Címlap
A Gaudium vegyeskar vendégszereplése a Solymári Kórustalálkozón
Kategória: Beszámolók Írta: Tóth Tibor
„Másképpen énekel a felnőtt is, ha magával hozza a gyermekkori ének rajongó lelkesedésének emlékét.”
A „gaudium”, az öröm a kórus lételeme
„Másképpen énekel a felnőtt is, ha magával hozza a gyermekkori ének rajongó lelkesedésének emlékét.”
A Gaudium vegyeskar a komáromi Jókai Mór Alapiskola és a Városi Művelődési Központ énekkara. A kórust 2002. októberében azok a lelkes volt diákok alapították, akik az iskola – ebben a tanévben 45. évébe lépett – gyermekkarában szerették meg a kórusmuzsikát, az éneklést, és elhatározták, hogy visszajárnak, és a kórusnak „örökös” tagjai maradnak.
Így a Gaudium igencsak „vegyes-kar”, mert tagjai között vannak: a gyermekkarból (és -korból) éppen csak kinőtt középiskolások, de van ifjú nagymama is, egészségügyi dolgozó, tisztviselő és vállalkozó. A Gaudium nevet azért választották, mert a „gaudium” – az öröm, a vigasság a kórus lételeme. A próbákon nagyon jó a hangulat, sok a tréfa, felidéződnek a gyermekkori „énekkarozás“ emlékei, a felejthetetlen élmények. Ennek szellemében az együttes repertoárja is inkább „diákos”, mint „felnőttes”; főként népdalfeldolgozásokból és „diákdalokból” áll. Azokból énekeltek egy „csokorra valót“ 2005 novemberében – első, már nagyon várt vendégszereplésükön a Solymári Kórustalálkozón is, amelyre az énekkart a solymári Corvinus vegyeskar hívta meg. A két kórus közötti baráti kapcsolat egy Gaudium- és egy Corvinus kórustag szorgalmazásából született. A két „kislány” még 1966-ban barátkozott össze, amikor az akkori II. Lakótelepi (később Béke utcai, ma Jókai Mór) alapiskola gyermekkara, a budapesti Váci utcai Zenei Általános Iskola gyermekkórusának vendégeként a Zeneakadémián énekelt. Barátságuk azóta is töretlen.
A Solymári hangverseny kedves közönségét s a vendégkórusokat – Heimatkreis Niklo, karvezető Hartman Károlyné (Dunaszentmiklós), Hagyományőrző Asszonykórus, karvezető Gerenday Endre (Solymár), Gaudium vegyeskar, karvezető Stirber Lajos (Komárom) – a rendezők – a solymári Apáczai Csere János Művelődési Ház és a Corvinus vegyeskar – nevében Visontai János kóruselnök köszöntötte. Mint mondta: „Úgy éreztük, hogy a közösségünkben folyó kórusélet, négy énekkar folymatos működése nemcsak feljogosít, hanem kötelessé teszi számunkra egy nagyobb szabású bemutatkozás szervezését.” A koncertet hangulatos, igényes műsorával, Boros Tibor vezényletével a Corvinus vegyeskar indította. Majd a két hagyományőrző, sváb asszonykórus énekelt szívvel, örömmel. Utánuk a Gaudium lépett a színre. Hadd idézzek a helyi kórus tagja, Balogh Istvánné Könyves Kata számunkra nagyon kedves, gondolat- és érzelemgazdag méltatásából: „A Duna szikrázó ezüstszalagjára számos szépséges ékszert fűzött fel a bőkezű természet. Például Bécset, Pozsonyt, Budapestet, közöttük kisebb mérete ellnére is büszkén ragyog egy igazgyöngy, amelynek neve Komárom (...) A Duna, amely évtizedeken át elválasztott, most ismét összeköt bennünket. A komáromi erőd az állhatatosság, a kitartás, a vitézség sok évszázados jelképe. (...) Ezt a jelmondatot fölírhatjuk a Kárpát-medencei magyarság egységének a zászlajára is: nec arte, nec marte, azaz: sem csellel, sem erővel. Egységben az erő, most és mindörökké”.
A Gaudium is kitett magáért: lelkesen, fegyelmezetten énekelt, műsorát nagy tetszéssel és szeretettel fagadták a jelenlévők. A zárószámot – a Honfoglalás c. film dalát, Koltay Gergely: Szállj, szállj sólyom szárnyán c. szerzeményét – Zsákovics László hangszerkíséretes kórusátiratában – mint már oly sokszor, most is meg kellett ismételni. A hangverseny záróakkordjaként a Corvinus és a Gaudium előadásában Kodály Zoltán–Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz c. kánonja hangzott el; előadását a közönség vastapssal jutalmazta. A figyelmes rendezők a vendégkórusokat egy szép kivitelezésű emléklappal is megajándékozták. Mind a hangversenyen, mind az azt követő fogadáson nagyon jól éreztük magunkat. Vendéglátóinknak (apró ajándékokkal kedveskedve) megköszöntük a szívélyes fogadtatást és gazdag vendéglátást; búcsúztunk.
Jóleső érzés, hogy a komáromi Városi Művelődési Központ – Varga Anna igazgatónővel az élen – felkarolja a kórusmuzsika művelőit, helyt ad városunkban a kórushangversenyeknek, és támogatja a komáromi énekkarok vendégszereplését is. Nagyban hozzájárul ezzel az igényesebb zenét művelők és igénylők táborának növeléséhez. Köszönjük!
Stirber Lajos
2006. január 18., Szabad Újság
„Másképpen énekel a felnőtt is, ha magával hozza a gyermekkori ének rajongó lelkesedésének emlékét.”
A Gaudium vegyeskar a komáromi Jókai Mór Alapiskola és a Városi Művelődési Központ énekkara. A kórust 2002. októberében azok a lelkes volt diákok alapították, akik az iskola – ebben a tanévben 45. évébe lépett – gyermekkarában szerették meg a kórusmuzsikát, az éneklést, és elhatározták, hogy visszajárnak, és a kórusnak „örökös” tagjai maradnak.
Így a Gaudium igencsak „vegyes-kar”, mert tagjai között vannak: a gyermekkarból (és -korból) éppen csak kinőtt középiskolások, de van ifjú nagymama is, egészségügyi dolgozó, tisztviselő és vállalkozó. A Gaudium nevet azért választották, mert a „gaudium” – az öröm, a vigasság a kórus lételeme. A próbákon nagyon jó a hangulat, sok a tréfa, felidéződnek a gyermekkori „énekkarozás“ emlékei, a felejthetetlen élmények. Ennek szellemében az együttes repertoárja is inkább „diákos”, mint „felnőttes”; főként népdalfeldolgozásokból és „diákdalokból” áll. Azokból énekeltek egy „csokorra valót“ 2005 novemberében – első, már nagyon várt vendégszereplésükön a Solymári Kórustalálkozón is, amelyre az énekkart a solymári Corvinus vegyeskar hívta meg. A két kórus közötti baráti kapcsolat egy Gaudium- és egy Corvinus kórustag szorgalmazásából született. A két „kislány” még 1966-ban barátkozott össze, amikor az akkori II. Lakótelepi (később Béke utcai, ma Jókai Mór) alapiskola gyermekkara, a budapesti Váci utcai Zenei Általános Iskola gyermekkórusának vendégeként a Zeneakadémián énekelt. Barátságuk azóta is töretlen.
A Solymári hangverseny kedves közönségét s a vendégkórusokat – Heimatkreis Niklo, karvezető Hartman Károlyné (Dunaszentmiklós), Hagyományőrző Asszonykórus, karvezető Gerenday Endre (Solymár), Gaudium vegyeskar, karvezető Stirber Lajos (Komárom) – a rendezők – a solymári Apáczai Csere János Művelődési Ház és a Corvinus vegyeskar – nevében Visontai János kóruselnök köszöntötte. Mint mondta: „Úgy éreztük, hogy a közösségünkben folyó kórusélet, négy énekkar folymatos működése nemcsak feljogosít, hanem kötelessé teszi számunkra egy nagyobb szabású bemutatkozás szervezését.” A koncertet hangulatos, igényes műsorával, Boros Tibor vezényletével a Corvinus vegyeskar indította. Majd a két hagyományőrző, sváb asszonykórus énekelt szívvel, örömmel. Utánuk a Gaudium lépett a színre. Hadd idézzek a helyi kórus tagja, Balogh Istvánné Könyves Kata számunkra nagyon kedves, gondolat- és érzelemgazdag méltatásából: „A Duna szikrázó ezüstszalagjára számos szépséges ékszert fűzött fel a bőkezű természet. Például Bécset, Pozsonyt, Budapestet, közöttük kisebb mérete ellnére is büszkén ragyog egy igazgyöngy, amelynek neve Komárom (...) A Duna, amely évtizedeken át elválasztott, most ismét összeköt bennünket. A komáromi erőd az állhatatosság, a kitartás, a vitézség sok évszázados jelképe. (...) Ezt a jelmondatot fölírhatjuk a Kárpát-medencei magyarság egységének a zászlajára is: nec arte, nec marte, azaz: sem csellel, sem erővel. Egységben az erő, most és mindörökké”.
A Gaudium is kitett magáért: lelkesen, fegyelmezetten énekelt, műsorát nagy tetszéssel és szeretettel fagadták a jelenlévők. A zárószámot – a Honfoglalás c. film dalát, Koltay Gergely: Szállj, szállj sólyom szárnyán c. szerzeményét – Zsákovics László hangszerkíséretes kórusátiratában – mint már oly sokszor, most is meg kellett ismételni. A hangverseny záróakkordjaként a Corvinus és a Gaudium előadásában Kodály Zoltán–Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz c. kánonja hangzott el; előadását a közönség vastapssal jutalmazta. A figyelmes rendezők a vendégkórusokat egy szép kivitelezésű emléklappal is megajándékozták. Mind a hangversenyen, mind az azt követő fogadáson nagyon jól éreztük magunkat. Vendéglátóinknak (apró ajándékokkal kedveskedve) megköszöntük a szívélyes fogadtatást és gazdag vendéglátást; búcsúztunk.
Jóleső érzés, hogy a komáromi Városi Művelődési Központ – Varga Anna igazgatónővel az élen – felkarolja a kórusmuzsika művelőit, helyt ad városunkban a kórushangversenyeknek, és támogatja a komáromi énekkarok vendégszereplését is. Nagyban hozzájárul ezzel az igényesebb zenét művelők és igénylők táborának növeléséhez. Köszönjük!
Stirber Lajos
2006. január 18., Szabad Újság
Utolsó frissítés: 2006. január 23. hétfő, 20:23
Találatok: 2321
Úgysincsmás buli, Felsőszeli, 2005. október 15. - Antipop
Kategória: Beszámolók Írta: Tóth Tibor
Fellépők: Előtag, Groove Machine, Sasszemvacka, Antipeti, Phoenix
Hát, ez is megvolt. Ha úgy sincs más buli, akkor ez is jó? Na nem tudom... Nem voltam ott végig, és valahogy nem is volt kedvem, ennek ellenére mégis maradtam volna, mert minden ilyen megmozdulás érdekel! Csak aki 100 km-re lakik az adott helyszíntől, és nincs kocsija, annak ugyebár más(ok)hoz kell alkalmazkodnia. Ezért ez most olyan csonka beszámoló lesz. Ami az átlagéletkort illeti, nem merem biztosan mondani, hogy 15 év felett lett volna... A zenészeknek úgy kellett kierőszakolni az ingyenvirslit (de legalább ez volt, mert néhány helyen semmi sincs - szégyen), a büdös kolbász 50 koronáért és a no name, ihatatlan dobozos sör 25-ért meg az én szememben rablás.
A hangosítás sem állt a helyzet magaslatán, bár aki Sasszemék dobjait kihangosítja, az ember legyen a talpán. :) Az Előtag lendületesen kezdett, a hangzás is vastagodott, de azért nem ártana mellőzni az ember arcára akaratlanul is mosolyt fakasztó kliséket (pl. Lars Ulrichos felállás a dobok mögül szám közben, terpeszbe állós géppuskagitározás vagy éppen hát mögött játszás (ezt még Dávidnak sem bocsátom meg :) ). Tessék kitalálni valami újat! :D Az Előtag a 12-14 évesek és a nagymamakorúak körében ennek ellenére osztatlan sikert aratott. A Groove Machine először játszott úgy, hogy Ádám is gitározott (most még csak két nótában). Sanyának sikerült ismét húrt szakítania, így a Black The Sky maga volt a pokol. Néha előfordult ritmusingadozás, fílinghiány stb.,reméljük, lesz ez még jobb is, mert látszik, hogy igazából még nem forrt össze a csapat. A Sasszemvacka dobosának jót tett a hajvágás, mert lendületesebben ütötte a dobokat mint áprilisban, ennek ellenére az altatás megvolt. Viszont ha ez a céljuk Gridiéknek, akkor azt elérték. :) Na, ekkor kellett dobbantanom, úgyhogy a további fellépőkről (Antipeti, Phoenix) már csak foszlányokat ill. semmit sem hallottam. Sanya említette, hogy az Antipeti jó volt, a nép is vette a lapot, de hát felsőszeli köztudottan az ő bázisuk (is), úgyhogy ezen ne lepődjünk meg. Végezetül ugye kérhetnék valamit? Legközelebb egy igényesebb szervezést! Köszönöm! Amúgy nem ártana valami konferanszié sem, szerintem a következő bulin ezt a szerepet Dávid biztos szívesen elvállalná (csak tipp)...
A hangosítás sem állt a helyzet magaslatán, bár aki Sasszemék dobjait kihangosítja, az ember legyen a talpán. :) Az Előtag lendületesen kezdett, a hangzás is vastagodott, de azért nem ártana mellőzni az ember arcára akaratlanul is mosolyt fakasztó kliséket (pl. Lars Ulrichos felállás a dobok mögül szám közben, terpeszbe állós géppuskagitározás vagy éppen hát mögött játszás (ezt még Dávidnak sem bocsátom meg :) ). Tessék kitalálni valami újat! :D Az Előtag a 12-14 évesek és a nagymamakorúak körében ennek ellenére osztatlan sikert aratott. A Groove Machine először játszott úgy, hogy Ádám is gitározott (most még csak két nótában). Sanyának sikerült ismét húrt szakítania, így a Black The Sky maga volt a pokol. Néha előfordult ritmusingadozás, fílinghiány stb.,reméljük, lesz ez még jobb is, mert látszik, hogy igazából még nem forrt össze a csapat. A Sasszemvacka dobosának jót tett a hajvágás, mert lendületesebben ütötte a dobokat mint áprilisban, ennek ellenére az altatás megvolt. Viszont ha ez a céljuk Gridiéknek, akkor azt elérték. :) Na, ekkor kellett dobbantanom, úgyhogy a további fellépőkről (Antipeti, Phoenix) már csak foszlányokat ill. semmit sem hallottam. Sanya említette, hogy az Antipeti jó volt, a nép is vette a lapot, de hát felsőszeli köztudottan az ő bázisuk (is), úgyhogy ezen ne lepődjünk meg. Végezetül ugye kérhetnék valamit? Legközelebb egy igényesebb szervezést! Köszönöm! Amúgy nem ártana valami konferanszié sem, szerintem a következő bulin ezt a szerepet Dávid biztos szívesen elvállalná (csak tipp)...
Utolsó frissítés: 2005. október 17. hétfő, 18:00
Találatok: 1882
A Big Man Band 10. születésnapja
Kategória: Beszámolók Írta: Tóth Tibor
A Big Man Band 10. szülinapja bulijának élménybeszámolója Dexter szemével.
Tegnap ismét bulitól, méghozzá nem is akármilyentől volt hangos a Big Man Pub! A házigazdák ünnepletek!
Az egész úgy kezdődött, hogy többedmagammal elugrottunk a Kati falatozóba melegíteni a szervezetet, kártyáztunk, kofoláztuk, ilyenek. Aztán este 8-kor véglegesen kikötöttünk a Pubban. Szerencsére hátul már foglaltak számunkra helyet (köszi, Róbi!). Elhelyezkedtünk, majd a hangulat jóvoltából villámgyorsan eltelt az idő, és pontosan kilenckor felcsendült a zene-bona. Hurrá!
A lemezbemutató valósággal lenyűgözött, most ebben a pillanatban is az új album hallgatásával varázsolom el magam. Ami fura volt egy picit, hogy mindjárt az első számon táncikáltunk, de ez így volt jó! Aztán később meg azt hallottam valakitől, hogy \"ingyé\' van a sööööör\", hát akkor hogy ne mentünk volna inni! De kezdjük szép sorjában:
Sörivóverseny: Mindenki kitett magáért, ezt állítom, gratulálok Elemér barátomnak és Gyuri szomszédomnak a fej-fej melleti küzdelemért, de végül is Gyuri lett az első.
Karaoke: Sose voltunk még ennyire benyomva, mint most, hogy elfelejtettük a szöveget, meg mindent, amit csak lehetett, de azért én jót mulattam! A \"Ha volna két életem\"-en meg kellett szakadni, annyira vicces volt!
Retro buli: hatalmas siker volt minden korosztálynál, ugráltunk, mint majmok a fán, állati jó volt, de tényleg! Köszi a \"Vörös a szád\"-at, annak a számnak mindig tudok örülni, sőt még a hajamat is kiveszem a copfból!
Köszönöm az ajándék új albumot, nagyon-nagyon örültem neki, meg minden más kedvességnek is.
Szerintem az egész este felejthetetlen volt, remélni tudom csak, hogy 10 év múlva (ha már 27 éves leszek), még mindig ott lehetünk a szülinapi bulin, egy X-edik album lemezbemutatóján. A társaság is baromi jó volt, mindenki összetartott, a srácok-lányok jófejek voltak, mindenki szerette egymást, de azért sajnos akadtak olyanok is, akik a berendezés likvidálására törekedtek.
Remélem, azért én is tudtam egy parányi örömet szerezni a két Total Chaos CD-vel. Végülis CD-n még eddig nem létezett!
Az egész úgy kezdődött, hogy többedmagammal elugrottunk a Kati falatozóba melegíteni a szervezetet, kártyáztunk, kofoláztuk, ilyenek. Aztán este 8-kor véglegesen kikötöttünk a Pubban. Szerencsére hátul már foglaltak számunkra helyet (köszi, Róbi!). Elhelyezkedtünk, majd a hangulat jóvoltából villámgyorsan eltelt az idő, és pontosan kilenckor felcsendült a zene-bona. Hurrá!
A lemezbemutató valósággal lenyűgözött, most ebben a pillanatban is az új album hallgatásával varázsolom el magam. Ami fura volt egy picit, hogy mindjárt az első számon táncikáltunk, de ez így volt jó! Aztán később meg azt hallottam valakitől, hogy \"ingyé\' van a sööööör\", hát akkor hogy ne mentünk volna inni! De kezdjük szép sorjában:
Sörivóverseny: Mindenki kitett magáért, ezt állítom, gratulálok Elemér barátomnak és Gyuri szomszédomnak a fej-fej melleti küzdelemért, de végül is Gyuri lett az első.
Karaoke: Sose voltunk még ennyire benyomva, mint most, hogy elfelejtettük a szöveget, meg mindent, amit csak lehetett, de azért én jót mulattam! A \"Ha volna két életem\"-en meg kellett szakadni, annyira vicces volt!
Retro buli: hatalmas siker volt minden korosztálynál, ugráltunk, mint majmok a fán, állati jó volt, de tényleg! Köszi a \"Vörös a szád\"-at, annak a számnak mindig tudok örülni, sőt még a hajamat is kiveszem a copfból!
Köszönöm az ajándék új albumot, nagyon-nagyon örültem neki, meg minden más kedvességnek is.
Szerintem az egész este felejthetetlen volt, remélni tudom csak, hogy 10 év múlva (ha már 27 éves leszek), még mindig ott lehetünk a szülinapi bulin, egy X-edik album lemezbemutatóján. A társaság is baromi jó volt, mindenki összetartott, a srácok-lányok jófejek voltak, mindenki szerette egymást, de azért sajnos akadtak olyanok is, akik a berendezés likvidálására törekedtek.
Remélem, azért én is tudtam egy parányi örömet szerezni a két Total Chaos CD-vel. Végülis CD-n még eddig nem létezett!
Utolsó frissítés: 2007. március 11. vasárnap, 22:59
Találatok: 2700
Lezajlott az első SZMAZE Tábor
Kategória: Beszámolók Írta: Tóth Tibor
2007. augusztus 31-én és szeptember 1-jén, Kamocsán került megrendezésre a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesületének eddigi legnagyobb szabású rendezvénye, az 1. SZMAZE Tábor.
2007. augusztus 31-én és szeptember 1-jén, Kamocsán került megrendezésre a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesületének eddigi legnagyobb szabású rendezvénye, az 1. SZMAZE tábor, mely tökéletes nyárzáró bulit biztosított nem csak az érdeklődő zenekedvelőknek, de az ott fellépő zenekaroknak is. Jómagam mindkét oldalról alaposan kiélveztem a mozgalmas két napot, és egyetlen problémám akadt csupán, az sem a szervezők számlájára írható: nyárvég lévén, estére elég rendesen lehűlt a levegő. Aki kicsit melegebben öltözködött, esetleg legurított a torkán egy-két pohárka szívmelengetőt, annak meg aztán egyetlen rossz szava sem lehet a táborra!
A helyszín a kamocsai Oázis Kemping, melynél elképzelni sem lehetett volna kellemesebb környezetet. A kisszínpad mögött rögtön rábukkantunk a sátortáborra is, és abszolút pozitív élményként könyvelhettük el, amikor megtaláltuk a zuhanyblokkot, a sokak számára visszataszító TOI-TOI-ok helyett pedig az angol WC-ket. A környező fák még kellemesebbé tették a helyszínt, akinek pedig nem lett volna elég a tábor nyújtotta programok tömkelege, azok strandfocival tölthették üres óráikat.
A tábor zenei palettája is sokszínű volt: metal, rock, punk, blues és jazz koncerteknek egyaránt lehettünk szem- és fültanúi. A legnagyobb húzónév, a magyarországi Quimby sajnos négy nappal a koncert előtt lemondta a fellépést, ám a hely nem maradt üresen, rögtön három másik, szintén magyarországi sztárzenekar érkezett: Török Ádám és a Mini, a Magashegyi Underground Bocskor Bíborkával, illetve a világklasszis Hot Jazz Band. A főzenekarok mellett több mint húsz szlovákiai magyar amatőr zenekar lépett fel, s a szervezők előnyben részesítették azokat a bandákat, amelyek nem különböző feldolgozásokat, hanem saját számaikat játszák. Míg a nagyszínpadon állandóan a zenekaroké volt a főszerep, addig a hozzá közel álló kisszínpadon különféle workshopok, bemutatók is lezajlottak. Volt verseny is: a második napon zenetörténeti vetélkedő, a fellépő amatőröknek pedig a két héttel korábban kihirdetett ún. game cover, melyen egy másik amatőr zenekartól kellett dalt eljátszani, esetleg parodizálni. Ennek lényege az volt, hogy a zenekarok kissé közelebb kerüljenek egymáshoz, de sajnos nagyon kevesen érezték át ennek a jelentését, és a legtöbben valami gyönge kis indokkal meg sem próbálták teljesíteni a szokatlan és szórakoztató feladatot.
Ha muszáj lenne egyetlen bandát kiválasztanom, azt mondanám, a belga Nunan játszotta a legenergetikusabb, legintenzívebb koncertet, eddigi életem talán legjobb fellépését volt szerencsém látni és hallani! Maradandó élményt nyújtottak, és nem csak a zenéjükkel, de emberi hozzáállásukkal is: elejétől a végéig részt vettek a táborban, együtt buliztak, szórakoztak a közönséggel, sőt, annak ellenére hogy ők nem tartoznak a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesületébe, még a game cover játékba is beszálltak, a Live Mirror egy dalát írták át saját műfajukra, erre az elszállt, nagyon alaposan összegyúrt, funkys-rockos őrületre. Takáts Tamás szintén említésre méltó vendége volt a tábornak, ő a Last Blues Band-del és az Expired Passporttal lépett fel, klasszikus Karthago és Takáts Tamás Dirty Blues Band számokat előadva. A műsorvezető egy igazi showmester volt, egy hatalmas humorzsák, Fada, akit idén láthattunk már a párkányi DUNAfesten és a somorjai Rómeó Vérzik Táborban. A Nunanhoz hasonlóan ő is úgy olvadt bele a környezetbe, mintha csak egy egyszerű táborlátogató volna.
A nagyszerű helyszín, az izgalmas programok és érdekes koncertek ellenére sajnos nagyon kevés ember érkezett, a két nap alatt összesen 300 jegy fogyott el. Ez egy átlagos, egyestés koncerten már szép szám, ezúttal viszont legalább kétszer-háromszor ennyi embernek kellett volna jönnie. Akik lemaradtak róla, bánhatják! Remélem, jövőre egy legalább ennyire élvezetes programban lehet részünk a SZMAZE jóvoltából, csak épp több ember társaságában, és pár fokkal melegebb időben.
Bíró Szabolcs
A helyszín a kamocsai Oázis Kemping, melynél elképzelni sem lehetett volna kellemesebb környezetet. A kisszínpad mögött rögtön rábukkantunk a sátortáborra is, és abszolút pozitív élményként könyvelhettük el, amikor megtaláltuk a zuhanyblokkot, a sokak számára visszataszító TOI-TOI-ok helyett pedig az angol WC-ket. A környező fák még kellemesebbé tették a helyszínt, akinek pedig nem lett volna elég a tábor nyújtotta programok tömkelege, azok strandfocival tölthették üres óráikat.
A tábor zenei palettája is sokszínű volt: metal, rock, punk, blues és jazz koncerteknek egyaránt lehettünk szem- és fültanúi. A legnagyobb húzónév, a magyarországi Quimby sajnos négy nappal a koncert előtt lemondta a fellépést, ám a hely nem maradt üresen, rögtön három másik, szintén magyarországi sztárzenekar érkezett: Török Ádám és a Mini, a Magashegyi Underground Bocskor Bíborkával, illetve a világklasszis Hot Jazz Band. A főzenekarok mellett több mint húsz szlovákiai magyar amatőr zenekar lépett fel, s a szervezők előnyben részesítették azokat a bandákat, amelyek nem különböző feldolgozásokat, hanem saját számaikat játszák. Míg a nagyszínpadon állandóan a zenekaroké volt a főszerep, addig a hozzá közel álló kisszínpadon különféle workshopok, bemutatók is lezajlottak. Volt verseny is: a második napon zenetörténeti vetélkedő, a fellépő amatőröknek pedig a két héttel korábban kihirdetett ún. game cover, melyen egy másik amatőr zenekartól kellett dalt eljátszani, esetleg parodizálni. Ennek lényege az volt, hogy a zenekarok kissé közelebb kerüljenek egymáshoz, de sajnos nagyon kevesen érezték át ennek a jelentését, és a legtöbben valami gyönge kis indokkal meg sem próbálták teljesíteni a szokatlan és szórakoztató feladatot.
Ha muszáj lenne egyetlen bandát kiválasztanom, azt mondanám, a belga Nunan játszotta a legenergetikusabb, legintenzívebb koncertet, eddigi életem talán legjobb fellépését volt szerencsém látni és hallani! Maradandó élményt nyújtottak, és nem csak a zenéjükkel, de emberi hozzáállásukkal is: elejétől a végéig részt vettek a táborban, együtt buliztak, szórakoztak a közönséggel, sőt, annak ellenére hogy ők nem tartoznak a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesületébe, még a game cover játékba is beszálltak, a Live Mirror egy dalát írták át saját műfajukra, erre az elszállt, nagyon alaposan összegyúrt, funkys-rockos őrületre. Takáts Tamás szintén említésre méltó vendége volt a tábornak, ő a Last Blues Band-del és az Expired Passporttal lépett fel, klasszikus Karthago és Takáts Tamás Dirty Blues Band számokat előadva. A műsorvezető egy igazi showmester volt, egy hatalmas humorzsák, Fada, akit idén láthattunk már a párkányi DUNAfesten és a somorjai Rómeó Vérzik Táborban. A Nunanhoz hasonlóan ő is úgy olvadt bele a környezetbe, mintha csak egy egyszerű táborlátogató volna.
A nagyszerű helyszín, az izgalmas programok és érdekes koncertek ellenére sajnos nagyon kevés ember érkezett, a két nap alatt összesen 300 jegy fogyott el. Ez egy átlagos, egyestés koncerten már szép szám, ezúttal viszont legalább kétszer-háromszor ennyi embernek kellett volna jönnie. Akik lemaradtak róla, bánhatják! Remélem, jövőre egy legalább ennyire élvezetes programban lehet részünk a SZMAZE jóvoltából, csak épp több ember társaságában, és pár fokkal melegebb időben.
Bíró Szabolcs
Utolsó frissítés: 2007. szeptember 16. vasárnap, 01:39
Találatok: 2711