minket, mindent lehet, mi akkoris vagyunk, és kész! Hittel és erővel! És ez fontos nagyon.

- Politizáló zenekar az Edda? (közben a manager beszól, hogy \"inkább kezdő zenekar, mert már kezdenünk kellene\" – össznépi nevetés) És ha igen, akkor ezt érdemes felvállani?
- Hát mindenkinek fel kell vállani, nem hogy érdemes. Lelke szerint teszi mindenki a dolgát. Én világéletemben elmondtam a zenében, amit akartam, most talán úgy érzem, hogy hangosabban kell, és a Hősök terén egészen hangosan elmondtam...

- A magyarság száma sajnos szemmel láthatóan fogy. Szerinted a diákok mit tehetnek annak érdekében, hogy ez megváltozzon?
- Mi tesszük a dolgunkat, megpróbálunk egy fergeteges jó bulit csinálni, és közben elmondjuk nekik, hogy a koncerttel még nincs vége az éjszakának, mert ha éjjel egy lány meg egy fiú találkozik, és a randevúnak \"kézzelfogható\" eredménye is lesz, én úgy gondolom, ennél jobb módszer nincs annak érdekében, hogy meglegyen a magyarság utánpótlása.


Nyitrai Nóra és Lacza Gergely