Zene.sk

Switch to desktop Register Login

Címlap

A IV. Karvai Rockfeszt (2007. január 27.) beszámolója

Fellépő zenekarok: Connektor, Ayers Rock, Pokolgép, Tűzmadár, Rock-Stone
Drága testvéreim!

Napozókrém, vajaskifli meg ilyesmi. Hogy nem? Persze, ezt most rossz helyről másoltam. Mondhatnám, az egész ott kezdődött, amikor i.sz. 2007. január 27-én 13:45-kor felszálltam a buszra. A buszozást követően megpillantani véltem Magyarországra tartó régi osztálytársamat, akit tavaly óta nem láttam (ja, hogy még csak január van). Hogy egy picit beszélgetni tudjunk, elkísértettem őt a határig, mentem volna tovább is, de hát… (itt gondoljatok amire akartok). Szóval visszamentem a buszmegállóra, ahol állt egy tehén és mikor megjött a busz, hát hova szállt fel? Bizony, legelőre… na de az én buszom még mindig sehol, miközben csípős hideg téli szél ostromolt. e1 ajánlotta a buszmegálló közelében lévő (nem létező) internet-kávézót. Hogyan is mondjam... Nem találtam meg. Maradtam hát kinn a hideg télben, amikor megpillantottam egy február 16-án névnapját ünneplő lányt, aki a bezárt ajtóra szalagragasztóval ráerősített általános buszmenetrendet leste, mikor én is odaléptem. Konkrét célt megjelölve kérdeztem, hogy merre tart, mire igenlően bólogatott, ezáltal számomra teljességel világos lett, hogy ő is oda. Az a busz, amivel menni szándékoztunk, nem volt a menetrendben, de e1 megerősített, hogy tutira megy majd, és én hiszek e1-nak, hiszen ő mindig létező dolgokat mond. Lassan (16:40) megérkezett a busz, amit e1 telefonon tudatott is velem, mert én épp háttal álltam, és így nem vettem észre. (Itt szeretném kifejezni hálámat e1-nak, szóval köszönöm e1!) A buszban hamar felismertek és itt már az időjárás is kellemesebb volt.
Nemsokára (17:15) megérkeztünk a helyszínre, vagyis jobban mondva korán. A szervezőkön kívül még senkit sem találtunk ott, ezért többet foglalkoztak velünk, mint kellett volna, de végül, ahogy a mesékben szokott lenni, minden jóra fordult. Itt olyanra gondolok, hogy amint letejeltük a belépőre valót, máris barátságosabban viszonyultak hozzánk. Időelütés céljából betértünk egy helyi szórakoztatóipari-egységbe, amelyet így jellemeznék: de legalább meleg volt ott. Nem nagyon szeretjük mi az olyan kocsmákat, ahol a szivarfüsttől nem látni a cigi füstjét. Végül a rendezvény helyszínén telepedtünk le, miközben lassan szállingóztak a zenekarok.
Elsőként a Connektort (Péter – ének, Pali – gitár, Zoli – basszus, Erik - dob) pillanthattuk meg a színpadon. Ekkortájt még nem sok emberke volt a teremben, kb. 124,8-an lehettek (ez egyébként kerekített érték). Lassacskán azonban gyűlni kezdett a népsereg. A sok ismerős dal ellenére még elég punnyadt volt a hangulat, ekkor még alig buliztak néhányan. Ezután következett az Ayers Rock (Lacus – ének, Steve – gitár, Patrik – szinti(k), Laci – basszus, Csabi - dob ) formáció, akikből addig nem sok mindenkit lehetett a helyszínen látni, de hirtelen előkerültek mind. Speciel Steve egyenesen a színpadra érkezett - jó időzítés. Rajtuk már a közönség is duplájára nőtt, de még mindig el lehetett volna ejteni néhány emberkét, aki a földre esett volna. Az Ayers Rock koncertje már igen jó hangulatban zajlott. Érezni, hogy szeretik itt ezt a bandát, meg ahogy tudni lehet, eme rendezvénysorozat indítványozóját és korábbi szervezőjét is tisztelhetjuk az Ayersben. Az AR koncertjének végén még nagyobb lett a tömeg, sejteni lehetett, hogy lassan elérkezik az est fénypontja. Egy komolyabb pakolás után a színpadon, csak „ámultam, lestem, majd hanyatt estem, nem tudtam, mi van”, de a tömeg kiabálni kezdte, hogy „Gép, Gép, Gép, Pokolgép”, és minden tiszta lett... ...tiszta füst.
A színpadon a várva várt Pokolgép (Joe – ének, Dávid – gitár, Gábor – gitár, Pinyő – basszus, Csibe - dob). Met(g)ál(l) az ész, hogy mennyien (687,3 – ez szintén kerekített érték, plusz a szervezőség) zsúfolódtak össze ekkora teremben. Fejemben a hang azt súgja, hogy írjak még erről a koncertről, hát meg kell keresnem, hogy hol van az a szó, amit ide akartam írni, na de meg van már! Bár sokak szerint zeneileg nem volt hűde-hűde a Gép, a hangulat azonban ezt pótolta. Ilyen ovációt érdemelne sok más csapat is. Igen jó érzés érzékelni, hogy nem csak áll és hallgat a nép. Ez a felfokozott hangulat végigkísérte az egész koncertet. Néhányszor Joe mikrofonnal kínálta a közelben állókát, akik érdeklődhettek a tej árának másnapi értékéről.
A Tűzmadár (Schroti – ének, Marci – gitár, Kristof – gitár, Galopp – basszus, Bence – dob) picivel kevéssé volt dinamikus, mint amihez szoktam, de még így is sokak szerint zeneileg ők voltak a legkiemelkedőbbek. Jó volt látni őket meg azt a néhány emberkét, aki velük jött. A legjobb fotót is ekkortájt készítettem, ugye e1? Fergeteges koncertecske volt, finom kis metál.
A Rock-Stone-hoz (Bizsu – gitár/ének, Ampi – basszus, Tulo - dob) meg picit késő volt már. De legalább Bizsunak volt ideje pihenni. Az emberek addigra már sajnos megfogyatkoztak, amit leginkább a részegebbek vették észre, mert támasz hiányában elfeküdtek. Akik meg nem csúsztak szét és nem mentek haza, azok is fáradtak voltak. Néhány kitartó emberke azért maradt, ők a színpad előtt próbáltak életben maradni. Sajnos tényleg sok lett már ez a végére, pedig jó zenekar ez a Rock-Stone. Még egy Utolsó Tánc és lassan indulni kéne már.
Mielőtt elindultunk volna, búcsút vettünk a helytől, a hangosítóktól, akik jól végezték dolgukat. A berendezéssel sem volt semmi gond. Szokták mondani, hogy kis terembe nagy hangosítás, nagyba még nagyobb, na ez itt picivel több volt (hogy a füstről ne is beszéljek). Rövidre fogva: színvonalas hangosítás volt, jó sok fénnyel (sajnos füsttel még inkább, de erről nem ők tehetnek).
A büféről annyit, hogy néha picit hosszúnak érzetem a sorban állást, de kárpótolt, hogy jó kofolát mértek. Volt alkohol is, de mi olyat nem…
Szerencsémre Tulo arrafele lakik, amerre én, így elvitt egy darabon (a kapunkig). Még egyszer köszi!