Úgysincsmásbuli máshogy

Hát igen, Szeli. Ez számomra egy kedves hely, sok jó Antipeti koncert szinhelye, ezért most is úgy indultunk oda, hogy biztos marha jó lesz. Megérkezéskor meg azért már kicsit meglepett a Gerő álltal is leírt 15 év alatti átlagkor, de hát gondoltam, majd csak jön az ovónéni azt hazaviszi őket... (lassan már megütik a csallóközcsütörtöki szintet...) Érkezéskor az Előtag hülyéskedett a színpadon, és bár Sanya már egyszer mesélte, hogy a csávó szinte mindent lenyúl, amit lehet, most sikeresen meggyőződtem róla. Vicces volt, meg enyhén kínos is, mindenesetre minden jóérzésű ember jókat röhögött rajtuk, a 13-15 éves gyerekek meg élvezték. Én a zenekar helyében azonnal egy dél-szlovákiai óvodásturnéba kezdenék, nagyobb sikere lenne, mint a zenei nevelőkoncerteknek. Mindegy. Utánuk jöttek Gerőék, nekem kissé soknak tünt a beállás, én azt szeretem, ha gyorsabban zajlanak a dolgok, de az igaz, hogy jobb 5 perccel tovább hangolni, mint egész koncerten szarul érezni magad, tehát megbocsájtva. A műsor sem volt rossz, a dolog kb. felét bentről láttam, a többit csak kint hallgattam, meg néha benéztem. Most az énekes tetszett a zenekarból, kezd igazi frontember lenni, mondjuk a napszemüveg nem biztos, hogy kell, meg azért érezni a gyereken a Pattonos beütést, de hát ez nem baj. Rendben játszottak, azt nem mondhatom, hogy megleptek, mert Gerőtől mindig valami magasabb szintű dolgot várok el, mint mondjuk a Sasszemtől. Ezt teljesítették. Utánuk jött a házigazda csoportosulás, a Sasszemvacka. Ők sem leptek meg, van egy sajátos stílusuk, azon belül OK a dolog, bár Gerőnek igaza van, egy kissé álmos volt az akció. Egy számban én is megjelentem, amiért most elnézést kérek, többet nem fogok belekontárkodni mások koncertjébe. Az Antipetiről nem akarok sokat írni, mert azt mások tudják, milyen volt lentről a dolog, mi nagyon, de nagyon fáradtak voltunk, szerintem erőtlenül és kissé ötlettelenül (ez főleg rajtam volt érezhető) játszottunk, alig vártuk, hogy hazaérjünk. Utánunk a Fart jött, őket már csak hangolni hallotam, de mivel csupa bulis számot játszanak, biztos jól ment nekik. A Phoenix meg nálam az Előtag kategóriába tartozik, ha nem lettem volna hulla fáradt, akkor sem maradtam volna ott rajtuk.
Azt nem lehet mondani, hogy rosz volt a buli, meg a hangulat, de azt hiszem, egy kis erőfeszítéssel sokat lehetett volna javítani. A hangosításról meg annyit, hogy ezt nem szokták annak nevezni... legközelebb kölcsönadhatom az otthoni gyakorlókombómat...

Az új helyszín nem igazán lopta be magát a táborozók szívébe. A széthirdetett emberi körülmények helyett 4 Toi-Toi kabint és egy 20 koronáért hasznalható zuhanyt kaptunk. Sajnos az idő sem kedvezett, pénteken egész nap, szombaton pedig egész éjjel szakadt az eső.

Életem első Rómeó tábora 2002 nyarán volt, azóta egy évben sem hagytuk ki ezt a \"nyárzáró\" fesztet. Figyelemmel követtük a szervezést, a fejlődést, és nem utolsó sorban a szinvonalat! 2004-ben a szervezőbrigád alaposan kitett magáért. Merem állítani, hogy Felvidék legjobb fesztiválját hozták össze.
Idén kicsit máshogy sült el a dolog. A egyik legkomolyabb problémát az új helyszin jelentette. Míg a 3., 4. és az 5. tábor helyszíne a somorjai fürdő volt, idén a helyi sportpályára költöztették át a rendezvényt. Természetesen ennek is több oka volt,
legfőbb a strand privatizálása. Az új helyszín nem igazán lopta be magát a táborozók szívébe. A széthirdetett emberi körülmények helyett 4 Toi-Toi kabint és egy 20 koronáért hasznalható zuhanyt kaptunk. Gondolom mondanom sem kell, hogy hányszor vettem igénybe a már-már kifröcsögő toi-toi-t. Végzetes hibák közé sorolnám a nem elengendő számú sörcsapot. Három csap egy kicsit kevés egy fesztre, nemde?! A végeredmény: nyugtalan tömeg, kigyózó sorok és szomjúság. Sajnos az idő sem kedvezett, pénteken egész nap, szombaton pedig egész éjjel szakadt az eső.
Kicsit a programról... Örömmel tapasztaltuk, hogy Fada idén is megkapta a műsorvezetői posztot. A közönséglazító versenyek sem úgy történtek, mint azt eltervezték. Példának itt megemlíteném léggitár versenyt, ahol is egy CHC dalra kellett zúznunk. A közönség egyáltalán nem vette a lapot, még akkor sem, amikor hülyét csináltunk magunkból a szinpadon. A nagy népszerűségnek örvendő sörivóversenyen is csak páran mérkőztek meg egymással... Ennyivel le is zárultak a pénteki \"ne altassuk el a népeket\" programok. A tábort nagyudvarnoki Faktorial X nyitotta meg. Őket a Yellow Earth, a Snake Eats Rabbit utódzenekara az Eye Beyond Sight, az Antipeti es a Wisdom követte. Az est fénypontjának a budapesti
Ossian volt titulálva, bár véleményem szerint az AB/CD vitte péntek este a prímet. Végezetül a győri Főnix zárta a koncertsorozatot.
Az idillikusan berendezett sátram sajnos nem védett meg sem a zuhogó esőtől, sem a k***a hidegtől. Szombat reggel, 9 óra múlt. Egy árva sörcsap sincs nyitva, egy pohár vizet sem lehet kapni, na mi legyen?! És ez volt az a pont, amikor úgy döntöttünk, hogy benevezünk a minifocira. Sajnos testi energia és szakmai képzés hiányában csak kergettük a labdát, és próbáltuk úgy intézni a dolgokat, hogy ne kapjunk ki. Időközben az egyik sörcsap megnyitotta kapuit, és röpke 40 percen belül sorra is lehetett kerülni. Gibbó és szalonja otthonosan berendezkedett a sportpálya egyik elhagyatott épületébe, szolgáltatásaikat igénybe is vettem. :)
A szombati nap fellépői között szerepelt a zselizi Nautilus, a pozsonyi Expired Passport, a magyarországi Road és a szintén külhoni 6Test, Cool head Clan és a Dirty Dance (akikről sikeresen lecsúsztam, ugyanis egyre inkább erősödött bennem a vágy, hogy helyet foglalhassak egy tiszta WC-n).
A tavaly 10. születésnapját ünneplő Rómeó Vérzik idén is 10 éves maradt, így arra jutottunk, hogy vagy halhatatlanok vagy nem öregednek. :) Koppány Nikki Six-es sérója követi az aktuális trendet, és erősen bevált a szinpadi imidzs terén. :) A tábor utolsó előtti fellépője a Judas Best volt. A zene hasított, az éneknek viszont sem Ripperhez, sem Halfordhoz nem volt köze. A tábor programsorozatát záró zenekar a hatvani ROCK\'N ROCK CATS volt, akik idén is hatalmas bulit csaptak!
A szakadó eső következtében ismét úgy döntöttem, hogy a sátram 4 fala közt vészelem át a hajnalt. Pár óra forgolódás után azt tapasztaltam, hogy lázas vagyok. A kihalt táborban egy nyomorult paralent sem tudtam szerezni, se szervezőt, se elsősegélyes muksót nem találtam, igy hosszas szenvedés után vasárnap 11-re hazaértem, és még 2 hétig betegeskedtem.
Összefoglalva: Ha jövőre is ilyen körülmények lesznek én tuti nem leszek ott...

Jöttek, láttak, győztek!!! Ezzel a három szóval jellemezném a 2005. október 8.-án Komárnoban megrendezésre került Musical estet.

Kelemen Zsolt ezzel az estével debütált a musical szerelmeseinek körében, mint szervező. Már az első pillanatban kiderült azok számára, akik jártak hasonló rendezvényen, hogy egyből nagyon magasra tette a mércét. A műsor összeállításánál rendkívül jó érzékkel szemezgettet a különböző stílusú zenék és musical dalok válogatásánál. De kezdjük inkább az elejéről…

A helyszín egy valódi, hamisítatlan művelődési központ volt. Ami lássuk be, hogy kívülről és belülről sem mutatott túl sokat, viszont a rendezvény megtartására tökéletesen alkalmas volt. Sőt……. Este 6 óra után már gyülekezett a nagyobbrészt helybéli lakosokból álló közönség, de szép számmal érkeztek a magyarországi rajongók is. Ezúttal azonban nem a fiatalabb korosztály képviselői voltak fölényben. Az épületben mindenkit rendkívül barátságos környezet fogadott, a házigazdák pezsgővel várták az oda látogatókat.

Előadás kezdete előtt zsúfolásig megtelt az előtér, de a kapunyitást követően már senki sem bánta a pár perces tumultust. Tágas terem, rendkívül jól elhelyezett széksorok, szép nagy színpad és a háttérben egy kivetítő várta a helyüket elfoglaló publikumot. Az est hátralévő részében már csak az volt a kulcskérdés, hogy a helyi közönség mennyire lesz „vevő” erre a koncertszerű musical előadásra.

Már a fellépő művészek is garanciát jelenthettek arra, hogy ez az este csak jól sikerülhet. A Budapesti Operett Színházat Náray Erika, Siménfaly Ágota, Földes Tamás, Mészáros Árpád Zsolt, Németh Attila és Szabó P. Szilveszter valamit a Tánckar képviselte. A Madách Színház színeiben Várady Viktória volt jelen, új fellépőkként pedig Vastag Csaba és Maráz Tamás mutatkozott be. Az este folyamán Kelemen Zsolt volt a házigazda, aki lelkesen, de némi izgalommal a hangjában konferálta fel kollégáit, barátait.

Az est nyitányaként Luciano Pavarotti és Elton John csodás duettjét hallhattuk Mészáros Árpád Zsolt és Vastag Csaba tolmácsolásában. Utána ízelítőt kaphattunk a Pán Péter és a Légy Jó Mindhalálig című musicelekből Mészáros Árpád Zsolt és Maráz Tamás gyermekszínész közreműködésével. Tehettünk egy nagy sétát Földes Tamás invitálására a Sunset Boulevard-on. Ellátogattunk Chicagoba Várady Viktóriával és Siménfalvy Ágotával. A körutazást végén pedig Náray Erika, mint „Dreamgirl” ejtette ámultba a közönséget egy szólószámmal. Ez első rész zárásaként egy Hair összeállítást láthattunk többek közt Németh Attila és Szabó P. Szilveszter előadásában.

A szünet után erős kezdésként ismét Németh Attila robbant be a színpadra. Verona Hercegének dalát hihetetlen pontossággal énekelve és megtévesztő hiteleséggel, de mégiscsak egyértelműen szerepet alakítva adta elő és egyben nyitotta meg a Rómeó és Júlia blokkot. Ezután felcsendültek a Mozart! és az Elisabeth musical jól ismert dallamai. Haláltáncot járhattunk Szabó P. Szilveszterrel, majd Náray Erika mesélte el az egybegyűlteknek, hogy „ Távol innen, színarany minden”. Három Úr előadásában a Notre Dame-ból meghallgathattuk az Esmeralda c. dalt, melyre igazán szép magyar szöveg született Földes Tamás tollából. Az est záró részében pedig minden művész előadott egy-egy dalt a saját kedvenceiből. Mészáros Árpád Zsolt és Vastag Csaba egy saját szerzeményű duettel rukkoltak elő készülő lemezükről, melyet első ízben mutattak be a közönségnek. A fellépők az elmaradhatatlan Lehetsz Királlyal búcsúztak, a közönség pedig állótapssal köszönte meg ezt a fantasztikus estét.



Az egész produkció folyamán a színpad gyönyörű színekben pompázott, a kivetítőn alkalmanként videó részleteket láthattunk, tovább fokozva az amúgy is látványos műsort. Külön dicséretet érdemelnek a résztvevő táncosok, és Kocsis Tamás, aki koreográfusként is megcsillogtatta tehetségét. A Tánckar kapcsolatának alapeleme mindenképpen az összeszokottságon alapult, még az egymás melletti elaraszolásnak is mozdulatra, zenére szabott koreográfiája volt. Az egész előadást a cselekvések rendezettségének sora kísérte végig. Köszönjük nekik, hogy betekintést nyújtottak a jelenleg is nagy sikerrel futó darabokba és igazi színházi hangulatot varázsoltak a színpadra.

A Musical Est hatalmas sikert aratott mind a hazai, mind a külföldi látogatók körében A szervezők és a művészek elérték, hogy amíg az emberek a nézőtéren ültek, szórakoztak. Kikapcsolták mélyebb gondolataikat, és felejtésbe merültek a hétköznapi gondok is e röpke 3 órában. Köszönjük!
Kíváncsian várjuk a folytatást határon innen és határon túl….

Reményi Dóra, www.zene.hu