Címlap
2. SZMAZE Utazó Cirkusz, Kisújfalu (2006. április 1.)
Kategória: Beszámolók Írta: Tóth Tibor
Fellépők: Connektor, Csak Van, Mortifer, Groove Machine, Why Not, Rock-Stone.
Négy nappal a buli után még mindig vegyes érzések kavarognak bennem. Még nem sikerült eldöntenem, hogy jók vagy rosszak. Mindenesetre emlékezetes egy nap volt.
Szombat reggel szokásosan a rémálmaim keltettek föl, egy gyors összecuccolás után bevettem az irányt Galánta felé, a busz fél kettőkor érte el a galántai kultúrház mögötti parkolót. Gyors berakodás közben csatlakoztak a \"civilek\" és a zenészek is. Taksony, Pered, Zsigárd és Gúta voltak a főbb állomások, ahol megálltunk. A buszban a remek hangulat, ivós hangulat és a hangos hangulat keveredett egészen Kisújfaluig. Kisújfalun az első járókelőtől megkérdeztük, hogy hol lesz a koncert. Ő a szomszédos épületre mutatott. A leszállás utáni első mondatom valahogy igy hangzott: -Mi ez a gettó?! Úrrá lett mindannyiunkon a félelem, amikor megláttuk a \"székelyház\" kinézetű épületet (szerencsére téglából volt) és a még kicsit sáros, ám nagy udvart. Napfény, jó idő, probléma egy szál se, így hát kicuccoltunk a buszból és kezdetét vette a hacacáré. Az türelmetlenebbik fajta (Ady, Patex, etc...) nem bírta kivárni, amíg 10 perc alatt kirakjuk a büfét, így hát \"ismerd meg szép hazád\" jelszóval elindult kocsmát keresni.
A terem úgy 12m x 25m lehetett, a folyamatos áramingadozások újabb okot adtak az idegeskedére, végül a probléma szerencsére megoldódott. A meghiredetett 7 órási kezdés 8 órakor valósult meg, tehát ismét csúszásban voltunk.
A kisújfalusi Connektor nyitotta az estét. Különösebb problémám csak a repertoárukkal volt, ahol megtalálható volt az összes lerágott \"Ossön\" és CHC szám. Igazából a dobos tetszett a legjobban, azt ütötte amit kellett és dinamikus volt. Műsoruk után \"színpadra\" lépett az est vendége, Pálszegi Tibor, aki már korábban megismerkedett Ady-val igy a performensze végén közös táncba is fogtak. A gyér közönség nem igazán vette a lapot és sajnos minimális érdeklődést mutatott.
Másodikként a dunaszerdahelyi Csak Van zenekar mutatta be híres \"beszarock\"-ját. A Csak Van-t utoljára tavaly augusztusban hallottam, így kellemes csalódás ért. Szabi ének téren nagyon sokat fejlődött. A közönség rájuk kezdett el igazán bulizni. Sajnos a folyamatos sör és egyéb problémák miatt a saját számokat épp nem hallottam de a \"cover\"-ek stimmeltek.
Egy kiadósabb szerelés után (ami alatt szerény személyem próbált vicceket mesélni) ezen a környéken először mutatkozott meg a peredi Mortifer zenekar. Mortiék bolondoknapi \"pléjliszttel\" készültek az estére. Megszólalt pár eddig még senkitől sem hallott feldolgozás (ami nekem ismét lerágott csontként számitott, lásd: Omen, Moby Dick), de szerencsére becsúsztak az új dalok is. 2 év után jó volt Imike kezében újra gitárt látni, igy visszatért a régi kezdeti Mortiferes hangzás. A koncert jó volt, a népnek is tetszett, ez látható volt.
Negyedórás átszerelés, és egy nem elég hosszú téli álom után újra felbukkant a Groove Machine. Már az átszerelésnél agyonszidtam magam, hogy minek kellett nekem effekt, wah meg kismillió méter kábel. Azt hiszem, kimondhatom, hogy mind szeretünk Kisújfalu-Kürt környékén játszani, mert ismerik a \"pléhlisztünket\", ettől függetlenül úgy vettem észre, hogy most csak pár dalt véltek felismerni. Mivel a saját számaink még szövegre és pofozásra szorulnak ezért ismét csak átvetteket nyomtunk. Részemről csak pár komolyabb baki volt, ám Gerő vitte a pálmát pontatlanságban. Úgy vélem, a nem eléggé feltökölt cuccom is elég okot adott az egész bandának a további hibák felhalmozására. Azthiszem a három legkapósabb dal a Breath (amit csak a poén kedvéért nyomtunk el), Cosmic Girl és az Aeroplane volt. A bakiktól eltekintve hangulatos klub buli volt, jól éreztük magunkat.
Az est meglepetés bandája számomra a taksonyi Why Not? volt. Februárban hallottam őket utoljára, akkor nem igazán nyújtották az igazi formájukat. Azóta sokminden változott, pl. Drake Fender kombója igazán sokat dobott hangzáson. Az egész bandának fekszik ez a rock n roll stílus. Brigi hangja nagyon jó volt, a megjelenés is természetes, semmi erőltett dolog. A közönség vágta a témát, így hát nyomulás alakult ki elöl. A ritmusszekció terén még van mit fejlődnie a zenekarnak, de ezt leszámitva nagyon jók voltak, igazán csak dicsérni tudom őket.
Az est záróbandája a Rock-Stone volt. Bizsuék új felállását most láttam először, hozzáteszem jobban tetszik mint az előző. A zenekar tagjai alaposan szétszóródtak (Vágsellye, Bátorkeszi, Esztergom). Azt hiszem, őket leginkább a hard rock kategóriába tudnám sorolni. Bizsu hangja (nagyon rekedtes alapból is) nem feltétlenül passzolt mindig az éppen adott dal karakteréhez. A zenével különösebb problémám nem volt, sőt, margóra megemliteném, hogy szerintem Tulo nagyon jó dobos.
Hajnalban bepakoltunk, összeszedtük a szemetet (ez volt a legmocskosabb munka az egészben), összerakodtunk és nyumultunk fel a buszba. Elhaladva Gúta és Nádszeg mellett még mitsem sejtő szemekkel bámultuk a nagy vizet és az elárasztott földeket. Reggel hét óra tájban már Peredre érkeztünk, és mivel a jóból nem elég, útba vettük a kocsmát. :)
Összegezve: amilyen rosszul indult, olyan jól végződött a buli, igaz ismét újabb őszhajszálakra tettem szert, de ez még belefér.
Külön köszönetben részesiteném: mindenkit, aki elkísért minket a busszal, a zenekarokat, hogy megtiszteltek bennünket és eljöttek játszani, továbbá: Orbitnak, Gerőnek, Szamponak, Marcinak, Kornélnak, az egész Pered-ise City bagázsnak és mindenkinek, aki eljött/tartotta bennünk a lelket!
Szombat reggel szokásosan a rémálmaim keltettek föl, egy gyors összecuccolás után bevettem az irányt Galánta felé, a busz fél kettőkor érte el a galántai kultúrház mögötti parkolót. Gyors berakodás közben csatlakoztak a \"civilek\" és a zenészek is. Taksony, Pered, Zsigárd és Gúta voltak a főbb állomások, ahol megálltunk. A buszban a remek hangulat, ivós hangulat és a hangos hangulat keveredett egészen Kisújfaluig. Kisújfalun az első járókelőtől megkérdeztük, hogy hol lesz a koncert. Ő a szomszédos épületre mutatott. A leszállás utáni első mondatom valahogy igy hangzott: -Mi ez a gettó?! Úrrá lett mindannyiunkon a félelem, amikor megláttuk a \"székelyház\" kinézetű épületet (szerencsére téglából volt) és a még kicsit sáros, ám nagy udvart. Napfény, jó idő, probléma egy szál se, így hát kicuccoltunk a buszból és kezdetét vette a hacacáré. Az türelmetlenebbik fajta (Ady, Patex, etc...) nem bírta kivárni, amíg 10 perc alatt kirakjuk a büfét, így hát \"ismerd meg szép hazád\" jelszóval elindult kocsmát keresni.
A terem úgy 12m x 25m lehetett, a folyamatos áramingadozások újabb okot adtak az idegeskedére, végül a probléma szerencsére megoldódott. A meghiredetett 7 órási kezdés 8 órakor valósult meg, tehát ismét csúszásban voltunk.
A kisújfalusi Connektor nyitotta az estét. Különösebb problémám csak a repertoárukkal volt, ahol megtalálható volt az összes lerágott \"Ossön\" és CHC szám. Igazából a dobos tetszett a legjobban, azt ütötte amit kellett és dinamikus volt. Műsoruk után \"színpadra\" lépett az est vendége, Pálszegi Tibor, aki már korábban megismerkedett Ady-val igy a performensze végén közös táncba is fogtak. A gyér közönség nem igazán vette a lapot és sajnos minimális érdeklődést mutatott.
Másodikként a dunaszerdahelyi Csak Van zenekar mutatta be híres \"beszarock\"-ját. A Csak Van-t utoljára tavaly augusztusban hallottam, így kellemes csalódás ért. Szabi ének téren nagyon sokat fejlődött. A közönség rájuk kezdett el igazán bulizni. Sajnos a folyamatos sör és egyéb problémák miatt a saját számokat épp nem hallottam de a \"cover\"-ek stimmeltek.
Egy kiadósabb szerelés után (ami alatt szerény személyem próbált vicceket mesélni) ezen a környéken először mutatkozott meg a peredi Mortifer zenekar. Mortiék bolondoknapi \"pléjliszttel\" készültek az estére. Megszólalt pár eddig még senkitől sem hallott feldolgozás (ami nekem ismét lerágott csontként számitott, lásd: Omen, Moby Dick), de szerencsére becsúsztak az új dalok is. 2 év után jó volt Imike kezében újra gitárt látni, igy visszatért a régi kezdeti Mortiferes hangzás. A koncert jó volt, a népnek is tetszett, ez látható volt.
Negyedórás átszerelés, és egy nem elég hosszú téli álom után újra felbukkant a Groove Machine. Már az átszerelésnél agyonszidtam magam, hogy minek kellett nekem effekt, wah meg kismillió méter kábel. Azt hiszem, kimondhatom, hogy mind szeretünk Kisújfalu-Kürt környékén játszani, mert ismerik a \"pléhlisztünket\", ettől függetlenül úgy vettem észre, hogy most csak pár dalt véltek felismerni. Mivel a saját számaink még szövegre és pofozásra szorulnak ezért ismét csak átvetteket nyomtunk. Részemről csak pár komolyabb baki volt, ám Gerő vitte a pálmát pontatlanságban. Úgy vélem, a nem eléggé feltökölt cuccom is elég okot adott az egész bandának a további hibák felhalmozására. Azthiszem a három legkapósabb dal a Breath (amit csak a poén kedvéért nyomtunk el), Cosmic Girl és az Aeroplane volt. A bakiktól eltekintve hangulatos klub buli volt, jól éreztük magunkat.
Az est meglepetés bandája számomra a taksonyi Why Not? volt. Februárban hallottam őket utoljára, akkor nem igazán nyújtották az igazi formájukat. Azóta sokminden változott, pl. Drake Fender kombója igazán sokat dobott hangzáson. Az egész bandának fekszik ez a rock n roll stílus. Brigi hangja nagyon jó volt, a megjelenés is természetes, semmi erőltett dolog. A közönség vágta a témát, így hát nyomulás alakult ki elöl. A ritmusszekció terén még van mit fejlődnie a zenekarnak, de ezt leszámitva nagyon jók voltak, igazán csak dicsérni tudom őket.
Az est záróbandája a Rock-Stone volt. Bizsuék új felállását most láttam először, hozzáteszem jobban tetszik mint az előző. A zenekar tagjai alaposan szétszóródtak (Vágsellye, Bátorkeszi, Esztergom). Azt hiszem, őket leginkább a hard rock kategóriába tudnám sorolni. Bizsu hangja (nagyon rekedtes alapból is) nem feltétlenül passzolt mindig az éppen adott dal karakteréhez. A zenével különösebb problémám nem volt, sőt, margóra megemliteném, hogy szerintem Tulo nagyon jó dobos.
Hajnalban bepakoltunk, összeszedtük a szemetet (ez volt a legmocskosabb munka az egészben), összerakodtunk és nyumultunk fel a buszba. Elhaladva Gúta és Nádszeg mellett még mitsem sejtő szemekkel bámultuk a nagy vizet és az elárasztott földeket. Reggel hét óra tájban már Peredre érkeztünk, és mivel a jóból nem elég, útba vettük a kocsmát. :)
Összegezve: amilyen rosszul indult, olyan jól végződött a buli, igaz ismét újabb őszhajszálakra tettem szert, de ez még belefér.
Külön köszönetben részesiteném: mindenkit, aki elkísért minket a busszal, a zenekarokat, hogy megtiszteltek bennünket és eljöttek játszani, továbbá: Orbitnak, Gerőnek, Szamponak, Marcinak, Kornélnak, az egész Pered-ise City bagázsnak és mindenkinek, aki eljött/tartotta bennünk a lelket!
Utolsó frissítés: 2012. január 26. csütörtök, 17:09
Találatok: 2011
A 2. SZMAZE Utazó Cirkuszról avagy Bolond cirkuszosok napja
Kategória: Beszámolók Írta: Tóth Tibor
Egy kis rövidke beszámoló. Nem teljes, de aki ki tudja valamivel egésziteni, az bátran tegye.
Már megint cigiztem, mikor végülis azt vettük észre a srácokkal, hogy valami dudál a Csakyék háza előtt. Hány óra is volt? Azt hiszem kb. háromnegyed három.
Addigra már kirakodtunk minden bigyóval az utcára (kirakodóvásár, nem?), és a többiek is összegyűltek a ház előtt. Ady és Brumó majdnem le is maradt. Ők elmentek cigit venni.
Azért vágtam a helyzetet, megyünk buszozni.
Berakodtunk mint a nyüh (sic!), persze cigivel a kezünkben, valami barackos is volt... ...persze! Pont a Pepsit fogom belerakni a táskámba? A kóla az jöhet.
Gyors helyfoglalás, helyzetfelismerés... ...és addigra már Wazee-ék háza előtt tértünk ki a főútra. Zsigárdon bekerültek a legfontosabb dolgok: a hangositás. Ott még én is segédkeztem, sörrel a kezemben. Azért eltartott egy darabig. Farkasd környékén, azt hiszem, Gerő éhes lett, mert még nem evett. Majd szép sorban mindenkire rájött az ehetnék. Ettünk, aztán annak örültünk, villogott a fogunk (he-he). Gútán még volt egy csatlakozásunk, az Ádám gyerek szintén a buszozókkal tartott. Aztán mintha tartottunk volna szavazást arról is, hogy megálljunk-e cigizni a hosszú út közben, vagy sem. Gyors és egyértelmű válaszok születtek.
Ismét útnak indulva csak telt az idő. Főleg pislogtunk és elfogyott a barackos. Ja, még volt kevert is! Na! Az is elfogyott. Már azért ott lehetnénk, mert illene már cigizni.
Odaértünk, azt hittük, hogy tüzet fogunk oltani, de végülis, szerintem a szertár mögött egy inkább kellemesnek mondható falusi udvar fogadott bennünket. Én tudtam, hogy lazaság lesz. Csak sütöt a nap, meg vadultak az emerkék.
Megkukkantottuk a helyet, mindenki megnézte, mivel kellene foglalkozni, hol lehet sört inni, és hol lehet lepakolni, majd elindultak az események. Helyére került a vélt szinpad, meg a cuccok, feltöltődött a büfé. Sehol semmi, és megtörtént az első veszekedés. Összevesztek a sörön. Sanya gyerek stabilan megoldotta, és nekiláttunk sörözni. Mivel kint egész jó idő volt, simán kihordtuk a padokat, és kint üldögéltünk. Elgondolkodtunk azon, hogy valamit kellene csinálni a neonokkal. Az is meglett.
Imike nekilátott experimentálni, kapásból összekötött két ládát. Elindult a fülszoktatás. A „szinpad” épült, aki meg csak úgy volt, az továbbra is kint üldögélt. A kalandvágyók elindultak kocsmát keresni (később Texi elmondta, hogy szimatból érezte, hová kell mennie).
Nekem utána csak úgy elkezdett telni az idő, amikor visszajöttek az első kalandvágyók, és megérkezett Ady is. Hát igen, a vadállat már megint totál laza... A meglévő banda nagy része vele foglalkozott, bent elindult a hangfalakból a zene. Később Junkiest is hallgattam. Közben további érdeklődők érkeztek.
Az udvar mellett volt egy eléggé romos házikó. Tető az nem volt rajta. Érdekes kis környezet volt, azért csak itt is megfordult pár ember, ha jól tudom.
Estére még tettünk néhányan egy kis sétát a már emlitett, kiszimatolt kocsmába, de aztán elindultunk vissza a színhelyre. Ahogy mentünk, Texi mesélte, hogy az Ady milyen dolgokkal vadult. Valami csajsziknak könyörgött az úton még délután, mert ha jól érzékeltem, akkor most már olyan nyolc óra körül lehetett. Bon Jovi rulez!
Visszaérve eléggé félhomály volt, alig lehetett bárkit is megtalálni. Vagy csak úgy tűnt? A szomszédos házikó azért most sem maradt üresen. Terjeszkedünk! Két birtokon buliztunk. Tényleg, már csak a tábortűz hiányzott.
Igazából itt kezdett el sűrű lenni a dolog, mert mint később hallottam tizenegyre elfogyott az összes csapolt sör. Nem tudom mennyi volt, de az a lényeg, hogy elfogyott. Az emberek nekiláttak más nedükkel foglalkozni, azért csak fogyott a sellyéről, vagy honnan rendelt sonkás bagett is. Volt kukoricás is meg paradicsomos.
Mikor nekiláttam belemerülni a világomba, mely néha gyors volt, néha meg lassú, talán csodák is történtek. Voltak táncok is, és olyan kellemetlen jelenetek is, de aki tényleg bolond, az ott ünnepelt.
Addigra már kirakodtunk minden bigyóval az utcára (kirakodóvásár, nem?), és a többiek is összegyűltek a ház előtt. Ady és Brumó majdnem le is maradt. Ők elmentek cigit venni.
Azért vágtam a helyzetet, megyünk buszozni.
Berakodtunk mint a nyüh (sic!), persze cigivel a kezünkben, valami barackos is volt... ...persze! Pont a Pepsit fogom belerakni a táskámba? A kóla az jöhet.
Gyors helyfoglalás, helyzetfelismerés... ...és addigra már Wazee-ék háza előtt tértünk ki a főútra. Zsigárdon bekerültek a legfontosabb dolgok: a hangositás. Ott még én is segédkeztem, sörrel a kezemben. Azért eltartott egy darabig. Farkasd környékén, azt hiszem, Gerő éhes lett, mert még nem evett. Majd szép sorban mindenkire rájött az ehetnék. Ettünk, aztán annak örültünk, villogott a fogunk (he-he). Gútán még volt egy csatlakozásunk, az Ádám gyerek szintén a buszozókkal tartott. Aztán mintha tartottunk volna szavazást arról is, hogy megálljunk-e cigizni a hosszú út közben, vagy sem. Gyors és egyértelmű válaszok születtek.
Ismét útnak indulva csak telt az idő. Főleg pislogtunk és elfogyott a barackos. Ja, még volt kevert is! Na! Az is elfogyott. Már azért ott lehetnénk, mert illene már cigizni.
Odaértünk, azt hittük, hogy tüzet fogunk oltani, de végülis, szerintem a szertár mögött egy inkább kellemesnek mondható falusi udvar fogadott bennünket. Én tudtam, hogy lazaság lesz. Csak sütöt a nap, meg vadultak az emerkék.
Megkukkantottuk a helyet, mindenki megnézte, mivel kellene foglalkozni, hol lehet sört inni, és hol lehet lepakolni, majd elindultak az események. Helyére került a vélt szinpad, meg a cuccok, feltöltődött a büfé. Sehol semmi, és megtörtént az első veszekedés. Összevesztek a sörön. Sanya gyerek stabilan megoldotta, és nekiláttunk sörözni. Mivel kint egész jó idő volt, simán kihordtuk a padokat, és kint üldögéltünk. Elgondolkodtunk azon, hogy valamit kellene csinálni a neonokkal. Az is meglett.
Imike nekilátott experimentálni, kapásból összekötött két ládát. Elindult a fülszoktatás. A „szinpad” épült, aki meg csak úgy volt, az továbbra is kint üldögélt. A kalandvágyók elindultak kocsmát keresni (később Texi elmondta, hogy szimatból érezte, hová kell mennie).
Nekem utána csak úgy elkezdett telni az idő, amikor visszajöttek az első kalandvágyók, és megérkezett Ady is. Hát igen, a vadállat már megint totál laza... A meglévő banda nagy része vele foglalkozott, bent elindult a hangfalakból a zene. Később Junkiest is hallgattam. Közben további érdeklődők érkeztek.
Az udvar mellett volt egy eléggé romos házikó. Tető az nem volt rajta. Érdekes kis környezet volt, azért csak itt is megfordult pár ember, ha jól tudom.
Estére még tettünk néhányan egy kis sétát a már emlitett, kiszimatolt kocsmába, de aztán elindultunk vissza a színhelyre. Ahogy mentünk, Texi mesélte, hogy az Ady milyen dolgokkal vadult. Valami csajsziknak könyörgött az úton még délután, mert ha jól érzékeltem, akkor most már olyan nyolc óra körül lehetett. Bon Jovi rulez!
Visszaérve eléggé félhomály volt, alig lehetett bárkit is megtalálni. Vagy csak úgy tűnt? A szomszédos házikó azért most sem maradt üresen. Terjeszkedünk! Két birtokon buliztunk. Tényleg, már csak a tábortűz hiányzott.
Igazából itt kezdett el sűrű lenni a dolog, mert mint később hallottam tizenegyre elfogyott az összes csapolt sör. Nem tudom mennyi volt, de az a lényeg, hogy elfogyott. Az emberek nekiláttak más nedükkel foglalkozni, azért csak fogyott a sellyéről, vagy honnan rendelt sonkás bagett is. Volt kukoricás is meg paradicsomos.
Mikor nekiláttam belemerülni a világomba, mely néha gyors volt, néha meg lassú, talán csodák is történtek. Voltak táncok is, és olyan kellemetlen jelenetek is, de aki tényleg bolond, az ott ünnepelt.
Utolsó frissítés: 2006. április 05. szerda, 01:43
Találatok: 2021
Keresztül-Kasul az S klubban
Kategória: Beszámolók Írta: Tóth Tibor
A 2006. március 4-én rendezett Keresztül-Kasul koncert beszámolója
Március 4-én zajlott a Keresztül-Kasul koncertje az S klubban. Nagyon izgalmasan kezdődött, hisz este 6-kor (a kezdés időpontjában) a közönség létszáma 2 volt... És ez bizony az én hibám, mert valahogy elfelejtettem újságokban hirdetni a koncertet, de amit jobban restellek, hogy a fényeket csak a szünetben kapcsoltam le, igy nagyon depressziósan hatott a terem. Szóval elnézését kérek a Keresztül-Kasultól ezekért a hibákért.
Fél hét körül viszont már volt egy kisebb tömeg a teremben, ami igazolta, hogy mégiscsak érdemes volt megcsinálni a bulit. Mint már páran tudják, a Keresztül Kasul nagyrészt saját számokat játszik, nos ezek nekem nagyon tetszettek. Laci a hangja káprázatos, Roli meg meglepően jól gitározik, persze a basszus és a dob is nagyon jó volt. A szövegek is tetszenek, főleg amiatt, hogy összhangban vannak a zenével. A szünet után érdekes momentum volt, amikor újra eljátszották a koncert elején elhangzott számokat, csak ekkor már Laci akusztikuson muzsikált, ami nagyon passzolt az alternatív számokba. Ezen kívül játszottak még egy Depeche Mode átdolgozást is. A Keresztül-Kasul szerintem egy olyan együttes, amelynek több helyen kellene játszania. Talán csak annyit tanácsolnék nekik, hogy több átdolgozást játsszanak, mert ezzel véleményem szerint emelnék a színvonat.
Akik nem voltak ott, azok igen-igen sajnálhatják, mert ilyen élményt kevés környékbeli együttes tud nyújtani.
P.S.: Külön köszönet a Trrr... együttesnek a cuccokért.
Fél hét körül viszont már volt egy kisebb tömeg a teremben, ami igazolta, hogy mégiscsak érdemes volt megcsinálni a bulit. Mint már páran tudják, a Keresztül Kasul nagyrészt saját számokat játszik, nos ezek nekem nagyon tetszettek. Laci a hangja káprázatos, Roli meg meglepően jól gitározik, persze a basszus és a dob is nagyon jó volt. A szövegek is tetszenek, főleg amiatt, hogy összhangban vannak a zenével. A szünet után érdekes momentum volt, amikor újra eljátszották a koncert elején elhangzott számokat, csak ekkor már Laci akusztikuson muzsikált, ami nagyon passzolt az alternatív számokba. Ezen kívül játszottak még egy Depeche Mode átdolgozást is. A Keresztül-Kasul szerintem egy olyan együttes, amelynek több helyen kellene játszania. Talán csak annyit tanácsolnék nekik, hogy több átdolgozást játsszanak, mert ezzel véleményem szerint emelnék a színvonat.
Akik nem voltak ott, azok igen-igen sajnálhatják, mert ilyen élményt kevés környékbeli együttes tud nyújtani.
P.S.: Külön köszönet a Trrr... együttesnek a cuccokért.
Utolsó frissítés: 2006. március 05. vasárnap, 22:45
Találatok: 2119
Hangos siker a kultúrházban
Kategória: Beszámolók Írta: Tóth Tibor
A Gútan megtartott Beatles-emlékkoncerten felcsendültek a népszerű melódiák
(borka)
Új Szó, 2006. február 28.
A Zámbó Jimmy-, Szécsi Pál-, Máté Péter- és Cserháti Zsuzsa-emlékkoncertek sorozata egy újabb gyöngyszemmel bővült, John Lennon és a Beatles címmel. Az akár The Apples-nek is keresztelhető zenekar egy óriási bulit csapott. Az emlékesten felcsendültek a népszerű Beatles-dallamok, és a kivetítőn figyelemmel kísérhettük a liverpooli négyes alakulását, életútját a kezdetektől egészen a zenekar feloszlásáig. Olyan dalok csendültek fel, mint a Yesterday, Imagine, A Hard Day’s Night, Help vagy az All You Need Is Love. Minden a tiszteletadás jegyében zajlott. A fiúk öltönyben léptek fel, ezzel is érzékeltetve a „gombafejűek” megjelenését, ugyanakkor lazára fogták a figurát, hiszen közben eltelt negyven év. A zenekar és a dalok emléke azonban mit sem fakult az eltelt időszak alatt. Számos korosztály kedvencévé váltak.
Az emlékkoncert John Lennon halála alkalmával íródott Mike Oldfield Moonlight Shadow című dallal kezdődött, majd Csente Hilda, az est műsorvezetője fokozatosan bemutatta a Beatles zenei pályafutásának egyes állomásait, beleértve az egyes tagok szólópróbálkozásait. Az est a Beatles zenekar legnagyobb slágereit vonultatta fel. A srácok igazán kitettek magukért. A dalok hatalmasat szóltak. A friss énekhang, virtuóz gitárjáték, a basszusgitár és a dob élő megszólalása jellemezte a műsort. Bacsó Mátyás hangja kiforrottabb lett, olyan részeit is meghallhattuk, amiket eddig még nem. Érezhetően egyre jobb előadóművész, akinek a szakemberek nagy jövőt jósolnak. A másik énekes, Magyar Lóránt pedig a hangi adottságain túl megmutatta gitárjátékát is. A basszusgitáros Szutyányi Adrián remek alapot szolgáltatott, ahogy a dobot kezelő Kovács László is. Mindezek mellett pedig ott voltak a méltán népszerű dalok, amelyek szívig hatoltak, és megérintették az ember lelkét. Az est legmeghatóbb pillanata kétségkívül az Imagine előadásához köthető. A béke dala Bacsó Mátyás előadásában elandalította a nézőket. Egy másik különlegessége is volt a koncertnek. Megszólalt az If I Fell című Beatles-dal magyar átirata, Veled jó lesz majd címmel, melyet Máté Péter énekelt korábban. A többszöri ráadás is az est sikerét támasztja alá.
Az emlékkoncert John Lennon halála alkalmával íródott Mike Oldfield Moonlight Shadow című dallal kezdődött, majd Csente Hilda, az est műsorvezetője fokozatosan bemutatta a Beatles zenei pályafutásának egyes állomásait, beleértve az egyes tagok szólópróbálkozásait. Az est a Beatles zenekar legnagyobb slágereit vonultatta fel. A srácok igazán kitettek magukért. A dalok hatalmasat szóltak. A friss énekhang, virtuóz gitárjáték, a basszusgitár és a dob élő megszólalása jellemezte a műsort. Bacsó Mátyás hangja kiforrottabb lett, olyan részeit is meghallhattuk, amiket eddig még nem. Érezhetően egyre jobb előadóművész, akinek a szakemberek nagy jövőt jósolnak. A másik énekes, Magyar Lóránt pedig a hangi adottságain túl megmutatta gitárjátékát is. A basszusgitáros Szutyányi Adrián remek alapot szolgáltatott, ahogy a dobot kezelő Kovács László is. Mindezek mellett pedig ott voltak a méltán népszerű dalok, amelyek szívig hatoltak, és megérintették az ember lelkét. Az est legmeghatóbb pillanata kétségkívül az Imagine előadásához köthető. A béke dala Bacsó Mátyás előadásában elandalította a nézőket. Egy másik különlegessége is volt a koncertnek. Megszólalt az If I Fell című Beatles-dal magyar átirata, Veled jó lesz majd címmel, melyet Máté Péter énekelt korábban. A többszöri ráadás is az est sikerét támasztja alá.
A műsor remekül összeállított szerkezetével, az élő zene semmihez sem hasonlítható érzetével maradandó élményt alkotott. A koncert méltó tisztelgés volt a Beatles zenekar emléke előtt. A hangért és fényeffektusokért felelős Ferenczi Kornél zökkenőmentesen levezényelte az előadást, a műsorvezető megjelenése és a zenekar játéka egy csipetnyi retro érzést is kiváltott. Az előadás harsány megnyilvánulások nélküli, klisémentes volt, egy igazi rockkoncert a zene óriásainak, a Beatles zenekar szellemében. S bár a srácok ódzkodnak a polgárpukkasztás jelzőtől, koncertjük mégis meghökkentő volt a szó legnemesebb értelmében. Úgy hangulatában, úgy zenei terén. Valami elindult Gútán. Egy más, és régen elfeledett szórakoztatási forma, az élő zene adta hangulat gerjesztése. Talán nem lesz tiszavirág életű. Ehhez azonban nemcsak generátorok, hanem befogadók is szükségesek.
(borka)
Új Szó, 2006. február 28.
Utolsó frissítés: 2006. február 28. kedd, 22:46
Találatok: 2645