Zene.sk

Switch to desktop Register Login

Címlap

I. SZMAZE Zenei Teheségkutató Fesztivál, Bős (2006. november 18.)

A rimaszombati MZ/X diáklapban megjelent cikk melilot tollából.
Feltehetnétek a kérdést: minek írunk mi (pontosabban én – mea culpa) a mi rimaszombati sulink újságjában egy Bősön megrendezett akcióról, amin még csak nem is vettek részt iskolánk diákjai? És én válaszolhatnám, hogy miért ne? Na jó, nem intézném el ennyivel a választ. Azért írok erről, mert szerintem senkinek sem árt, ha megtudja hogy hát ilyen is van. Mert mi is van?
Az, hogy a SZMAZE (az előző számból kéne rémlenie a névnek...) november 18-án rendezett egy tehetségkutatót, szlovákiai magyar zenekarok részére, ahol is a döntőben 8 zenekar mérkőzött meg egymással (mind Nyugat-Szlovákiából. Nem hiszem el hogy a mi környékünkön és tőlünk keletebbre nincsenek zenekarok – szóljon már nekik valaki! )
A munka már délelőtt 10-11-kor elkezdődött, hogy a délutáni kezdésre minden a lehető legsimábban menjen. Sajnos az érdeklődés nem volt egyenes arányban a műsor minőségével. Annak volt igazán érdemes pont erre az akcióra eljönnie, aki még nem ismeri ki magát a hazai zenevilágban, mert így ízelítőt kapott mindjárt 8+2 zenekarból.
De hogy is folyt az egész? Minden bandának volt 10 perce a beállításokra és 20 perc játékideje. Az első kettő – az Under My Inside és a Neurasthenia HC metált játszott, khm... lazán indítva a programot. Ezután a számomra hallgathatóbb metál és rock fajták következtek, nevükön nevezve a dolgokat (ill. bandákat): Mortifer, Csak Van, Rock-Stone, Phoenix, Kerecsen és Live Mirror.
A helyezettek: 1. Csak Van
2. Mortifer
3. Live Mirror
Ők a következő díjakon osztoztak: stúdióidő, videoklip készítése és hangszervásárlási- utalvány. Az első három helyen kívül a zsűri kiosztott még különdíjakat is pl. a legjobb gitárosnak, basszusgitárosnak, dobosnak, énekesnek és közönségdíj is volt.
Az eredményhirdetés után a királyhelmeci Waterfall (azért valami kis kelet mégis volt a dologban) adott fergeteges koncertet, legvégül pedig a helyi (azaz bősi) Gixer zárta az estét. Prológusnak betudható rész volt a pakolás, ami után holtfáradtan hazaindultunk. Hozzáértők is konstatálták, hogy bizony vannak érdeklődésre méltó zenekaraink. Lelkemben kiegészíteném a mondatot azzal, hogy a Rómeó Vérziken túl is van szlovákiai magyar zene. És nem is akármilyen! Remélem sikerül(t) felkeltenem az érdeklődéseteket és valahol mélyen elraktározzátok ezen zenekarok nevét és ha akad rá lehetőségetek az otthoni punnyadás helyett összepakoltok a haverokkal és elindultok egy-egy koncertjükre.
Mert használjuk ki, ha van mit és legyünk büszkék, ha van mire!
Jó szórakozást!

Utolsó frissítés: 2006. december 30. szombat, 01:45

Találatok: 2214

Rockkarácsony 2006, Nagymegyer, 2006. december 22.

Egy rövid beszámoló a Csak Van szemszögéből
Körülbelül 20 órája annak, hogy befejeztük(CsakVan) a 2006-os szezont a nagymegyeri Rockkarácsony keretén belül. Most mindenképpen védelmembe venném a Rockkarácsony megnevezést, ugyanis tényleg lehetett érezni az ünnep közelségét a színpadon és azon kívül is (legalábbis én éreztem).
A a buli szokásos rövidke késéssel indult. Körülbelül 50 percet vettük igénybe a deszkákat, és úgy érzem, egy tartalmas kis műsort sikerült összehoznunk. Természetesen ez a koncert sem volt tökéletes zeneileg, viszont hangulatilag annál inkább. (Itt érdemes megjegyeznem, hogy a motyó kifejezetten jól szólt. Akik látták a dunaszerdahelyi ZeneVan-t, azok képzeljék bele a hangosítást egy zárt terembe és még dobjanak hozzá sok színes lámpát.) Elmondhatatlan az az érzés, hogy a saját zenekarod koncertjét éled át. Ezért éri meg folytatni és csinálni tovább. Köszönjük a hibátlan munkát Udvaros Gyulabának!
Utánunk a HaddElHadd zenélt. Rájuk nem tudtam figyelni, ugyanis a színpad melletti kis helyiségben ételt és italt vételeztünk magunkhoz! Igen, azt írtam hogy ettünk és ittunk a koncertünk után! Bizony. Bigman ezekre a dolgokra nagyon odafigyelt, úgyhogy kellemesen telt az öltözői pár perc.
Harmadikként a Big Man Band húzott igazi talpalávalót. Naggyon jól szóltak kifele és igazi bulit csináltak, ami tőlük mindig elvárható. Az utolsó két számukra felhívta a fellépő együttesek tagjait, így sikerült még egy sort majomkodnunk \"csakvanilag\" a pódiumon (szanaszéjjel csörgőztem a kezem), majd a lehető legjobb érzéssel távoztunk, miközben konstatáltuk, hogy ez méltó befejezése volt az évnek. Külön köszönet Bigmannek a meghívásért, és azért, hogy intenzíven hihettük magunkat igazi zenekarnak.
Végezetül mindenkinek nagyon boldog karácsonyt, sikeres, zenében gazdag új évet kivánok!

Utolsó frissítés: 2006. december 23. szombat, 21:22

Találatok: 2174

Metál Mikulás, Felsőszeli (2006. december 16.)

Beszámolok emlékeimről és a többiek emlékeiről
Kezdeném az egészet délután 5 órakor, amikoris elindultam a próbaterembe, pakolni a cuccokat, melyeket viszünk koncertre (MiNapunk). Útbaejtettem egy kocsmát, bevásárlási célokból. Ezzel gyorsan végeztem, és nyugodt hangulatban folytattam utamat a próbaterem felé. Becuccoltunk és elkezdtük a \"nagy utat\" a szomszéd faluba. Bemásztunk a kultúrházba, a technikusok rakodtak, mi meg feldobáltuk a cuccainkat a színpadra, utánuk másztunk, ugyanis a lépcsők nem funkcionáltak. Elég sok szerencsétlenkedés volt a dobokkal, a többi dolog hangolása viszonylag rendben és gyorsan ment. Amikor elkezdtek gyűlni a népek, szólt Feri (a Fart gitáros-énekese és egyben a főszervező), hogy jó lenne kezdeni. És mi elkezdtük. Elsőnek egy Fürgerókalábak számot, a Bőrnadrágot játszottuk, aztán nagyrészt sajátokat. Az utolsó számunk elég extrémre sikeredett, abban mutatkozott be az új énekesnőnk, és abban szakadt el a gitáromon a húr és ment el totálisan a hangolás. Végül megoldottam a dolgot úgy, hogy amikor szóló volt, akkor elég félreérthető módon megközelítettem az Ákost hátulról, átkaroltam, és az ő gitárján szólóztam... Utánunk a Csak Van következett, akiknek van emlékük rólam... Szampo kért tőlem kölcsön pengetőt, amit nem kaptam vissza. Szampo mindig eltűnt, amikor kerestem. A koncert zeneileg nagyon jó volt, csak Ferke gitárjából semmit nem lehetett hallani, és ez nagyon hiányzott. Szabi nagyon jól énekelt, a Csak Vanra nem lehetett panasz. Következett a házigazda zenekar, a Fart. A már megszokott állati hangulatot most is megcsinálták, csak itt is a gitárhangzással volt bajom, egyiket sem lehetett hallani rendesen, amikor szóló volt. Nagyon jó és élvezetes koncert volt, csak az volt a baj, hogy akkor jött el a pillanat, amikor haza kellett mennem... A többiek elmondásából annyit tudok, hogy a Phoenix és az Előtag jó volt... Meg hogy két csaj smacizott a színpad előtt... Meg hogy Gilának jól szólt a Mesa-ja. Részemről ennyi, egészítsetek ki!

Utolsó frissítés: 2006. december 17. vasárnap, 23:12

Találatok: 2152

JØNVUKK, Szilvuplé, Budapest, 2006. november 22.

A JØNVUKK zenekar koncertje Budapesten.
Miután befejeztük totó-lottó anyagtudomány pót ZH-t (amin - utólag kiderült - nem mentem át :D), éppen hívott Lacika (Csakvan), hogy akkor mikor találkozzunk. Olyan fél tíz körül érhettem a helyszínre, ami - ahogy Árpi is mondta többször a koncert alatt - \"egy ilyen tipikus bölcsészhely\" - egy pincehelyiség, felosztva több kisebb részre. Még egy ilyen amatőr film vetítése ment, mert ugye Mediawave bestof, ez volt az akció lényege. Ahogy bementem, szinte rögtön Lacikába botlottam, aki még szintén kabátban volt és beszélgetett valakivel. Lekezeltünk egy csomó szerdahelyivel, - valaki meg is állapította viccesen, hogy itt mindjárt verekedés lesz, hiszen a szerdahelyiek többen vannak - aztán kimentünk egy kicsit beszélgetni, mert nem volt hely. Közben találkoztunk a JØNVUKK tagjaival, (egy kis elintéznivalójuk volt kint), aztán együtt visszamásztunk. Éppen vége lett a filmnek, a zenészek elkezdtek rakodni, mi meg leültünk Veronihoz, és kiderült, hogy ő meg nem sokkal azelőtt búcsúzott el Matyitól a reptéren. Sok szerencsét, Strieženec fivérek! :)
A zenekar hamar behangolt, mi átültünk a bárpulthoz, hogy igyunk is valamit, meg csak ott volt hely, közben Gáborkával együtt álmodoztunk és különböző szituációkba helyezve elméleteket gyártottunk a vendégeket elbűvölő pincérnőről.
Ahogy elkezdődött a koncert, mindenki, aki ismerte a zenekart, körbeállta a \"színpadot\", ha lehet ennek nevezni az éppen erre szolgáló egyik sarkot. Nagyon örültem, hogy végre kielégítettem egy kicsit a zenei élményre vágyó énemet is, mert már régen voltam igazi koncerten, meg ha igen is, akkor is inkább a társasági ismerősökkelújratalálkozós-kicsiteldumálgatós felvonásban vettem ki a részem, itt viszont egész idő alatt a zenére koncentráltam. Szintén ez volt az első teljes értékű JØNVUKK koncert amin voltam, és annak ellenére, hogy a szövegeket első hallásra nem mindenhol lehetett érteni, majdnem mindegyik számnak volt értelmi/érzelmi mondanivalója, ami gyönyörű a zenében, hogy a szöveg mondanivalóját megtestesíti a zene. Persze nem is kell mondanom, hogy Atesz a két dobbal meg két tányérral is finom dobtémákat nyomott, meg olyan lazán, de egyben pontosan és teljesen összetartva a zenekart. Az hogy díszítésként az éppen a feje mellett levő pult szerűségen játszott 1-2 tizenhatodot, vagy hogy az egyik szám elején a teljesség kedvéért egy mély szinti hang erejéig kinyúlt a dobok mögül.
Szerencsére nagyon jól szólt minden a kis helyen ez a szvsz nem nagy hangtechnikával megvalósított koncert, úgyhogy a sample-k, vagyis a lemezekről bekerülő hangok is jól hallatszottak. A közönség sztem nem nagyon vette a lapot, többen csak unottan ültek foteljaikba roskadva. Pedig volt ott minden, Pilinszky, József Attila, finom és sűrű ritmusok egyaránt, komolyzene-szerű zongorajáték, vagy csak enyhe pötyögés, kifejező basszus téma, a két MC, és a DJ.
Visszaadni nem lehet az élményt, öröm volt látni ahogy kibontakozik a zenekar. Talán Józsika lehetne néha kicsit hangosabb, vagy kicsit jobban artikulálahatna, de ez tényleg már csak minimális. Ráadásként még Erni és Atesz elnyomtak egy közös HC-Death (nem értek hozzá) szerű saját témát; itt is csak néztem mit ki lehet hozni ilyen kevés dobból.
A pakolászás után a többség kocsival hazafelé indult, Erni, Lacika és én meg elindultunk Buda felé, ki a kollégiumba, ki meg albérletbe :)
Végre egy egyedi és őszinte a zene, sok kis részlettel, amik között az ember talál olyat, amihez a saját világát tudja kötni . Köszönöm a zenei élményt, és remélem nem ez az utolsó JØNVUKK koncert, amin így részt tudtam venni :)
Komolyan fasza volt, hajrá!

Utolsó frissítés: 2006. november 30. csütörtök, 16:23

Találatok: 2141