Azt mertem gondolni, hogy nem csak koncertről kell beszámolni, hanem egy fellépésről is, mert én nem nevezném koncertnek... :)

Ez az úgymond fellépés a MiNapunk zenekaré volt, akiket arra merészeltek \"kötelezni\", hogy lépjenek fel a felsőszeli kultúrházban, mint egyedüli zenekar. Azt gondolom, ez beszámolásra érdemes. A koncertnek este ötkor kellet volna kezdődnie, de mi kettőkor már ott lebzseltünk a kultúrházban. A cuccokat a dobosunk (French) apja hozta el (köszönjük). Máris volt egy kis gond: Balázs előállt az ötlettel, hogy vigyük el a Beck kombónkat, amin mellesleg a próbán énekel. Az ötlet részemről elvetendő volt, mondván minek. De végül mégiscsak jól jött a kombó, amikor kiderült, hogy nincs min játszanom. Namármost ez a kombó még a szociban készült, tehát recsegett-ropogott a Jolanámmal együtt. A kultúrházban öt előtt 20 perccel nem volt SENKI rajtunk kívül. Megijedtem, hogy mi ez... De ötre összegyűlt elég szép számú ember, beleszámítva a svédeket, románokat és spanyolokat, akik cserediákként voltak itt. Koncertünket egy olyan számmal kezdtük, amit az Előtag gitárosával, Gilával írtam egy ebédszünet alkalmával, és egy másik barátom, Brahner adta neki azt a címet, hogy Markas. A koncert többi része többé kevésbé hiba nélkül zajlott, kivételek persze adódtak (pl. egy átvett Kabát számból (BUM BUM Tequila) kifelejtettem a szólót, de a koncert után szemet hunytam e felett, mert iskolai rendezvényhez nem sűrűn valóan, az Ébresztőre kisebb-nagyobb pogó \"tört ki\"). A koncert után jöttek a román csajok autogrammért (???) különböző helyekre, és a másik gitárost, semtexet provokálták, akinek tetszett az ilyen provokáció. Én ebből azt vontam le tanulságul, hogy akárhol érdemes fellépni...