Zene.sk

Switch to desktop Register Login

Címlap

Mortifer interjú

A Mortifer Szlovákia egyik legismertebb magyar ajkú Heavy Metal bandája. Két demó és egy promó anyagot követően és néhány tagcserével a hátuk mögött továbbra is töretlen hittel lépkednek előre és tűznek ki új célokat maguk elé.
A Mortifer Szlovákia egyik legismertebb magyar ajkú Heavy Metal bandája. Két demó és egy promó anyagot követően és néhány tagcserével a hátuk mögött továbbra is töretlen hittel lépkednek előre és tűznek ki új célokat maguk elé.

- Az elmúlt időben sok minden történt a zenekarral, kérlek, mesélj erről kicsit.
Atee: \"Változtunk. Elment az Adry, én levágtam a hajam, átgondoltam egy csomó dolgot, s ez, úgy érzem, megváltoztatott bennem jópár elképzelést, így másképp is kezdtem hallani, felfogni a zenénket. Szerintem az egész banda így van ezzel.\"

- Miután Ady bejelentette a távozását, hogy került a képbe Yoda?
Csaky: \"Lényegében Ady ajánlotta őt, de Imike és én is ismertük régóta. Akkor mégcsak azt tudtuk, hogy már jó ideje bőgőzik. Nem is csalódtunk benne. Méltó lett Adrián helyére, akitől barátként vált meg a zenekar.\"

- Az új felállást egy újabb stilus is követte. Mennyiben változott meg a Mortifer?
Atee: \"Szabad ilyet? Mintha a \"felnőtté válás\" dúdolt volna a fülünkbe... Más zenéket hallgatunk. Én imitt-amott technót vagy drumot, de altert is, szinte mindent. \"Kinyílt a szemünk\". Csaky kizárólag a Nightwish-től vár ihletet, Yoda Red Hotot & Rage Against the Machine-t, Imike örömömre szintén vágja Ákost és a Kispált is. Steve szerintem... Steve az Edda, meg a szép hangom.\"

- Több helyről is hallani lehet, hogy a közönség lecserélődött, mit gondolosz erről?
Atee: \"Úgy érzem és érezzük, hogy a kezdeti csapat (közönség), azok, akik elég erőt adtak nekünk elindulni, mára jó barátaink. Megfordulunk \"civilben\" is koncerteken, feszteken, s ott velük együtt mulatunk, meg miegymás...\"

- Várható a közeljövőben CD?
Csaky: \"Mindenképp szeretnénk minél hamarabb elkészíteni. Ez márcsak idő és pénz kérdése. Igazából még nincs rá pénzünk, de ha netán olyasvalaki olvassa ezt, aki szívesen szponzorálna, azt nagyon megköszönnénk és meg is hálálnánk. A dalok már megvannak, most már csak érlelődik a dolog.\"

- A nyár folyamán sok feszten megfordultatok, hogy álltok a téli klubos bulikkal? Van valami kilátásban?
Atee: \"Jaja! Ez itt a reklám helye. Szóval akad, remélem egyre több, de tuti, hogy október 29-én mindenkit szeretettel várunk Érsekújvárba, az újonnan nyílt I.M.C klubba, ahol vendégzenekarként a népszerű Queen is fellép! :)\" (DVD vetités)

- Azthiszem rád illene legjobban a \"zenekar motorja\" jelző, te szervezed a koncerteket is?
Csaky: \"Nem. A koncertjeink már elég régóta meghívásos alapon működnek, de megfordult a fejünkben a saját buli szervezése is a jövőben. Kíváncsiak lennénk, hogy egy-egy koncertünk hány embert vonzana.\"

- Emlitsük meg az új dalokat is, hogy jellemeznéd őket?
Atee: \"Jók! Bővebben, nagyon jók! Még attól is jobbak! :) Energikusabbak, diszesebbek (valamivel). Egypár angol dalt is \"magyarosítottunk\", az újak viszont érezhetőbben fejeznek ki egy-egy érzést.\"

- A zenekar mindegyik tagja másfelé húz zeneileg, ez nem szokott gondot okozni a dalírásnál?
Csaky: \"Ezt nem mondanám. Természetesen mindannyiunknak meg van a maga kedvenc zenekara, de ezt nem nagyon szoktuk belekeverni a Mortiferbe. A dalok zömét én írom, de mégsem tudnám egyiket sem behatárolni azok közé, amit hallgatok. Ez csak simán jön. Ilyen zenét tudok irni. Ennyi.\"

- Milyen terveket sző a zenekar a jövőre nézve?
Atee: \"Új anyag, CD (főképp), lehetőségek után kutatunk, és persze olyan embereket várunk, akik fizikai úton is hajlandóak kinyilvánitani azt, ha látnak valamit a zenénkben.\"

- Hogy látjátok az itteni zenészek helyzetét, és mennyiben változott ez az évek folyamán?
Csaky: \"Biztosan jobb lett a helyzet. Van igény az élőzenére, szerencsére. Ami viszont Felvidéken van, az sajnos még mindig csak hobby szinten működik. Da ezért igy is jó bulik vannak. Éppenséggel nem panaszkodhatunk. Mi is örülünk annak, ami van.\"
Atee: \"Bővült az emberekben a zenei nyitottság. Mindenki meghallgat bármit, csak fantáziát lássanak benne.\"

\"Mortifer\"\"Mortifer\"

Utolsó frissítés: 2005. október 20. csütörtök, 23:10

Találatok: 1707

Rock 'n' roll az élet!

Ma került a boltokba a Rómeó Vérzik negyedik nagylemeze, Rock \'n\' roll az élet! címmel, hatalmas várakozás közepette. Az előző, az Engedd belém! című szerzői kiadásban, a Hammer Records terjesztésében látott napvilágot, az újat teljes egészében a Hammer gondozza. Az album kapcsán Koppánnyal és Sanchóval beszélgettünk.
Korábban nem tapasztalható várakozás és felhajtás előzte meg az új nagylemezeteket. Elmondható, hogy a magyarországi piacon az úgynevezett sztárzenekarok sorába emelkedtetek?

Koppány: Még nem, de szerencsére egyre népszerűbb az együttesünk. Bízunk abban, hogy az új CD-vel még feljebb kapaszkodunk. Egyébként ez az első albumunk, amely kijött a tervezett időpontban, a korábbiakkal csúsztunk.
Sancho: Az előző lemezünkből sikerült eladni két és fél ezret. Ezt be kell szorozni tízzel, mivel állítólag minden egyes eladott példányra tíz illegális, másolt CD jut. Ekkora hivatalosan értékesített mennyiség már a kiadónk szemszögéből sem elhanyagolható, és sok segítséget kapunk tőle. A lemezcégnek is fontos, hogy népszerűsítse különböző fórumokon, így aztán valóban nagyobb volt a felhajtás.

Elképzelhető, hogy felbukkan majd a magyar albumeladási listán?

Koppány: Reméljük. A DVD-nk is felkerült, és öt hétig szerepelt az összesítés élmezőnyében.

Minél népszerűbb egy zenekar, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a kiadó megpróbálja befolyásolni a piaci követelményeknek megfelelően.

Sancho: Régebben voltak próbálkozások erre, a zenénket és az imidzsünket illetően is. Miután leültek velünk egy sörre vagy kávéra, már az első mondataink után tapasztalhatták, milyen csökönyös emberek vagyunk, és kénytelenek voltak letenni az ötleteikről. Az utóbbi időben nem is próbálkoznak. Minket már nem lehet megváltoztatni, maradunk, akik vagyunk.
Koppány: Ez egy feeling, ebben élünk. Arról énekelünk, amiben hiszünk, és ezt nem lehet átformálni.

Lemezetek a Hammer Records gondozásában, Szlovákiában a Focus Music Shop terjesztésében látott napvilágot. Szó volt arról, hogy esetleg multinacionális kiadóhoz szerződtök.

Koppány: A tárgyalások megrekedtek. A Hammer Records rockzenei lemezcég, rájöttünk, hogy egyelőre itt tudunk a legjobban kiteljesedni.
Sancho: Azt tartottuk szem előtt, hogy a hanghordozónk elfogadható áron kerüljön a boltokba. A multik három-, négyezer forintot kértek volna el érte, a Hammer jóval olcsóbban árusítja.

Ezúttal hosszabb ideig tartott a stúdiómunka, mint korábban.

Sancho: Mindent alaposan kidolgoztunk. Amikor bevonultunk, a szöveg már kész volt, a zene viszont nem, három kazettányi feljátszott ötletet, vázakat, dalkezdeményeket vittünk magunkkal. A dobot Budapesten rögzítettük egy speciális stúdióban a tökéletes akusztika miatt, a többi hangszert és az éneket pedig a Moby Dick soproni stúdiójában játszottuk fel. Az egészet a budapesti Aquarium Stúdióban kevertük, öntöttük végső formába. Sokat segített a producerünk, Sheer Viktor.

A Rómeó Vérziknek miért van szüksége producerre?

Koppány: A saját elképzeléseink szubjektívek, és mindannyian külön egyéniségek vagyunk, többé-kevésbé eltérő zenei ízlésvilággal. Kell egy külső ember, aki úgymond összefog minket, megmondja, hogy melyik út a célravezető, és melyik nem. Viktor kiváló szakember, és más szemszögből nézi a produkciónkat, mivel nem rocker.

Beszéljünk az új CD-ről.

Koppány: Tizenegy vadonatúj dal hallható rajta. Az utolsó, Az utca az én hazám című meglepetés, akusztikus felvétel, közreműködik benne Bohus ”Zumi” Zoltán és Buják Andor.
Sancho: Nem nevezném az előző, az Engedd belém! folytatásának. Stílusilag ugyan nem rugaszkodtunk el tőle, viszont zeneileg színesebb palettán mozgunk, minden dal más. Én személy szerint ős rock and rollnak titulálom.
Koppány: Elsőként a címadó felvételhez készül videoklip. Ráállunk erre a vonalra is, mert a klipek Magyarországon sokat számítanak. Három dalt tervezünk megklipesíteni.

Fontos, hogy bekerüljetek a VIVA vagy a Cool TV műsorába?

Koppány: Sajnos igen. Én a színpadon érzem magam a legjobban, viszont a modern világunk velejárója, hogy rengeteg gyerek egész nap otthon kuksol, ül a képernyő előtt. A fiatalok egy jelentős csoportjához csak így juthatunk el.

Sancho: A napokban médiaturnéra indulunk. Menedzserünk továbbra sincs, magunk intézzük a dolgainkat, médiamenedzserünk azonban már van, egy hölgy, aki kinyitott olyan kiskapukat, amiket mi nem tudtunk. Olyan szerkesztőségekbe is megyünk, ahová korábban nem jutottunk el. A tévé fontos, a rádió már kevésbé, legalábbis a mai értelemben vett kereskedelmi rádiók. Sokat beszélgetünk arról, fontos-e nekünk, hogy bekerüljünk egy-két dallal a nagy rádiók műsorába. Biztos, hogy rengeteg hallgatóhoz eljutna a zenénk, de a mi rajongótáborunknál ez furcsán venné ki magát. A mi rajongóink nem a kereskedelmi rádiók törzshallgatói.

Ezek szerint a Rómeó leginkább koncertek útján szerzi a rajongókat.

Sancho: A rádió korántsem olyan erős bázis, mint a koncertek. A rádiók által felkapott dalok többsége gyorsan el is felejtődik. Mi egyfolytában koncertezünk. Késő nyárig szinte nincs is szabad hétvégénk. Most két nagy fesztiválsorozat szereplői vagyunk. Nagy magyarországi sportcsarnokokban lépünk fel, több zenekar társaságában. Itt sok embert tudunk magunk mellé állítani, akik a jövőben már akkor is eljönnek, ha önállóan koncertezünk.

Budapesten tartjátok az album bemutató koncertjét.

Sancho: Szlovákiában is lesz bemutató, a Rómeó Vérzik Táborban, amely augusztusban immár nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre. Budapesten május 26-án a Wigwam Rock Clubban mutatjuk be.
Koppány: Életünk eddigi legfontosabb fellépése lesz. A díszletet a tatabányai Jászai Mari Színház díszlettervezői készítik. Hatalmas fényparkkal készülünk, meg további kiegészítőkkel, amiket csak el lehet képzelni egy jó kis rockbulin. Hasonló körítéssel tervezzük a felvidéki lemezbemutatót is. A Wigwam egy ezer férőhelyes klub. Januárban már volt ott önálló koncertünk, elég rossz időpontban, közel hétszázan gyűltek össze. Minket a célok visznek előre, örökösen mérföldköveket állítunk magunk elé. Először arról álmodoztunk, milyen jó volna betörni Magyarországra – ez sikerült. Aztán vendégzenekarként fellépegettünk a Wigwamban, s közben arról fantáziáltunk, milyen jó lenne ezt egyedül is megtölteni. Jó érzés, hogy a Wigwam ragaszkodott ahhoz, ott legyen a bemutató koncertünk. Most remélhetőleg a telt ház is összejön, és kipipálhatunk egy újabb célt. Ezután már a Petőfi Csarnok következik. Addig azonban még rengeteg munka áll a Rómeó Vérzik előtt.


Puha József
Új Szó, 2007. május 7.

Utolsó frissítés: 2007. máj. 08. kedd, 13:34

Találatok: 1367

Eye Beyond Sight: jön az új korszak

Interjú az Eye Beyond Sight zenekarral
A somorjai Eye Beyond Sight zenekar közel négy év együttzenélés és nem kevés nehézség, bonyodalom átélése után végre eljuthatott odáig, hogy elkészítse első nagylemezét. A zenekar múltjáról, jelenéről, terveiről, és persze magáról a készülő lemezről az énekes, Patonyi Tamás mesélt nekünk.

Mikor, hol, hogyan alakult a zenekar?

A sztori egészen 2003-ig nyúlik vissza. Ekkor még Snake Eat’s Rabbit néven futott a banda. Ez így ment 2005 júniusáig, amikor olyan változások történtek, melyek nyomós indokot adtak arra, hogy nevet változtassunk. Ekkor született meg az Eye Beyond Sight. A következő hónapokban aktívan működtünk tovább egészen 2006 márciusáig, amikor kiszállt két tag: Szöcske és Zotya. A jelenlegi felállás 2006 májusában jött létre.
Milyen indíttatás vezérelt titeket a kezdetekben? Volt valami konkrét cél, vagy egyszerűen csak zenélni akartatok?
Szerettünk volna olyan zenét csinálni, amilyent a környéken más nem művel, vagy csak nagyon kevesen. Nem akartunk a milliomodik zenekar lenni, akik nyomatják a tipikus „kocsmabluest”, meg az elcsépelt és ronggyá játszott slágereket. Mindenképp ki akartunk lépni ebből az útvesztőből. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez az út sokkal hosszabb és nehezebb, de mi ezt felvállaljuk. Ha valakinek tetszik, amit csinálunk, akkor tudjuk, ezt csakis magunknak köszönhetjük, és nem annak, milyen jól „lekoppintottuk” a mások által megírt dalokat. Azt hiszem, ez elég nagy kihívás, főleg ebben a térségben, mert itt ilyen szinten valahogy megállt az idő.

Hogy fogadott benneteket a közönség?


Az első fellépésre 2005. augusztus 20-án került sor a bősi Vendel kocsmában. A közönség elég vegyesen fogadott minket! Szerintem nem voltak hozzászokva ehhez a stílushoz. Persze nem volt semmilyen negatív hozzászólás, de máshogy néz ki az, ha valakinek sikere van. Elég gyenge koncert volt, de hát minden kezdet nehéz. Összegezve, a közönség nem nagyon vette a lapot…

Hogyan jellemeznéd az általatok képviselt műfajt?

Na ez az a kérdés, ahol gondolkodóba kell esnem… Komolyan nem tudom. Mostanában nagyon divatba jött, hogy minden stílusnak kitalálnak számtalan ágat. A metál nagy csoportjába simán be tudom magunkat sorolni, de a mi zenénkben megtalálhatóak a thrash, death, black elemek, ezek mellett egy kis hard core is érezhető, és azt már nem is említem, hogy a Prayer for Better Days c. számunkban még egy kis reggae is van. Szóval ember legyen a talpán, aki ezt be tudja valahova határolni. Viszont a plakátokra valamit ki kell írni, és mi rendszerint a metal-crossover mellett döntünk.

Mit szeretnétek elérni? Van valahol egy képzeletbeli határ, ahova biztosan el akartok jutni, vagy egyszerűen csak hagyjátok magatokat sodortatni az árral?


Hát határok és korlátok nincsenek! Legalábbis felfelé… Most szeretnénk elérni, hogy kijussunk Németországba és Csehországba, majd ott szeretnénk minél többet játszani! Ha ezt sikerül, akkor majd kitűzünk egy olyan célt, amiért újra érdemes lesz nyomulni. De olyan határ nincsen, ahol azt mondanánk, ezt megcsináltuk, ez elég lesz nekünk. Minden erőnkből törünk előre!

Milyen gyakran koncerteztek?

Ha beindul a koncertszezon, akkor kapunk meghívásokat szép számmal. Nyáron minden hétvégére jut egy-egy fellépés. Minél több helyre járunk, annál több rajongónk is akad. A legnagyobb sikerünk egyértelműen a tavaly októberi csallóközcsütörtöki koncertünk volt, ahol közel 150 ember tombolt a zenénkre. Ez leírhatatlan érzés. Viszont meg kell említenem a 2006-os Kozel KlikkFestet és a Rómeó Vérzik Tábort is, ahonnan szintén sok pozitív visszajelzést kaptunk. A www.eyebeyondsight.szm.sk oldalon minden koncertről tájékoztatót kapnak az érdeklődők.

Nemrég stúdióba vonultatok, lassan pedig már készen is lesz az albumotok. Mikorra várható ez?

Még néhány hét, és a kezünkben lesz az új anyag, amit a soproni MD Stúdióban vettünk fel. Összesen 11 dalt rögzítettünk. Ha csak a stúdióban eltöltött napokat számítom, akkor tizenkettőt töltöttünk ott. Most már „csak” a keverés van hátra, ami hihetetlenül időigényes munka, de március végén már biztosan meglesz a végeredmény. A dalok mennyiségéből már látni, hogy ez nem egy egyszerű demó-anyag lesz, hanem az első nagylemezünk. Már a címét is tudjuk: Dies ad Quem. Ez latinul van, és annyit jelent, egy új korszak kezdete. Azt hiszem, ehhez nem kell hozzáfűznöm semmilyen magyarázatot. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Schmidl „Smici” Tamásnak a Moby Dick-ből a jó tanácsokért és mert rengeteg energiát belefektet abba, hogy igazán jó minőségen szólaljon meg a lemez.

Hol láthatnak titeket legközelebb az érdeklődők?

Legközelebb március 23-án, pénteken találkozhat velünk a közönség a győri V2 Music Pubban. Nagy buli van kilátásban. Aki szereti ezt a zenei vonalat, annak ott a helye!


Bíró Szabolcs
Új Szó, 2007. március 21.

Utolsó frissítés: 2007. március 21. szerda, 23:51

Találatok: 1182

„Szupergrupp” a Csallóközből

Az elmúlt évben új zenekarral bővült a szlovákiai magyar zeneélet, az INSOMNIA ismert zenészekből áll.
A közelmúltban megalakult csallóközi INSOMNIA szegről-végről nevezhető a mi közösségünk „szupergruppjának” (még kell ugyan az idézőjel, aztán bármit hozhat a sors…), mivel három ismert zenekar tagjai hozták létre. Az együttes vezetője, Janík Zsolt dobos az Antipetiből, Lelkes Reni énekesnő a Gixerből, Csiba Gábor (Csibusz) gitáros és Vida Ádám basszusgitáros pedig a Funky Monkeyból érkezett. Az ötödik tag, Engler Gábor a technikai háttér felelőseként vesz részt a munkában.

Elmondható, hogy a szóban forgó zenekarok zsákutcába jutottak, a részetekről ezért kellett új együttest alapítani?
Zsolti: A zsákutca egy idő után megfelelő kifejezés szinte minden felvidéki zenekarra, főleg azokra, amelyek nem saját dalokat, hanem átdolgozásokat játszanak. Bizonyos szintig el lehet jutni, de utána egyszerűen nincs feljebb vezető út.

Hogyan lehetne behatárolni az INSOMNIA zenei stílusát?
Ádám: A dalok között lényeges stílusbeli eltérések vannak, ám a rockzenei skatulyába – ha feltétlenül szükséges – berakható mindegyik. Az előző együtteseinkkel ellentétben új felvételeket játszunk.

Az átdolgozásokat teljesen mellőzitek?
Reni: Azért nem mondtunk le róluk. Jelenleg legalább egy átdolgozást mindig játszunk, az Another Brick In The Wall című Pink Floyd-slágert, annak is a kettes verzióját, mert ugyebár három részből álló felvételről van szó. Rávittük a saját stílusjegyeinket. A Pink Floyd az INSOMNIA egyik nagy kedvence, Ray Charles mellett. A zeneélet különböző szereplőinek kötelességük megismertetni a zenetörténet klasszikusait a közönséggel, mi ezt átdolgozások formájában tesszük.

Miután elkezdődött a közös munka, eldöntöttétek, hová szeretnétek eljutni?
Zsolti: Célokat tűztünk ki magunk elé. Az első jelentős mérföldkő a demoanyagunk elkészítése volt. Most azon vagyunk, hogy ez minél több helyre eljusson. A következő mérföldkő a nyári fesztiválokon való részvétel lesz. Szeretnénk minél több helyre eljutni, és közben megtalálni azt a lemezcéget, amelyik fantáziát lát bennünk. Lényegében a köztudatba kerülés a fontos.

A köztudat az elsősorban Magyarország?
Reni: Eleinte leginkább Zsolti vélte úgy, hogy Magyarország felé is kell orientálódnunk. Mi négyen részben kételkedtünk ebben, de egyre több visszajelzést kapunk magyarországi berkekből, amik minket is meggyőztek.

A jelentősebb karrier a legtöbb esetben csak kompromiszszumok árán jöhet létre. Az INSOMNIA a siker érdekében meddig enged?
Csibusz: Az alapelképzeléseinkhez ragaszkodunk. Mint ahogy például egy házépítésnél van, a berendezés kapcsán hajlandóak vagyunk meghallgatni és akár el is fogadni mások véleményét.

Zsolti: Sajnos már jelenleg is kompromisszumokat kell kötnünk, például mert egyelőre még nincs megfelelő próbatermünk. A kompromisszum ez esetben azt jelenti: annak érdekében, hogy próbálhassunk, lemondunk a technikánk egy részéről, mivel abba a kicsi helyiségbe minden nem fér be.

A zenekar ötödik tagja a kakukktojás, aki a szó szoros értelmében nem a zenéből veszi ki a részét. Pontosan mi a te feladatod?
Gábor: A technikai hátteret próbálom meg a lehető legprofibban bebiztosítani. Úgy szoktam mondani, hogy én vagyok a hangfelelős, és a szervezésből is kiveszem a részem.

Ha egy év múlva leülünk beszélgetni, mivel szeretnétek eldicsekedni?
Zsolti: Jó volna több tucat koncerttel a hátunk mögött eljutni a lemezszerződésig. Ez a legfontosabb.


Puha József
Új Szó, 2007. március 9.

Utolsó frissítés: 2007. március 10. szombat, 19:40

Találatok: 1223